Élet+Stílus: Román Katalin: Szívesen eljátszanék egy Targaryent

A legmenőbb fiatal magyar színésznők #5

A 2000-es születésű Román Katalin azóta tudja, hogy színész akar lenni, hogy egy óvodai előadásban eljátszott egy répát. Hegedűtanár édesapja a zenészi pálya irányába terelte, de ő a konzervatórium mellett titokban elkezdett Földessy Margit színitanodájába járni. Háromszor jelentkezett sikertelenül a Színművészetire, az utolsó felvételije idején már egy nagyjátékfilm főszerepét forgatta.

Ez volt a Hat hét, az utóbbi idők egyik legnagyszerűbb magyar filmje, amelyben a gyermeke örökbeadásán vacilláló 17 éves Zsófit játszotta. A szerep kedvéért két hónap alatt tanult meg profi(nak tűnő) módon pingpongozni, alakításáért elnyerte a magyar filmkritikusok és a Mozgókép Fesztivál díját, de Sanghajban és Isztambulban is díjazták.

[embedded content]

Magyarországon forgó hollywoodi produkciókban dolgozik háttéremberként (a Dűne 2-n például Timothée Chalamet lakókocsija mellett volt az irodája), ezért megengedheti magának, hogy válogasson a színészi munkák között. Legközelebb egy nagyszabású történelmi tévésorozatban láthatjuk majd, nemrég pedig egy külföldi filmben kapott szerepet.

„Katu az egyik legérdekesebb ember, akivel valaha találkoztam. Van egy olyan veleszületett képessége, hogy hirtelen mutat magából valami új, váratlan réteget, amiről nem is tudtam, hogy ott van benne. Ez rendkívül inspiráló. A Hat hét forgatásán csodálattal figyeltem a bátorságát, elszántságát és azt az igen ritka jelenlevést és odafordulást, amit egy alkotó adhat egy másiknak. Ő nemcsak a filmünk főszereplője volt, hanem alkotótársunk is ebben a folyamatban. Alázattal, minden energiát és lelket beletéve készült a szerepre, edzett heteken át keményen, járt műpocakkal vásárolni, beszélgetett érintettekkel. Precíz alapossággal, de egyben ösztönösen vált azzá a Zsófivá akinek elképzeltük. Sok katartikus élményt hozott a közös munka.” – Szakonyi Noémi Veronika, a Hat hét rendezője.

Melyik a legkorábbi emléked gyerekkorodból?

Úgy hároméves lehettem, építkeztünk és telefirkáltam a hófehér falat egy ceruzával. Apukám meglátta és leüvöltötte a fejemet.

Melyik szót használod túl sokszor?

Amúgy és nemtom.

A karriereddel kapcsolatban mi volt a legrosszabb tanács, amit megfogadtál?

Észreveszem, ha rossz a tanács. Sokszor mondták például, hogy ne válogassak szerepek között, mert fontos, hogy sok mindenben legyek. Ezt nem fogadtam meg.

Mikor sírtál utoljára, és miért?

Kábé egy hónapja. 2013 óta néztem egy tévésorozatot, ami most ért véget és nagyon sírtam az utolsó részen, mert meghalt benne a főhős. Erre nem számítottam.

Melyik tulajdonságodat gyűlölöd a legjobban?

A lusta demotiváltságomat. Sokszor úgy vagyok vele, hogy inkább neki sem állok valaminek, mert úgysem tudom megcsinálni. Például kitölteni egy egyetemi jelentkezést vagy elmenni futni. Ilyenkor azt mondom magamnak, hogy mindjárt nekiállok, de megérdemlem, hogy előbb üljek a kanapén, a telefonomat görgessem és Trónok harcás YouTube-shortokat nézzek két órán keresztül.

Kit szeretnél eljátszani egy életrajzi filmben?

Anasztázia hercegnőt. Nagyon érdekel az orosz történelem és kultúra, a felmenőim is arról a környékről származnak. Közel érzem magamhoz és nagyon szerettem a rajzfilm verziót is kiskoromban. Nagyon remélem, hogy tudni fogok róla, ha lesz casting.

Melyik teljesítményedre vagy a legbüszkébb?

A Hat hétre, de azért arra sem vagyok annyira büszke. Lehetett volna sikerélményem a film miatt, de nem voltam ott a jelenben, hanem mindig azon szorongtam, hogy mi lesz ezután. Amikor kihallatszott a teremből, ahogy beszélek, akkor meg pláne nem voltam büszke. Idősebb barátaim azt mondják, hogy majd később nagyon büszke leszek erre.

Mitől tartasz a leginkább?

Hogy nem olyan végkimenetele lesz az életemnek, mint amilyet a fejemben már elterveztem. Nagyon erősen ragaszkodom az álmaimhoz.

Mi zavar a legjobban a külsődben?

Hogy nem vagyok tényleg szép. Pufi az arcom és van tokám.

