Eddig senki sem tudott egyetlen olyan szerepet sem biztosan megnevezni, amelyet valóban William Shakespeare maga játszott volna. Most új, közvetett bizonyítékokat találtak az egyik alakítására.
Bár minden idők legnagyobb drámaírójáról régóta lehetett tudni, hogy olykor ő maga is színpadra állt, mostanáig egyetlen Shakespeare-kutató sem tudott felmutatni konkrét szerepet, amit biztosan a szerző játszott volna. Most viszont egy nyelvészeti elemzés alapján úgy tűnik, hogy Shakespeare egy 1598-as drámában egy megszállottan féltékeny férjet alakíthatott – írja a The Guardian. A drámát, amelyben szerepet vállalt, kortársa, Ben Jonson írta.
Darren Freebury-Jones Shakespeare-kutató szerint noha tudjuk, hogy Shakespeare a saját darabjaiban gyakran feltűnt, azt nem, hogy pontosan milyen szerepekben láthatta őt a közönség. Azt is tudjuk, hogy két Jonson-darabban is játszott, és hogy az Every Man in His Humour című műben kiemelt karakterek bőrébe bújt, de megint csak: a korabeli dokumentumok arról nem tesznek említést, hogy pontosan kit alakított Shakespeare. A tudományos világban vannak feltételezések arról is, melyek szerint Hamlet apjának szellemét vagy az Ahogy tetszikben az Adam nevű öregembert Shakespeare alakította a maga korában, de ezeket sem sikerült eddig hitelt érdemlően alátámasztani.
Ugyanakkor Freebury-Jones szerint feltűnően hasonlítanak az Every Man in His Humour című műben a Thorello nevű szereplő mondatai azokra a szövegekre, amelyek Shakespeare Othellójában, Hamletjében és a Tizenkettedik éjszakában előfordulnak. Szerinte “ez arra utal, hogy Shakespeare – talán öntudatlanul is – a saját soraira emlékezett.” Ugyanis az Erzsébet-kori színészek általában nem rendelkeztek egy-egy teljes darab másolatával, ehelyett a szövegkönyvük csak a saját soraikra és az előző beszédek utolsó néhány szavára korlátozódott. Freebury-Jones szerint emiatt “a Shakespeare-hez hasonló színészeknek nagyon ébernek kellett lenniük az előadás során, és nagymértékben a hallásukra kellett hagyatkozniuk”, ezért nagyon mélyen rögzülhettek bennük a megtanult szövegek.
“Az ő és Thorello sorai közötti nyelvtani mintázat és gondolati hasonlóságok arra utalnak, hogy Shakespeare jól ismerte ezt a szerepet” – fogalmaz a kutató.
Mint mondja: az nem jelenthető ki, hogy “Shakespeare biztosan Thorellót játszotta, de ez új bizonyíték. Eddig még senki sem fedezte fel. Azt hiszem, ez egy érdekes, eléggé meggyőző ügy. Nagyszerű dolog, hogy Shakespeare-re mint színészre és mint drámaíróra is felhívjuk a figyelmet. A színészet abszolút meghatározó volt az irodalmi karrierje szempontjából.”
HVG
