Az egy partnerhez való hűség meglehetősen ritka az állatvilágban. Az emlősök között a fajoknak mindössze öt százaléka monogám. Az egyik legfényesebb kivételt az emberen kívül a sárgahasú nyestek jelentik. Erős párokat alkotnak, családi fészket építenek, és együtt szoptatják utódaikat.
Ezek a kis élőlények segítenek a tudósoknak a jutalmazási rendszeren alapuló szerelem hormonális mechanizmusainak tanulmányozásában. Mindössze két hormon – az oxitocin és a vazopresszin – erőteljesen szabályozza az emlősök társas viselkedését.
A monogámia három szakaszból áll: udvarlás, párkapcsolat kialakítása és a hosszú távú kötődés fenntartása. Az Egyesült Államok tudósai nemrégiben végzett munkájuk során 68 olyan helyet azonosítottak a sárgahasú nyestek agyában, amelyek részt vesznek ezekben a folyamatokban. És a közhiedelemmel ellentétben mindkét nemnél ugyanazok.
Alig fél órával a találkozás után az kapcsolónak egymáshoz már, egy nappal később pedig már életre szóló szerelemben élnek. Mindkettőjük agya egyformán erősen reagál a hímek ejakulációjára, ami megerősíti a kötődést.
„Feltételezésünk szerint az orgazmus a nyesteknél elősegíti a hosszú távú kapcsolatok kialakulását. Ez valószínűleg igaz az emberekre is” – nyilatkozta a tanulmány vezető szerzője, Stephen Phelps professzor.
Az antropológusok nem hajlamosak úgy gondolni az emberekre, mint akik kizárólag monogámok. A népek csaknem 85 százaléka helyesli a poligámiát valamilyen formában.
A tudósok az emberek szerelmi kapcsolatainak kivételes változatosságát jegyzik meg: monogámia, poligámia, poliandria, ideiglenes partnerségek, számos házassági és családi forma. Van azonban egy meglepő tulajdonság – a hosszú távú szerelmi kötelékek kialakításának képessége. És az ember a legtöbb esetben biztos lehet abban, hogy a családba született gyermek tőle származik. Csak az apák két százaléka nem a gyermekét neveli. Összehasonlításképpen: a madarak között – körülbelül húsz.
Az 1980-as években Owen Lovejoy amerikai antropológus, aki az Australopithecus lucy maradványainak tanulmányozásáról híresült el, azt állította, hogy az ember kialakulását a monogámia táplálta. Később az ardipithecusra – egy másik, az ősi emberszabásúaktól a mi őseinkig tartó átmeneti formára – vonatkozó új adatok felhasználásával kidolgozta az emberfélék evolúciójának elméletét.
Lovejoy szerint mielőtt az ember felegyenesedett, nagy, fejlett agyra tett szert és feltalálta az első szerszámokat, megtanult gondoskodó szülő és hűséges partner lenni. Ezt megelőzte az új táplálkozási stratégia keresése a változó környezeti feltételek között. Megkezdődött a szociális kapcsolatokra képes, kevésbé agresszív egyedek szelekciója, és kialakult a stabil család iránti igény.
Közeli rokonainknál – a csimpánzoknál és a gorilláknál – a hímek sokkal masszívabbak, mint a nőstények, fejlettebb agyarakkal, sokkal agresszívabbak. A tudósok ezt szexuális dimorfizmusnak nevezik. Az embereknél ezek a különbségek nem ilyen kifejezettek. A férfiak csak 15 százalékkal nagyobbak, nem büszkélkedhetnek nagy agyarakkal, herékkel, jellemük képlékeny, barátságos. A nők viszont nem mutatnak párzási hajlandóságot. A tudósok ezt rejtett ovulációnak nevezik.
Az új tanulmányban Lovejoy és munkatársai kimutatták, hogy a zsírokban gazdag ételek telítettek az Y neuropeptiddel és a dopaminnal az egybefüggő magot, a szocialitás mértékéért felelős kulcsfontosságú agyi régiót.
Ennek eredményeképpen a természetes szelekció, amely az agyban a jutalmazási rendszer kialakulása irányába indult el, kegyetlen tréfát űzött velünk. Okosabbak, szociálisabbak lettünk, de hajlamosak lettünk a finom, zsíros ételek függőségére. Ez az egyik oka a világ elhízásjárványának.
A tudósok számos példát találnak arra, hogy mindkét fajnál a monogámia az utódok hosszú távú felnevelésének szükségességeként alakult ki. Ez a gondozásért, szocializációért, kommunikációért felelős neuronok megduplázódásához vezetett.
A család kulcsfontosságú lépés volt az emberi evolúcióban. Amikor a közös vadászatnak köszönhetően több húshoz jutottak, képesek voltak túllépni Afrikán, és elterjedni az egész Földön, különböző ökológiai körülmények között.
Írta a Magyar Hírlap
