A kutatók korábban több, bronzkori fallal körülvett oázist is dokumentáltak a régióban, de a mostani az egyik legnagyobb. A felfedezés segíthet jobban megérteni, hogy miként telepedtek meg az emberek Északnyugat-Arábiában.
A szakemberek terepi felméréseket végeztek, illetve távérzékelési adatokat elemeztek. Guillaume Charloux, a CNRS munkatársa és kollégái becslése alapján a védelmi rendszer eredetileg 14,5 kilométer hosszú, falszélessége 1,7-2,4 méter, magassága 5 méter lehetett.
A kolosszális építmény ma eredeti mérete 41 százalékán, 5,9 kilométeren maradt fenn. A rendszer 1100 hektárnyi területet zárt körül. Az ásatások során gyűjtött minták szénizotópos elemzése alapján a lelőhely az időszámítás előtt 2250 és 1950 közötti periódusra datálható.
Az új tanulmány megerősíti, hogy a Khajbar-oázis az északnyugat-arábiai, fallal körülvett oázisok hálózatához tartozott. A felfedezés kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy miért építették a struktúrát, milyen volt az építő népesség, illetve milyen kapcsolatot ápolt a falon kívül élőkkel.
Írta a Magyar Hírlap
