Ritkán fordítunk időt a valódi kikapcsolódásra, pedig a feltöltődésre nagy szükségünk lenne. A legtöbben nem tudunk határokat szabni, és betartani azokat annak érdekében, hogy legyen időnk pihenni. Pedig már egy pár perces kávészünet is sokat számít munka közben. A minőségi énidő eltöltése azonban sokat tehet azért, hogy elkerüljük a kimerültséget.
Fizikai kimerültség
A fizikai fáradtság jeleit vesszük észre legegyszerűbben magunkon. Feszülő izmok, elnehezülő végtagok, fejfájás jellemzi, miközben szemeink is le-lecsukódnak, és már koncentrálni se bírunk rendesen. Ilyenkor adjunk egy kis szünetet a testünknek, próbáljunk meg többet aludni, az alvás előtti utolsó fél órában kerüljük a munkát és a számítógép vagy telefon kijelzőjét. Az aktív feltöltődés formája a séta és a sport.
Szociális kimerültség
Az ember alapvetően szociális lény, de ha túl sokat járunk rendezvényekre, megbeszélésekre, és a naptárunk tele van programokkal, az kimerítő. Ilyenkor ránk tör az érzés, hogy kicsit egyedül maradnánk, hogy újból feltöltődhessünk. Tartsunk pár órás szünetet értesítők és a közösségi média kikapcsolásával, vagy vegyünk ki pár napot, maradjunk otthon, vagy utazzunk el valahova, és lehetőleg azok társaságát keressük, akik feltöltenek.
Mentális kimerültség
Fejünket a legnehezebb rávenni arra, hogy egy időre kikapcsolódjon. A határidők és elintéznivalók tengerében fáj a fejünk, nem tudunk koncentrálni, miközben a percek csak telnek, de a munka mégse halad – ezek a mentális kimerültség jelei. Tartsunk szüneteket nap közben, mozgassuk át elgémberedett tagjainkat, relaxáljunk, meditáljunk vagy sétáljunk egyet, ha van rá lehetőségünk.
Érzelmi kimerültség
Vannak, akik gond nélkül beszélnek érzelmeikről, míg mások arcáról még a jókedv is nehezen leolvasható. Érzelmi túlcsordulást okozhat egy nagyobb életkrízis, mint a szakítás, a gyász és a váratlanul bekövetkezett élethelyzetek, mint az orosz–ukrán háború. Az ingerültség, a türelmetlenség és a szélsőséges hangulatingadozás mind az érzelmi kimerültség jelei. A megnyugvás érdekében beszélgessünk valakivel érzelmeinkről, vagy írjuk le őket. Segíthet az is, ha nemet mondunk, és olyan dolgokat csinálunk, amiket szeretnénk a kötelességek elvégzése helyett.
Kreatív kimerültség
Ha folyton pörgünk, és feszült munkatempóban dolgozunk, de mégis innovatív, új ötletekkel kell előrukkolnunk a folyamatos stressz hatása alatt, az szinte egyenes út a kiégéshez, ami megöli a kreativitást. Ha úgy érezzük, hogy a fejünk üres, és már semmi új nem jut eszünkbe, tartsunk szünetet, hagyjuk feltöltődni a fejünket. Menjünk ki sétálni, zökkentsünk ki magunkat a napi rutinból. Találkozzunk inspiráló emberekkel, vagy olvassunk el egy általuk írt könyvet, nézzük meg az előadásukat. Keressünk olyan izgalmas, érdekes és színes tartalmakat, amik új ötleteket adhatnak.
Érzékszervi kimerültség
A túl sok inger és zaj, az új információk és események kimerítik befogadóképességünket egy-egy nap során. Az állandó zsongásban álljunk meg egy pillanatra. Csukjuk le a gépet, kapcsoljuk ki az értesítéseket, hunyjuk le a szemünket, és figyeljünk a légzésünkre. Egy kis meditáció vagy szunyókálás újra feltölt majd energiával, miközben érzékszerveink is megpihennek egy kicsit.
Spirituális kimerültség
Amikor úgy érezzük, hogy csak sodródunk az árral, kevésbé irányítjuk az eseményeket, nem találjuk a helyünket, se az életünk értelmét a mindennapok során, akkor bizony, spirituálisan kimerültünk. A meditáció és relaxáció, az önismereti gyakorlatok segítenek abban, hogy jobban megismerjük önmagunkat, és felfedezzük más oldalunkat is.
Írta a Magyar Hírlap
