Az ásatási terület egy ipari parkban található Magdeburg, a németországi Szász-Anhalt tartomány fővárosa közelében. A Szász-Anhalt tartományi műemlékvédelmi és régészeti hivatalának közleménye szerint egy hatezer éves „monumentális halmok” párját foglalja magában, amelyek több temetkezést tartalmaznak.
Az egyik temetkezés azonban különösen kiemelkedik, és a kutatók szerint egy rituális áldozat része lehetett. Ez a következtetés egy halálakor 35-40 éves férfi csontvázmaradványainak, két szarvasmarhának és egy szekérnek az egyedi elhelyezésén alapul, amelyeket úgy helyeztek el, hogy „egy kocsis szekér vagy egy szarvasmarhák által húzott eke képét keltik” – olvasható a közleményben.
A kutatók hangsúlyozták a temetés jelentőségét, hiszen ez „azt szimbolizálja, hogy a szarvasmarhával a legfontosabb tulajdont, a saját megélhetés biztonságát ajánlották fel az isteneknek” – írták a közleményben.
A régészek az egyik sírhalmot a Baalberg csoport, egy Németországban i. e. 4100 és 3600 között létező neolitikus kultúra embereihez vezették vissza. Ez a sírhalom két nagy, trapéz alakú, fából készült sírkamrát tartalmaz, amelyek hossza 20 méter és 30 méter. A két kamra egymástól körülbelül 200 m távolságra van.
Körülbelül ötezer évvel ezelőtt a két sírhalmot elválasztó területet „körmenetként használták, ahol szarvasmarhákat áldoztak fel, és embereket temettek el” – áll a közleményben. A kutatók „megdöbbentőnek” nevezték a terület rituális használatát, és arra a következtetésre jutottak, hogy a terület „hosszú időn keresztül fontos volt az őskori emberek számára”.
Írta a Magyar Hírlap
