Az 1848 év végi visszavonulást követően stabilizált magyar honvédsereg ugyan már 1849 februárjában készen állt az ellentámadás megindítására, ám az elsőként kiszemelt fővezér, a lengyel Henryk Dembiński Kápolnánál február 26-27-én kudarcot vallott.
– A kápolnai vereség után a fősereg visszavonul a Tisza mögé, ahol összeül egy spontán haditanácsféle, és megpróbálják rávenni a fővezért, Henryk Dembińskit, hogy közöljön már valamit az elképzeléseiről, mert sem nem esznek, sem nem győznek, és ugyanott vannak, mint egy hónappal korábban, ráadásul semmit nem tudnak a szándékairól. Dembiński nem hajlandó haditanácsot tartani, de a terveiről sem árul el semmit, sőt a táborban lévő teljhatalmú országos biztosnak, Szemere Bertalannak felajánlja, hogy vegye át a fővezérséget, és vezérkari főnökként segít majd neki. Erre Szemere megköszönte a lehetőséget, és közölte, hogy akkor leváltja a fővezérségről, amihez egyébként joga volt – eleveníti fel az első kudarc utáni helyzetet Hermann Róbert.
Kossuth Lajos első gondolata Dembiński leváltását követően az volt, hogy főbe löveti Görgei Artúrt
Fotó: hu.wikipedia.org
Nem elég a vereség, még a katonai vezetés is megosztott, és ez nem sok jóval kecsegtetett.
– Kossuth Lajos, amikor erről értesül Debrecenben, úgy indul el a fősereg táborába, hogy Görgei Artúrt, akit az egész eljárás mögött sejteni vél, főbe fogja lövetni. Mire a táborba ér, egy kicsit lecsillapodik. Tartanak egy kihallgatásnak nevezhető rögtönzött közvélemény-kutatást a tisztikar meghatározó vezetői között, ami alapján kiderül, hogy mindenki elégedetlen a Dembińskivel, és senki nem szólal fel mellette. Ennek tudatában Kossuth jóváhagyja Görgei ideiglenes fővezéri kinevezését, de egyúttal jelzi, hogy nem biztos, hogy ő lesz a végleges fővezér, ami aztán be is következik, amikor március 8-án parlamenti felhatalmazással kinevezik Vetter Antal altábornagyot az erdélyi seregen kívül valamennyi magyar sereg fővezérévé, és azt várják, hogy indítsa meg azt a győztes ellentámadást, ami Dembińskinek nem sikerült – folytatja a történész.
Nem egyszerű a helyzet, mert a tiszai átkelők valamelyikét kell a támadás megindításához használni, ám abból akkortájt kevés használható akadt.
– Van egy Tokajnál, egy Tiszafürednél, egy Szolnoknál és egy Cibakházánál. A tiszafüredit nem tudják használni, mert ott az ellenség szétrombolja a hidat az üldözés során. A március 5-i szolnoki győzelmet követően a magyar csapatok visszavonulnak a bal partra, és lebontják maguk mögött a hidat, így lehetőségként Cibakháza marad meg Tokaj. Vetternek az az ötlete támad, hogy Görgei a VII. hadtesttel keljen át a Felső-Tisza környékén, Tiszacsegénél, mert ott is megvalósítható az átkelés, majd a Miskolc, Gyöngyös, Hatvan vonalon nyomuljon Pest felé, csapjon nagy zajt, és vonja magára a császári fősereg figyelmét. Ezalatt Vetter a fősereghez tartozó további három hadtesttel átkel Cibakházánál, és megpróbálja oldalba kapni a császári főerőket, jó esetben elszorítani a fővárostól.
Március 16-án meg is kezdődik ennek a tervnek a végrehajtása.
– A terveknek megfelelően a három hadtest átkel Cibakházánál, ám arról értesülnek, hogy Nagykőrös környékén van egy jelentős császári csapatösszevonás, és ha tovább folytatják az előrenyomulást, akkor egy súlyos vereségbe is belefuthatnak. Mivel a cibakházi híd is ramaty állapotban van, és ha ott megszorítják őket, akkor abból nagy baj is lehet, a tábornokok többsége, köztük a rettenthetetlen Damjanich János is azt tanácsolja, hogy vonuljanak vissza, aztán majd találjanak ki valami újat.
– Jellemző a császári erők felderítésére, hogy az egészből semmit nem vesznek észre. Harmincezer ember átkel a Tiszán, ott töltenek két napot, s csak akkor értesülnek a csapatmozgásokról, amikor huszadikán néhány a Tiszántúlról érkező marhakereskedő közli a császári fővezérséggel, hogy egyébként ideát voltak a magyarok, de nem kell tőlük félni, mert már visszamentek – eleveníti fel a kalandos napokat Hermann Róbert.
Nagy a tanácstalanság mindkét oldalon, de valahogy csak meg kell indítani az ellentámadást, hiszen ezt várja az egész ország.
– Vetter átcsoportosítja a csapatait, északra mennek, mert időközben helyrehozzák a tiszafüredi átkelőt, és az a terv, hogy mivel Görgei már Miskolc környékén van, az előrenyomulást követően valahol Eger, Gyöngyös környékén felveszik egymással a kapcsolatot. Ekkor megint beüt a menykő, mert Vetter összevész Damjanich tábornokkal egy szervezési intézkedés miatt, és még valamilyen fertőzést is összeszed Vetter, amitől hasmenése van, meg hány, ágynak esik, képtelen a had vezetésére.
