A török hódoltság idején elpusztították a falut. Az 1600-as évek elején népesült be újra, Tolnából, Bikácsról jöttek a puszta faluba református vallású magyarok, akik újjáépítették a települést, és az övék lett a régebbi római katolikus templom. Az 1700-as évek elején alaposan megváltozott Lovasberény népességének összetétele. Morvaországból zsidók jöttek, Németországból harminc katolikus család érkezett ide. Vallásában, kultúrájában, szokásaiban tehát igen vegyes képet mutatott Lovasberény. Egy jellemző adat a változásokra: a zsidó vallásúak száma az 1800-as évek közepén meghaladta az 1200 főt. Később, 1840 után, amikor a szabad királyi városokba is bemehettek, az itteni létszámuk jelentősen csökkent.
Az 1700-as évekre visszatérve, a magyarokat erősen megosztotta a reformátusok és katolikusok közötti ellentét. A falu népének katolikus vallásra visszatérítése új birtokosaikhoz, a Czirákyakhoz kötődik. Gróf Cziráky József 1730-ban vásárolta meg a lovasberényi uradalmat. Nem késlekedett érvényesíteni a régi elvet: akié a föld, azé a vallás. Elvette a reformátusoktól a templomot, és visszaadta a katolikusoknak. Az évszázad végére a Lovasberény már mezőváros volt, 327 lakóházában 490 család élt, népessége két és fél ezernyi volt. Lovasberény története szorosan összefonódott a Cziráky-család történetével. A mai települést is jellemző arculatot gróf Cziráky Antal Mózes építkezései határozták meg.
Ezt megelőzően azonban, a megvétel idején, a Czirákyak Rieder János tervei szerint a kastély két szárnyát már kialakították. A baloldali a vendégeké volt, a jobb a konyha és a cselédség szállását tartalmazta. A két szárnyat összekapcsoló főépületet Rieder Jakab (János fia) tervei alapján építették fel klasszicista stílusban 1810-re. A főépület jón oszlopokkal megszabdalt előteréből nyílt az ajtó az emeleti teret is magába foglaló nagyterembe. Kint, az oszlopok fölötti timpanonban mesteri domborműveken az építő Cziráky Antal Mózes és felesége, Illésházy Júlia családi címerei és mitológiai jelenetek vannak. A benti óriási szalonból a grófi és a grófnéi lakosztályok nyíltak, melyek három-három szobából álltak. A grófnak könyvtára és családi levéltára is volt. Az U alakú épület oldalsó szárnyaiban gazdasági-, és a személyzetnek otthont adó helyiségek voltak. 1794-ben Cziráky Antal Mózes építtette a kastély híres angolkertjét. Ebben növénykülönlegességek, mesterséges tó, kisebb-nagyobb dombok, kőhidak és szobrok voltak. A kastély épületegyüttesének munkálatait lényegében a reformkor leghíresebb építésze, Ybl Miklós fejezte be. A melléképületek felépítése, és a barokk kápolna rendbetétele nagy részben az ő munkája. A kastélyban ma is folyamatosak az állagmegóvó munkálatok, idegenforgalmi célú hasznosítására az elmúlt időkben számtalan terv született, de ezek közül még egyet sem sikerült megvalósítani.
A lovasberényi oszlopos előcsarnokú, kupolás, kéttornyú nagy katolikus templom a falu arculatának meghatározó darabja. Építése Cziráky Antal és felesége, Batthyány Mária nevéhez fűződik. Az impozáns templom terveit az egri főszékesegyház megálmodója, Hild József készítette. Az egri főtemplom volt a példa. A kupolás, empire stílusú templomot pesti és bécsi mesterek építették fel 1834-re. Hild József lovasberényi megbízottját, azaz az építést levezénylő pallérját Katzenbeisser Mihálynak nevezték. Az országszerte csodált templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére Horváth János székesfehérvári püspök szentelte fel. A templombelsőben a főoltár mögötti képet Danhauser József bécsi festő készítette, Szűz Mária és Erzsébet találkozását ábrázolja. A Czirákyak később sem feledkeztek meg büszkeségükről, a lovasberényi templomról, különösen kitűnt közülük Cziráky Nepomuki János, aki 19. század második felében csillárt adományozott a templomba, és rendbe hozatta a szentély egy villámcsapás következtében átázott boltozatát és orgonáját.
A bejáratot őrző oroszlánok
Fotó: A szerző felvétele
Az 1848-49-es szabadságharc idején kiderült, hogy a lovasberényiek többsége a magyar haza fia: a katolikus plébánost és a református lelkészt is letartóztatták az osztrákok, mert Kossuth Lajos hívei voltak. A kiegyezés után, mint az országban mindenhol, itt is elindulhatott a polgári fejlődés. Ennek volt jellemzője az új iskolák, az óvodák, a különböző civil egyesületek, mint az olvasókör vagy a tűzoltó egylet létrejötte. A lendület egészen a II. világháborúig tartott, igaz, az I. világháború és a különböző forradalomnak nevezett zavargások ezt rövid időre megakasztották. A II. világháborúban Lovasberény is a frontvonalba került. A Székesfehérvár környékén zajló nagy német-szovjet összecsapásoknak a faluban sok áldozata volt, közel százan haltak meg ekkor. Több tucat lakóházat leromboltak, a ki-be vonuló katonák elvitték az állatokat és az élelmet is. A harcok közül csak a legismertebbet emeljük ki: a Csákvár és Zámoly közötti hatalmas mezőn folyt a háború egyik legnagyobb tankcsatája. A front ide-oda hullámzott, négy hónapig dörögtek a fegyverek. Később aztán ennek a csatának a színterén építették ki az 1970-es években Európa legnagyobb, harci repülőgépeket kiszolgáló szovjet repülőterét.
A falu népe a harcok után nagyrészt földművelésből élt, jellemző szám, hogy 6350 parcellát írtak össze ezekből az időkből. Alig néhány évvel később a kulákrendelet miatt tömegével hagyták abba a földművelést a lovasberényiek, sokuk földje állami kézbe került. Az 1956-os szabadságharc idején Lovasberényben is megalakult a nemzeti bizottság és a nemzetőrség, ám a galád módon Budapestre törő szovjet csapatok éppen a szomszédos Székesfehérvárról indultak a fővárosi ellenállás felszámolására. A forradalom leverése után a falu népe a frissen megalakított termelőszövetekben talált munkát magának. Szomorú volt a közösbe beállniuk, de legalább korábbi mesterségüket folytathatták, a földművelésből élhettek.
A település történetének részletesebb megismeréséhez két kitűnő forrást is az olvasók figyelmébe ajánlhatunk: Lovasberény önkormányzatának honlapját és a 2007-ben a Száz magyar falu sorozatban megjelent Lovasberény című kötetet.
Írta a Magyar Hírlap