Hogyan tanulsz szöveget?

Nem tanulok, egy-két olvasás után megjegyzem. Az iskolában is már az órán megjegyeztem kábé mindent. Volt, hogy el kellett olvasni egy szöveget háromszor és aztán felolvasni az órán. Észrevette a tanár, hogy én nem olvasom, hanem nézek rá és mondom.

Mit utálsz a legjobban csinálni?

Mosogatni. Viszont képtelen vagyok úgy lefeküdni aludni, hogy tudom, hogy tele van a dézsa, mert akkor azon kattog az agyam. Sok évbe telt, mire magamévá tettem azt a képességet, hogy elmosogatok időben.

Mi volt a legfájdalmasabb dolog, amit valaki mondott neked?

„Te nem a szép barátnő vagy, hanem az okos.”

Ha visszamehetnél az időben, hova és mikorra mennél?

Japánba, az Edo-korba. Kiskorom óta érdekel a japán kultúra, a nyelv, a gasztronómia. Tavaly nyáron volt szerencsém meglátogatni Japánt, és még olyanabb volt, mint elképzeltem. Nagyon otthon éreztem magam, egyből bele tudtam olvadni az ottani viselkedésbe. Amikor hosszú időre elutazom, mindig azt érzem, hogy oké, de azért már jó lesz hazamenni. Most nem akartam hazajönni egyáltalán, komolyan gondolkoztam azon, hogy valahogy ott maradok.

Melyik dalt szeretnéd, hogy szóljon az esküvődön?

Templomi esküvőt szeretnék orgonaszóval. Egy görög katolikus, erősen keresztény családban nőttem fel, és úgymond konzervatív neveltetésben részesültem. Számomra az nem egy álomesküvő, hogy egy füves placcon csúnya fehér molinó alatt szól valami Bruno Mars, felhúzzuk egymásra a gyűrűt, miközben a házasságkötő asszony borzalmas szövegeket mond.

És a temetéseden mi szóljon?

A Naruto soundtrackről a Sadness and Sorrow.

[embedded content]

Mikor voltál a legboldogabb életedben?

Az egyik szentélyben Kiotóban annyira boldog voltam, hogy örömsírásban törtem ki. Ilyen még nem történt velem soha.

Mit csinálsz, ha elszomorodsz?

Iszom.

Mit csináltál tegnap?

Felkeltem, elmentem a kedvenc kávézómba, vettem egy kávét, hazavittem, készülődés közben megittam. Elmentem az Origóba, egész nap dolgoztam, lezártam a zenei dokumentációkat és karácsonyi ajándékokat néztem közben (ez az interjú december 16-án készült). Összefutottam édesanyámmal, beszélgettünk egy kicsit, megveregette a vállam. Hazamentem, átjöttek a barátnőim, Donának leforgattunk egy alkoholmentes Törley-reklámot. Aztán azt félreraktuk és elkezdtünk normális alkoholt inni, csináltam nekik gin tonicot Roku ginből. Ott voltak hajnal egyig, utána elmosogattam és lefeküdtem aludni.

Mennyi volt a legnagyobb pénz, amire nemet mondtál?

Instagramon írt egy sugar daddy, alkalmanként 2000 eurót ajánlott, és le sem kellett volna feküdni vele. Nem mondtam rá nemet, hanem kitöröltem.

Milyen pénzes munkáid voltak színészeten kívül?

Dolgoztam kávézóban, recepciós voltam a Széchenyi fürdő egyik elkülönített részén, felszolgáltam és főztem japán bisztróban.

Rúgtak már ki valahonnan?

Munkahelyről nem, csak iskolából. De egy nappal később visszavettek.

Mit szeretnél még mindenképpen megcsinálni ebben az életben?

Egy-két szerepet mindenképpen szeretnék. Például nagyon szívesen eljátszanék egy katonatisztet vagy egy Targaryent.

Hol etted a legjobbat életedben?

Kanazavában a halpiacon van több kis bodé, ahol egy tál rizsre raknak friss szasimit. Az zseniális volt. Össze sem hasonlítható azzal a kamu szasimivel, amit itthon kapunk.

Melyik film változtatta meg az életedet?

A Szenvedélyek viharában miatt más szemmel kezdtem nézni az édesapámra. Van abban a filmben egy nagyon szép pillanat: miután szélütést kapott Anthony Hopkins, újra találkozik a fiával és ráírja a nyakában lógó táblára, hogy örül, hogy látja. Az megérintett, mert a karakter, akit játszott nagyon szigorú apa volt és nagyon sokszor veszekedtek, de ott kiderült, hogy nagy szeretet volt benne mégis.

Mondj valami meglepő, de igaz dolgot magadról!

Írok egy könyvet. Nyáron döntöttem el, hogy nekiállok, szeptember körül kezdtem el, de elég lassan haladok vele. Lehet, hogy nem is regény lesz, hanem egy sorozat forgatókönyvének az alapja.

