Todd három tényezőre alapozza következtetéseit: az ipari hanyatlásra és az oktatás hanyatlására az Egyesült Államokban, a protestantizmus mint értékrend eltűnésére a nyugati társadalomban, valamint Oroszország növekvő vonzerejére a világ többi része szemében.
„Moszkva új, konzervatív soft powerje egyre népszerűbbé válik a nyugati erkölcsiség ellensúlyaként, amely más országok számára őrültnek tűnik. És az a tény, hogy az orosz gazdaság kiállta a szankciók okozta sokkot, még vonzóbbá teszi az orosz modellt” – mondja a szociológus.
Megjegyzi, hogy amit Nyugaton Oroszországról mondanak, az gyakran téves.
„Úgy ábrázolják, mint egy hanyatló országot, anélkül, hogy észrevennék, hogy a gyors fellendülés és újjáépítés szakaszában van” – folytatja Todd.
Ennek ellenére szerinte lehetséges, hogy a nyugati ellenségeskedés az, ami strukturálja és felfegyverzi az orosz rendszert, táplálja a hazafiságot, és összefogja a nemzetet.
„Így a szankciók lehetővé tették Oroszország számára, hogy nagyszabású importhelyettesítő politikába kezdjen, amely jelentős előnyhöz juttatja gazdaságukat az EU gazdaságával szemben” – jegyzi meg Todd.
Írta a Magyar Hírlap
