Kocsis Fülöp
2024. március 31. vasárnap. 7:22
Istennek hála, az idei húsvétunkat gyönyörű, verőfényes napsütésben ünnepelhetjük.
Kissé talán rányomja a bélyegét, hogy a megelőző éjjel egy teljes órával rövidebb volt, de tekintsük ezt az éjszakarövidülést ünnep előtti virrasztásnak! Illik is virrasztani e hatalmas esemény előtt. Ezzel az aszketikus gyakorlattal az ember a várakozását fejezi ki. Erőnek erejével legyőzi az álmosságot, mert valami fontos dologra készül. De lehet, nincs is ilyen erőfeszítésre szükség, hiszen maga a feszült várakozás űzi el a szemekről az álmot, mert valami nagyobb álom beteljesülését várjuk.
Ősi keresztény hagyomány, hogy a föltámadást pirkadatkor éljük át. A sötétség után érkező fény jól jelzi az esemény lényegét: Krisztus föltámadása új napot, új fényt, új reményt hoz nekünk. A sötétség az ember legnagyobb ellensége. Eleinte tűz csiholásával igyekezett elűzni, ez ma csak egy kattintás. De épp ezért észre sem vesszük, hogy azért megmarad félelmet keltő ellenségnek. Épp e kattintás egyszerűsége miatt feledkeztünk meg arról, mennyire áhítjuk a fényt, mennyire fontos nekünk a világosság.
Ez a vágyunk szellemi értelemben még erőteljesebb. Bár lehet, éppúgy megfeledkezünk róla, mint a kattintás miatt a fizikai fény jelentőségéről. Pedig a legnagyobb baj a szellemi sötétség. Embertelenné tesz. Nincs kiút, nincs kapaszkodó, nincs remény: csak sötétség van. Lehet, azért szeretjük a fizikai világosságot, mert ez a szellemi hivatásunkra is utal. Szeretünk tisztán látni, a dolgokat megérteni, egyre nagyobb szellemi tereket átfogni.
Az ember útja valóban a fény felé tör, vagy még inkább a fény forrása felé.
Elgépiesedett életünkben hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről. Pedig ez a törekvés tesz minket emberré. S tudjuk vagy nem, ez a törekvő szellem nem más, mint Istenre irányultságunk. Húsvétkor annak örvendezünk, hogy a föltámadás fénye bevilágítja és értelmessé teszi az egész életünket.
Írta a Magyar Hírlap
