A technikát időbeli interferenciának (TI) nevezik, és először a dr. Nir Grossman által vezetett londoni Imperial College egyik csapata írta le. Még 2017-ben sikeresen tesztelték egereken, ami megnyitotta a lehetőségét annak, hogy embereken is alkalmazzák. Az állatokon történő bizonyítás és a technika emberi önkénteseken való kipróbálása között azonban még nagyon hosszú út vezet.
„Számos kihívás van – magyarázta dr. Violante az IFLScience-nek. – Kezdjük csak az anatómiával. Ha az agy méretére gondolunk – nagyon különböző, ugye? Egy egérnél az agy mérete olyan, mint az ujjam hegye, és hát az embernél ez nem így van!”
Szerencsére a TI nem az egyetlen nem invazív agyi stimulációs módszer, amelyet már alkalmaztak embereken. Sokéves biztonsági adatok állnak rendelkezésre más módszerekről, beleértve a transzkraniális mágneses stimulációt (TMS), a transzkraniális egyenáramú stimulációt (tDCS) és a transzkraniális váltakozó áramú stimulációt (tACS). E módszerek némelyikének már van orvosi alkalmazása, és a tudósok jól ismerik, hogyan reagálnak rájuk az emberek. Ezt viszonyítási alapként használva sokkal könnyebbé vált a TI 20 egészséges résztvevőn végzett vizsgálatának megtervezése.
A TI célja, hogy megismételje a célzott agyi stimulációt, amelyet eddig csak műtéti úton lehetett elérni. A mély agyi stimuláció (DBS), amelynek során elektródákat ültetnek be az agyba bizonyos területeken, bizonyos kockázatokkal jár, de fontos felhasználási módjai vannak.
A Parkinson-kórban ez a fő műtéti kezelés, amelyet akkor alkalmaznak, amikor a gyógyszerek már nem képesek kontrollálni a tüneteket. Az elektródák nagyfrekvenciás stimulációt juttatnak az agy azon régióiba, amelyek segítenek a mozgást irányítani, és egy akkumulátorral működő generátor táplálja őket, amelyet általában a kulcscsont alá helyeznek be (kicsit olyan, mint egy pacemaker).
Bár a Parkinson-kór kezelése a legismertebb alkalmazási területe, a DBS-t a kényszerbetegség, az epilepszia egyes formái és más mozgásszervi rendellenességek kezelésére is engedélyezték. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint még a traumás agysérülést követően szenvedő emberek számára is átalakító hatású lehet.
Nem tagadható azonban, hogy az agyműtét jelentős kockázatokkal jár a beteg számára.
„Nem mindenki jó jelölt a DBS-re – mondta Dr. Violante az IFLScience-nek. – Az agyműtét nem az első számú célpont…, és sok betegség esetében még nincsenek jó célpontjaink a DBS-nek.”
Ezzel szemben a TI során elektródákat helyeznek el a koponya felszínén, olyan helyeken, amelyeket gondosan feltérképezhetünk és személyre szabhatunk. Az alanyok mindvégig ébren maradnak, és elmondhatják a kutatónak, ha valamit nem éreznek jól vagy kényelmetlenül, miközben az elektródák átfedő elektromos mezőket bocsátanak ki a célterületre.
A mostani tanulmány célja az volt, hogy kiderüljön, a TI képes-e befolyásolni a hippokampuszt, az agy memóriaközpontját, és a kutatócsoport először ezt a lehetőséget vizsgálta post mortem agyszövetek segítségével.
Egy későbbi kísérletben komolyabb memóriatesztet végeztek. Amikor a résztvevőket arra kérték, hogy 30 perccel később próbálják meg felidézni a megjegyzett neveket és arcokat, kiderült, hogy a stimuláció hatására javult a memória pontossága – ahogyan azt a csapat remélte.
Még sok munkát kell elvégezni, mielőtt a TI-t klinikai kezelésként használják. Ezek az első lépések azonban ígéretesek, és egy svájci csapat külön tanulmánya mellett történtek, amely szintén validálta a TI használatát az emberi striatum célpontjainak megcélzására.
Írta a Magyar Hírlap
