Az emberek remekül meg tudják állapítani, amikor a kutyájuk éhes, izgatott, játékos vagy fél. Egy nemrégiben készült tanulmány most egy váratlan élőlény, a baromfi érzelmeinek megfejtésében való, meglepő jártasságunkra derített fényt.
Ez a felfedezés nemcsak az ember-állat kommunikációról alkotott elképzeléseinket kérdőjelezheti meg, hanem az állatvilággal való mélyen gyökerező kapcsolatunkat is hangsúlyozza.
Képzeljünk el egy tanya udvarát: tollak suhogása, tyúkok kotkodácsolása. Ezek a hangok – amelyek gyakran csak háttérzajok – rengeteg érzelmi információt rejtenek magukban. A Queenslandi Egyetem kutatói most felfedezték, hogy
Az emberek intuitív módon képesek megérteni a baromfik alapvető érzelmeit, például az izgatottságot és az elégedetlenséget, egyszerűen a kotkodácsolásuk révén.
A Royal Society Open Science című folyóiratban közzétett tanulmányban közel kétszáz, különböző hátterű résztvevő vett részt, köztük olyanok is, akiknek semmilyen korábbi tapasztalatuk nem volt a csirkékkel kapcsolatban. A résztvevők különböző baromfi-hangadásokat hallgattak.
Két hangot produkáltak a jutalomra várva, amelyeket „ételhívásnak” és „gyors kotkodácsolásnak” neveztünk el– mondta Joerg Henning, a Queenslandi Egyetem kutatója a ZME Science online tudományos portálnak. – Két másik hívástípust nem jutalmazási kontextusban, például a táplálék visszatartása esetén produkáltak, amelyeket „siránkozás” és „frusztrált” hívásoknak neveztünk el.
Hozzátették: figyelemre méltó, hogy a résztvevők mintegy 70 százaléka helyesen rendelte össze a hangokat a megfelelő érzelmekkel, ami komoly eredmény és tovább erősíti a bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az emberek képesek érzékelni a különböző fajok által adott hangok érzelmi kontextusát.
Sokkal mélyebb a kapcsolatunk velük, mint vélték.
A gyakran félreértett és alábecsült baromfik összetett módon kommunikálnak. Bár nincs kifejező arcuk (a csőrük miatt), ezt hangadásukkal pótolják, amelyek az érzelmek széles skáláját közvetítik. Az izgatott kotkodácsolástól kezdve a tojásrakás különleges, már-már „sikoltó énekéig” ezek a teremtmények egyedi hangjukat arra használják, hogy olyan módon fejezzék ki magukat, amire a legtöbb ember nem is számít.
Henning kutatásában azt vizsgálta, hogy az emberek képesek-e felismerni ezeket az árnyalatokat pusztán a hangból.
Az eredmények pozitívak és meglepők voltak: a baromfikkal kapcsolatos ismereteknek kevés köze volt ahhoz, hogy képesek vagyunk-e értelmezni ezeket az érzelmeket. Ez a megállapítás arra utal, hogy a baromfikkal – és talán más állatokkal – való kapcsolatunk inkább veleszületett, mint tanult.
Az állatok szorongásának vagy elégedettségének megértésének képessége több szempontból lenyűgöző.
A szakemberek szerint rávilágít a természettel való mélyen gyökerező kapcsolatunkra. Azáltal, hogy ráhangolódunk ezekre a finom jelzésekre, nemcsak jobban megérthetjük az állatokat, hanem tudatosabbá és érzékenyebbé is válhatunk a környezetünkre.
Valószínűleg evolúciós előnye is van ennek: az, hogy felismertük, hogy egy oroszlán morgása vagy egy farkas vicsorgása bajt jelent, megmentette őseink életét.
A baromfik kommunikációjának újonnan felfedezett megértése gyakorlati következményekkel is jár– mutattak rá a szakemberek. – A szárnyasok dinamikus, érzelmi lényekként való felismerése megkérdőjelezi az állattenyésztés és az ipari gazdálkodás hagyományos megközelítését.
Ez szerintük fokozhatja a haszonállatokkal való humánusabb bánásmód iránti növekvő igényt. Érzelmi állapotuk elismerésével javíthatjuk a baromfik jólétét és ezzel együtt elmélyíthetjük kapcsolatunkat az állatvilággal; és ebbe beletartoznak a haszonállatok is.
Írta a Magyar Hírlap