Mi volt az utolsó dolog, ami felvillanyozott?

Kaptam egy nagyon kedves, papírra vetett üzenetet a zenei supervisortól az előző filmes projektből, amiben megköszönte a munkámat.

Miben szeretnél tehetséges lenni?

Az írásban. Ha úgy tudnék fogalmazni, mint Murakami, elégedett lennék. Az a legnagyobb baj, hogy a fejemben képek vannak, és nehéz leírni ezeket a képeket.

Melyik volt az utolsó film, ami baromira felbosszantott?

A Batman. Amikor megcsókolta a Macskanő, felálltam, és kimentem a moziból.

Mikor voltál a leggyávább életedben?

Mostanában. Sok szituáció van, amikor meg akarok felelni embereknek, és nem merek a sarkamra állni. Jön majd egy ismerősöm külföldről, és kérdezte, hogy lakhat-e nálam a jövő héten. Dolgozni fogok egész héten, plusz utálom, hogy ha vannak körülöttem, de nem mertem neki megmondani, hogy nem. Már a környezetemből mindenki könyörgött, hogy írjam már meg neki, mert ezzel őt is megszívatom, és végül nagy nehezen megírtam neki, hogy ha nem gond, akkor inkább keresnék neked egy szállást valahol…

Mi a leginkább elviselhetetlen benned hosszútávon?

Próbálok olyanokra gondolni, hogy mi idegesítette az exemet… elég sok minden. Például, hogy hideg és rideg vagyok. Meg nagyon vonalas. Befeszülök, hogy ha valami nem szabály szerint van, ha valaki nem azt csinálja, ami a feladat.

Reménykedsz abban, hogy van valami a halál után?

Igen. Mivel nagyon vallásos családból jövök, elvileg abban kéne bíznom, hogy mennyország és tisztítótűz van. Mégis reálisabbnak tartom a reinkarnációt, mert azt nem tudom elképzelni, hogy a tudatom is megszűnik. Abban bízok, hogy átszállok majd másba.

Ha állatként jönnél vissza, akkor miként szeretnél?

Valamilyen nagymacska, mondjuk egy puma. Vagy egy nagy ragadozó madár.

Melyik számot hallgatod a legtöbbet mostanában?

Fujii Kaze: Shinunoga E-Wa. Ő egy japán popénekes fiú, ennek a dalnak nincs nagy mélysége, csak jó a hangzása.

Melyik volt életed legjobb koncertje?

A komolyzenei koncerteket jobban szeretem, mint az állós-repoharasokat, de volt egy ingyenes Analog Balaton nyár végén a Gellért Szállóval szemben, az nagyon jó volt.

Van beceneved?

A legtöbb ember Katunak hív, a családom viszont Palikának, mert kiskoromban mindig palancsintát kértem, és úgy mondtam, hogy kérek palit.

Melyik filmet láttad utoljára moziban?

Az Oppenheimert. Imádom Cilian Murphy-t, a zenéjét pedig a mai napig hallgatom.

Kaptál már olyan kritikát, ami tényleg fájt?

Amikor még zenésznek tanultam, akkor sokszor. Az egyik tanár mondta az egyik vizsgámra, hogy ez iszonyatosan rossz volt, többet várt egy Romántól (mivel zenész családból jövök).

Miről szeretnél leszokni?

A telefonozásról nagyon, elegem van belőle. A legjobb lenne, ha beszereznék egy nyomógombos telefont, de ezt nem tehetem meg a munka miatt.

Félsz a konkurenciától?

A konziból jön, hogy gyűlölöm a versengést, mert ott akkora verseny volt. Amikor meglátok másokat castingon, nem érzem azt, hogy le akarnám győzni őket. Nem hiszem, hogy én konkurencia vagyok bárkinek. Nem is ismerek senkit. Általában jóban vannak a színészek egymással, velem nincs senki jóban. Én tökre kívül állok, nem tudok vegyülni.

Mi lenne az utolsó vacsorád?

Pelmenyi. Ez egy orosz étel, hússal töltött tészta, a szüleim szokták csinálni, sok vajat teszünk rá meg ecetet. És innék hozzá egy üveg sört, egy Kirint.

Minek van értelme ebben az életben?

Semminek. Ha meghalsz, ott a sírod egy ideig, de aztán az is eltűnik. A Föld is egy nagyon kicsi valami, és nevetséges, hogy próbálunk úgy tenni, mintha lenne jelentősége az életünknek.

————

Cikksorozatunkban az 1993 után született magyar színésznők közül választottuk ki azt a tizenkettőt, aki eddig a leginkább észrevetette magát mozifilmekben, tévésorozatokban és kisfilmekben, illetve a közeljövőben várható a berobbanása. A sorozat többi részét itt találja, az öt évvel ezelőtti hasonló cikksorozatunk pedig erre van.