Kiemelte: az a „felfújt liberális várakozások” ellenére teljesen bizonyos, hogy Oroszországot katonailag nem lehet legyőzni ebben a konfliktusban, már csak azért sem, mert atomhatalomról van szó, azonban Ukrajna sem veszíthet, ugyanis mindig lesz annyi fegyver Nyugatról, hogy a status quo fennmaradjon.
„Ha egyik fél se tud győzni, akkor világos, hogy az egész úgy ér majd véget, hogy le kell tárgyalni, mi a vége. És hogyha senki nem tud győzni, és úgyis le kell tárgyalni, akkor már csak egy kérdés marad, hogy miért is nem holnap? Miért két hét múlva? Miért három hónap múlva? Miért egy év múlva?” – mondta.
„Minden egyes nap, ami eltelik ebben a háborúban, az újabb halottakat és újabb pusztítást hoz. És ez erkölcsileg az egyetlen tartható állásponttá azt teszi, miszerint mielőbb tűzszünetre és béketárgyalásra van szükség” – tette hozzá.
Szavai szerint Európa ennek megteremtésére ma már képtelen, s ezért amerikai-orosz megállapodásra van szükség, amely a jelenlegi washingtoni adminisztráció alatt szintén lehetetlen, ekképp ahhoz, hogy ez reális közelségbe kerülhessen, változásra lenne szükség az Egyesült Államok vezetésében.
A francia elnök közelmúltbeli kijelentéséről szólva arra figyelmeztetett, hogy a nyugati katonák küldése súlyosan sértené a NATO által több éve kijelölt vörös vonalat, amelynek a lényege, hogy az észak-atlanti szövetség nem részese a konfliktusnak. Ugyanakkor az európai álláspont változásait tekintve ez sajnos nem is zárható ki teljesen – jegyezte meg.
Szijjártó Péter a pódiumbeszélgetésen érintette a közel-keleti konfliktust is, ahol az első számú célnak az eszkaláció megelőzését nevezte, ez ugyanis legalábbis regionális háborúhoz vezethetne.
A válság megoldása kapcsán emlékeztetett, hogy évtizedek kudarcai után Donald Trump előző amerikai elnök hivatali ideje alatt az Ábrahám-egyezményekkel elérhető közelségbe került a béke reménye, egy politikai váltás Washingtonban így ezen a téren is reményteli lenne.
Kifejtette, hogy Donald Trump és a magyar kormányzat álláspontja között sok hasonlóság van, például a család vagy a migrációval szembeni fellépés terén.
Ezt követően a keleti nyitás stratégiáját méltatta, és hangsúlyozta, hogy az európai és a kínai gazdaság szétválasztását célzó politikai szándékok dacára jól látható, hogy a nyugati vállalatok egy jelentős része mára teljesen függővé vált a kelet-ázsiai ország beszállítóitól, egyebek mellett az autóiparban is.
„Tehát látni kell, hogy a valóság arról szól, hogy a keleti és a nyugati vállalatok a lehető legszorosabban működnek együtt, a politikai blabla fölötte az agyrém” – fogalmazott.
Majd a valóság és a politikai propaganda közötti távolságra példaként említette azt is, hogy az Egyesült Államok folyamatos nyomást gyakorol hazánkra az Oroszországgal folytatott nukleáris együttműködés felszámolása érdekében, miközben az első számú uránbeszállítója tavaly épp Oroszország volt, továbbá amerikai cégek is részt vesznek a paksi bővítésben.
„Ma a nemzetközi politikában a valóság és az ideologikus megközelítés nagyon messze áll egymástól” – jelentette ki.
A miniszter kitért a hazai gazdasági helyzetre is, azt hangoztatván, hogy a munkaerőhiány ellenére nem szabad leállni a beruházások vonzásával, mivel jobb, ha inkább itt vannak a munkahelyek, mint másutt, ráadásul a jelenleg még a hagyományos autóiparban dolgozóknak is el kell majd valahol helyezkedniük, amire az elektromos járműveket gyártó üzemek kínálhatnak megoldást.
„A beruházásösztönzés munkahelyteremtés, s egyúttal munkahelyvédelem is (.) Itt ez egy folyamatos küzdelem. Itt soha nincs vége, mert ahogy a technológia fejlődik, a verseny egyre nagyobb” – tudatta.
Ennek kapcsán pedig rámutatott, hogy szükség esetén pedig átmeneti időre, szigorú keretek között be lehet fogadni vendégmunkásokat, akik nem egyenlőek a határkerítést bedöntő migránsokkal.
Végül az európai parlamenti választások jelentőségéről is beszélt, mondván, hogy a negatív folyamatok megfordításához a racionális, konzervatív, patrióta, nemzeti érdeket érvényesítő, szuverenista pártok megerősödésére lenne szükség.
Szavai szerint a tét tehát, hogy ki lehet-e billenteni az eddigi „összepacsizós” Európai Parlamentet, hogy a képviselő-testületben a valóság álljon az első helyen az ideológiák helyett.
Írta a Magyar Hírlap
