Körülbelül 1200 ember él ezen a kis helyen, miközben mindössze egy hektárnyi területen zsúfolódnak össze.
Santa Cruz del Islote olyan kicsi, hogy könnyebb gyalogolni a sziget egyik oldaláról a másikra, mint autóval közlekedni, amire a szűkösség miatt egyébként sincs lehetőség. A szigeten 97 ház található. Az 1200 fős lakosságot 45 család alkotja.
A szigeten nincs rendőrség, de a polgárok szerint erre nincs szükség, így is nagyon biztonságos.
„Itt senki nem zárja be az ajtókat, és soha nem történt itt semmi rossz” – tették hozzá.
A lakók szigorú és meglehetősen furcsa életmódot folytatnak. A halottakat például egy közeli szigeten temetik helyhiány miatt, és nincs WC, folyóvíz vagy szennyvíz. A területnek nincs saját villanyhálózata sem, a lakókat egy generátor és két napelemes állomás látja el energiával. A legtöbb szigetlakó azonban túlzott luxusnak tartja az ilyen szolgáltatásokat.
A többség a tengerből él, ám ivóvizet csak a közeli szárazföldről hajóval tudnak hozni.
„Ennek a szállítmánynak minden héten meg kellene érkeznie, de néha hónapokig tart, amíg ide hozzák” – panaszkodtak a helyiek.
Ugyancsak problémát jelent a hulladék, amelyet állítólag ugyanannak csapatnak kell összegyűjtenie, amely a vizet hozza. A késedelmes szállítmányok azonban arra kényszerítették a lakosokat, hogy saját kezükbe vegyék a dolgokat, és a szemetet a szomszédos szigetre szállítsák hajóval.
Santa Cruz del Islote lakói nagyszerű módszert találtak ki a turizmusra. A látogatók élvezhetik a helyi közösséget, és még a tengeri teknősöket is megvédhetik.
„Mindannyian ügyelünk a rendelkezésünkre álló korlátozott erőforrásokra. Minden nap ellenőrizzük a halászhajókat, amikor megnézzük, mit fogtak” – mondta Adrian Caraballo de Hoyos, a Saments of the Reef környezetvédelmi csoport vezetője, amely a helyszín óceáni ökoszisztémáit kutatja.