Megint ottmaradt fővezér nélkül a fősereg.
– Kossuth ott van a táborban, mert szeretne részt venni a győztes ellentámadásban, és az az ötlete támad, hogy ő átveszi a fővezérséget, úgy gondolja, majd Klapka György lesz mellette a vezérkari főnök. Szerencsére megkérdezi az ott lévő tábornokokat, hogy előadódhat-e olyan helyzet a csatatéren, amikor neki egy személyben kell dönteni, és miután tájékoztatják, hogy ez egy háborúban előfordulhat, akkor azért visszakozik, mert annyi önkritika szorult belé, hogy ezt ne vállalja el. Ismét elkezdenek töprengeni, hogy ki lehetne a fővezér, és mivel a hadtestparancsnokok többsége Görgeire szavaz, március 30-án, ismét ideiglenesen, Vetter felgyógyulásáig kinevezi Kossuth fővezérré, bár a bizalma a januári váci nyilatkozat miatt még nem állt teljesen helyre.
Görgei Artúr a tavaszi hadjárat előtt nem élvezte Kossuth Lajos bizalmát
Fotó: Wikipédia – Barabás Miklós festménye
Március 31-én ismét haditanácsot tartottak Egerben arról, hogyan is folytatódjon az ellentámadás.
– A séma egyébként ugyanaz, amit Vetter eltervezett, azaz a VII. hadtest nyomul előre Hatvan irányába, és amíg magára vonja az ellenség figyelmét, a többiek egy kerülővel, Jászberény, Nagykáta felé fordulva valahol Gödöllő környékén megpróbálják oldalba, vagy hátba kapni az ott tartózkodó császári főerőket. Az elképzelés szerint legrosszabb esetben is visszaszorítják őket a fővárosig, jobb esetben elszorítják őket onnan, és lehetővé válik legalább Pestnek a felszabadítása, ideális esetben pedig egy nagyobb csoportosítást be tudnak keríteni, és megsemmisítik, vagy kimondottan súlyos csapást mérnek rá. Ez egy nagyon kockázatos haditerv, mert nem tudják pontosan, az ellenség hol van, a felderítési adatokról nem tudják, mennyire megbízhatóak, és ha Windisch-Grätz főherceg a császári csapatok fővezére előbb észleli, hogy a magyar csapatok többnapi járóföldre eltávolodtak egymástól, majd pedig a helyzetet kihasználva, megpróbál súlyos csapást mérni a VII. hadtestre Hatvan környékén, akkor ő lehet az, aki oldalba fogja az ellene felvonuló magyar főerőket, és akár még neki is nyomhatja őket a Dunának. Ebben a haditervben a nagyon komoly vereség kockázata is benne van. Görgeit erre még figyelmeztetik is, aki állítólag azt válaszolja, hogy egy Windisch-Grätz herceggel szemben még hadászati hibákat is megengedhet magának az ember. Mivel beosztottként szolgált alatta, így nagyjából tudhatta, mire számíthat a császári fővezértől, amit a téli hadjárat során is tapasztalhatott.
A császári fővezér „erényeiről” sokat elárul, hogy a győztes kápolnai csata után nem folytatta a támadást, hanem óvatosan kivárt.
– Windisch-Grätz főherceg a kápolnai csatát követően elveszítette a fonalat, a március 5-i szolnoki magyar győzelem sokkszerűen érte. Voltak ugyan olyan alárendeltjei, akik javasolták a támadást a Tiszántúl irányába, még egy ütemtervet is kidolgoztak számára, és ha megpróbálják, akkor a magyar hadvezetésnek komoly nehézségeket okozhattak volna. Windisch-Grätz azonban csak azokat a haditerveket szerette, amelyeket ő maga, vagy az ő vezérkara dolgozott ki. A tetejébe nála az ember a bárónál kezdődött, és a tervet kidolgozó Zeisberg vezérőrnagy, Jellasics vezérkari főnöke nem volt az. A támadás helyett inkább arra törekedett, hogy a fővárosba és a Komárom felé vezető utakat mindenáron fedezze, így biztosítva a magyar kézen lévő komáromi erődöt ostromló császári csapatokat. Ennek érdekében viszont Nagykőröstől Balassagyarmatig álltak fel a csapatai, amely egy koncentrált támadással szemben nem a legjobb stratégia.
A tavaszi hadjárat hatalmas kockázatokat rejtett
Fotó: Wikipédia
Minderre szükség is volt, hiszen a kápolnai vereség, a katonai irányítás bizonytalansága, a fővezér többször is változó személye, nem segítette az ellentámadás gyors kibontakozását.
– Ilyen előzményeket követően dolgozzák ki a támadás részleteit április 1-jén Gyöngyösön, majd még aznap megindul a hadművelet. Kossuth maga is részt vesz ezen a haditanácson, és elmondhatjuk, hogy a politikai és a katonai vezetés között helyreáll a harmónia, ami a tavaszi hadjárat során lényegében végig működik.
Írta a Magyar Hírlap
