Nem múlt a fejfájása, az orvosokat is ledöbbentette, amit találtak

„Mindannyiunkkal előfordult már, hogy olyan helyre kerültünk, ahova amúgy nem szívesen mentünk. Lehet ez akár egy osztálytalálkozó, egy szinte vég nélküli munkahelyi meeting, vagy éppen egy távoli rokon esküvője. Ilyen esetekben általában a legtöbb, amit tehetünk, hogy megpróbáljuk az adott helyzetből a legjobbat kihozni. Csakhogy ez nem csupán az emberre igaz. Éppúgy előfordulnak hasonló szituációk a paraziták világában is – olyan létformáknál, amelyek bennünk és rajtunk élősködnek” – írja a The Conversation oldalán John Worthington, a Lancasteri Egyetem infektológus kutatója.

Worthington ezzel egy közelmúltbeli esettanulmány rejtélyére igyekszik választ adni. Egy 52 éves férfi azzal kereste fel ugyanis orvosát Floridában, hogy bár korábban is rendszeresen küzdött migrénnel, fejfájásai az utóbbi időben egyre erősebbé váltak, illetve a megszokott fájdalomcsillapító gyógyszerek sem hatottak már úgy, ahogy azt várta volna. A páciensnél végzett CT-vizsgálat végül ijesztő felfedezéssel szolgált: agyában galandféregciszták jelentek meg. Egészen pontosan horgasfejű galandféregről (Taenia solium) volt szó, amely elsősorban a bélrendszerben megtelepedve érzi jól magát. De akkor vajon hogyan kerülhetett a férfi agyszövetébe?

Kétméteresre is megnő a vékonybélben

A parazita legtöbbször nem megfelelően hőkezelt sertéshús fogyasztásával jut az emberi szervezetbe. Cisztaszerű lárvái, az úgynevezett cirtercikuszok a tápcsatornában haladva elérik a vékonybelet, amelynek emésztőnedveit érzékelve megkapaszkodnak a bélfalban. Ott aztán bőséges tápanyagellátás mellett indulnak fejlődésnek, és idővel két méterre is megnőhet a testhosszuk. Akár öt évig is elélhetnek a vékonybélben, közben peték ezreit kibocsátva, amelyek a széklettel távozva kikerülnek a külvilágba. A fertőzés rendszerint semmilyen tünetet nem okoz, ha pedig mégis felfedezik, parazitaellenes gyógyszerekkel hatékonyan kezelhető szövődmények nélkül.

Noha a floridai páciens saját bevallása szerint szereti a nyers baconszalonnát, ez még nem magyarázza meg, hogyan került a galandféreg az agyába. Elvégre az alulkezelt sertéshússal a szervezetbe jutó cisztercikuszoknak leginkább a vékonybélben kellene otthonra találniuk.

Rossz higiéné okozhatta a bajt

Az esettanulmány szerzői egy elmélettel is szolgálnak orvosi beszámolójukban. Úgy sejtik, talán a páciensnél is először bélrendszeri fertőzés alakulhatott ki, majd később – higiéniás hiányosságok nyomán – saját magát fertőzhette újra a székletével ürülő petékkel. Olyan országokban ugyanis, ahol szegényesebbek a higiéniai körülmények, illetve a székletet trágyaként felhasználják a növénytermesztésben, a fertőzött emberekből távozó peték általában sertések szervezetébe jutnak elsőként. Ott aztán kikelnek, majd azonnal utat keresnek az állat izomzatába, hogy cisztercikusszá fejlődhessenek. Így várják, hogy a fertőzött húst aztán elfogyassza egy ragadozó – gyakorlatias okokból persze leginkább az ember –, amelynek bélrendszerében folytathatják életciklusukat.

A floridai férfi esetében is lárvaformába alakultak át a peték, de az izomzatot keresve véletlenül az agyszövetbe juthattak el a véráramon keresztül. Ott megtapadva aztán úgynevezett neurocisztercikózist okoztak. Ahogy azt ugyanis Worthington a bevezetőjében említette, a paraziták is éppúgy, ahogy az ember, ha kedvezőtlen környezetbe kerülnek, igyekeznek a lehető legjobbat kihozni a helyzetből. A galandféreg szempontjából ez azt jelenti, hogy még ha rossz helyre is került, a gazdatest halála után még mindig folytathatta volna életciklusát.

A neurocisztercikózist kettős gyógyszereléssel kezelik. Egyfelől parazitaellenes szert alkalmaznak a fertőzést kiváltó parazita elpusztítására, másfelől szükség van gyulladásgátló kezelésre is a fellépő immunválasz okozta károsodás megelőzése érdekében. Az amerikai pácienst is ilyen módon kezelték orvosai, és végül sikerrel felépült, fejfájásai is sokat enyhültek. Megfelelő ellátás nélkül a neurocisztercikózis görcsös rohamok fellépéséhez vezet, és a fejlődő országokban, ahol gyakrabban előfordulnak hasonló megbetegedések, ez az epilepszia egyik vezető oka.

Írta a Magyar Hírlap