Mint arról írtunk, a Budapest Card Show hétvégi eseményén a sportkártyák forgalmazására szakosodott világcég, a Topps egy Baumgartner Zsoltot ábrázoló sportkártyás is bemutatott. A rendezvényen ennek apropóján jelen volt maga Baumgartner is, akivel pódiumbeszélgetés is zajlott, amely során többek között azt is felelevenítette, hogyan élte meg azt a bizonyos 2003-as Magyar Nagydíjat, amikor Ralph Firman edzésbalesete után hazánk első – és máig egyetlen – F1-es versenyzőjeként bemutatkozhatott a Jordannél:
„Nagyon komoly izgalom volt és megfelelési vágy. Teljesen más a Formula-1-ben rajtolni, féktávot venni például: a karbonfékes autóknál sokkal rövidebb a féktáv, és vizuálisan nem ehhez vagy hozzászokva egy Formula-3000-ban vagy F2-ben. Ez volt a legfőbb aggodalmam” – mesélte Baumgartner tudósítónk, Mészáros Sándor jelenlétében.
„Emiatt a második futam már sokkal jobban is sikerült, mint a hungaroringi beugrás: Monzában már nem volt problémám, teljesen otthonosan mozogtam, négy tizedre voltam Fisichellától. Mert hiába megy sokat az autóval az ember teszteken, nagyon más egy versenyhétvégén, versenykörülmények között beülni. A legnehezebb az volt, hogy kizárjam ezt a felhajtást, ami 2003-ban a Magyar Nagydíj körül volt, hogy ne valami nagy drámával mutatkozzak be, mivel nagyon sok múlik egy ilyen debütáláson.”
Baumgartner azt is elmondta, hogy szerinte elsősorban üzleti okok állnak amögött, hogy a közép- és kelet-európai régióból szinte alig jutnak versenyzők a Formula-1-be: úgy érzi, egyszerűen a nagy gyártóknak ez nem áll érdekében.
Az említett 2003-as kétversenyes beugrás után 2004-ben a Minardinál teljes idényt futott Baumgartner. az indianapolisi USA Nagydíjon elért nyolcadik helyével pedig hazánk egyetlen F1-es világbajnoki pontja is az ő nevéhez fűződik. De vajon hogyan aránylik egymáshoz a befektetett munka és áldozat, valamint a sportban szerzett élmény, és mi az, amit a mindennapi életben is magával tudott vinni az F1-ből?
„Az élmény az F1 után volt jó, amikor a kétüléses örömmeneteket csináltuk mindenféle nyomás nélkül” – felelte Baumgartner. „Viszont egy teljes szezont végignyomni nagyon komoly terhelést jelent mentálisan, főleg amikor egy dobásod van, hogy abból a legjobbat kihozd. Amit ebből az egészből kivettem, az a tapasztalat és tudás: sokféle embert lát ott az ember, szóval a legnagyobb pozitívum, hogy nagyon nagy élettapasztalatot lehet szerezni.”
„A Formula-1-ben tapasztalt profizmus az etalon, ezt várja el az ember az élet más területein is, de sajnos ezt nagyon nehéz elérni. Az F1-ben minden arra van kihegyezve, hogy minden a legtökéletesebben működjön, de látom, hogy a hétköznapi életben ez nem mindig sikerül.”
Baumgartner a pódiumbeszélgetés során elmondta, hogy jelenleg a családi vállalkozásával foglalkozik, mangalicákat tenyészt Vas megyében, ahová havi két-három alkalommal el is látogat. De természetesen a Formula-1-et is figyelemmel követi, így nem kerülhette ki a kérdést, hogy kinek szurkol jelenleg:
„Igazából Alonso most az, aki meglepett a visszarobbanásával. Ő velem egykorú, csak egy fél évvel fiatalabb, de nagyon jól teljesít, úgyhogy szurkolok neki mindig: bár nem a legjobb autóban ül. azért oda tud érni a top öt-hatba, akár dobogóra is. De nagyon jól ismerem Maxot [Verstappent] az apukája révén és korábban is sokat láttam a pályán még kissrácként. Úgyhogy a párharcokban inkább neki szurkolok, de Alonsónak a személyes élmények az együtt eltöltött idő miatt, és hogy így vissza tudott robbanni, ez megsüvegelendő teljesítmény.”
Baumgartnerrel néhány éve a Formula Podcastban mi is beszélgettünk, az akkori adást itt tudjátok meghallgatni:
formula.hu
