Lázár János ki nem hirdetett kastélytörvényének 11 pontját is alaptörvény-ellenesnek minősítette az Alkotmánybíróság, így az visszakerül az Országgyűlés elé.
A szokatlanul kemény hangú indoklással ellátott Ab-határozat lényege: „nincs megjelölve az a közcél, amely a magántőke törvény szerinti bevonását szükségessé, sőt elengedhetetlenné teszi”, vagyis a kastélyok ingyenes magántulajdonba vagy vagyonkezelésbe adását a törvény nem indokolja meg kellően. Emellett tele van pontatlansággal.
Novák Katalin köztársasági elnök karácsony előtt alkotmánybírósági felülvizsgálatra küldte „a kulturális örökség egyes elemeinek fenntartható fejlesztéséről” szóló törvényt, mert az anélkül tenné lehetővé a magántulajdonba adást, hogy ehhez a törvényalkotó a nemzeti vagyon megfelelő védelmét biztosító garanciális szabályokat teljeskörűen meghatározta volna. Az államfő az Ab-nak írt levelében részletesen ismertette, mely pontok tisztázatlanok vagy félreérthetőek azzal kapcsolatban, hogy az építési és közlekedési miniszter „az állam képviseletében eljárva, tulajdonosi döntés keretében” határozhatna ingatlanok tulajdonjogának ingyenes átadásáról vagy vagyonkezelésbe adásáról.
Lázár János miniszter értetlenül fogadta az elnöki aláírás megtagadását. Szerinte emögött „gyávaság és régi kommunista reflexek vannak”, vagy „az elnök jogászai csupán nem olvasták a törvényt, vagy nem értik annak lényegét”.
Arra is tett egy gúnyos megjegyzést, hogy ilyesmi már nem először történik vele, mert 2023 nyarán az államfő a beruházási törvényt küldte az Ab-hoz, mert úgy ítélte meg, sértheti az Alaptörvényt, hogy a miniszter egy rendelettel felülírhatná a rá vonatkozó törvényt. Bár Lázár akkor is háborgott, hogy valakik „jogi, politikai vagy éppen üzleti megfontolásból próbálják gáncsolni”, az Ab az elnökkel értett egyet, és az országgyűlés törölte a szövegből az Alaptörvénybe ütköző túlzott felhatalmazást.
Lázár János most közvetlenül az Ab-nak írt levelet: azt magyarázta, hogy a világos fogalmazás követelménye nem sérül, ha a törvény „egyes körülményeket absztrakt módon határoz meg”, az pedig nem igaz, hogy ő a nemzeti vagyonról szóló törvény mellékletében meghatározott, nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ingatlanokat saját döntése alapján magánkézbe adhatná, mert ahhoz előbb törvényt módosítanának. Egyúttal személyes meghallgatást is kért, a Facebookon azzal vádolva Novák Katalint, „egyedül nem merte vállalni” a törvény aláírását, „vagy azért, mert félreértette annak szövegét, vagy azért, mert jó pontot akart szerezni azoknál, akik ellenzik”. Csakhogy az ellenzők szerinte szándékosan összemossák a magántőke ellenőrzött bevonását a magánosítással, a nemzeti vagyon megőrzését annak eltékozlásával. Bejegyzése végén még azt is megkockáztatta, hogy ha az Ab nem neki tetsző döntést hoz, akkor esetleg megszegi az esküjét: „Hiszek abban, hogy az Alkotmánybíróság mer hűséges lenni az esküjéhez: jogi és szakmai alapon dönt majd, nem pedig politikai megfontolásból.”
Az Ab, amelynek elnöke, Sulyok Tamás maga volt az ügy előadója, nem ijedt meg ettől. A határozat a jogbiztonság követelményére hivatkozva sorolja fel, hogy a kifogásolt szövegből nem derül ki egyértelműen, mely háttérjogszabályok mely rendelkezéseit kell figyelembe venni, és melyektől lehet eltérni. A törvény nem határozza meg azt az objektív és érdemi szempontrendszert, amelynek a pályázóknak meg kell felelniük, és azt sem, hogy több pályázó esetén milyen szempontok alapján dönt a miniszter. „A nemzeti vagyon, a kulturális örökség védelme ugyanis nem függhet … érdemi és törvényben meghatározott szempontrendszert nélkülöző jogalkalmazói döntéstől”. Ilyen szempontok nélkül „teljes körű és korlátlan, azaz diszkrecionális miniszteri döntésre nem adható felhatalmazás, mert az a jogállamiság követelményeivel ellentétes”.
Az Ab mindehhez hozzátette: a jogalkotó széleskörű döntési szabadsággal rendelkezik a tulajdonba, illetőleg vagyonkezelésbe adásról szóló döntés meghozatala során, de minden egyes esetben kétséget kizáróan igazolni kell, hogy az ilyen lépés az adott ingatlan védelmének és megőrzésének célját szolgálja. Az országgyűlésben elfogadott formájában azonban a törvény nem léphet hatályba, a képviselőknek újra kell tárgyalniuk.
A határozattal egyedül Márki Zoltán alkotmánybíró nem értett egyet. Különvéleménye szerint vannak ugyan a szövegnek „kétségtelen vitatható nyelvi tartalmai” és előfordul „kodifikációs esetlenség”, ezek azonban nem olyan súlyúak, hogy indokolt lenne az alaptörvény-ellenessé nyilvánítás.
HVG
