Karácsony Gergelynek nem először gyűlik meg a baja a kérdésekkel és a kérdezőkkel. Hivatalba lépése után ugyanis megszüntette a Tarlós István által heti rendszerességgel, ragyogóan működtetett Budapest-infót, és folyamatosan menekül a kérdések elől. Legfrissebb videójában már azt nehezményezte, hogy lehet-e tőle olyat kérdezni, aminek a megválaszolásához nem fűlik a foga. A kérdések és válaszok dichotómiája a demokrácia, a véleményszabadság alappillére. Aminek a kirugdalásához KariGeri hivatalba lépése óta hozzákezdett. Ebből csak azért nincs világbotrány, mert nem egy konzervatív politikus próbálkozik vele, hanem egy liberális, de alapvetően kommunista érdekeket szolgáló valaki, aki úgy döntött, hogy még ezt is megengedheti magának.
Emlékszünk olvasmányainkból, hogy Kafka Josef K-jának bűne az – mint A per végén kiderül –, hogy nem kérdezett, következésképp meg kellett halnia. Karácsony idáig még nem jutott el Facebook-videójában, de a kérdezés jogának megkérdőjelezése már így is egyenlő a szólás és véleményszabadság sutba dobásával, ami ugye alkotmányos alapjog. A P. Box egyenesen azt állítja a dalában, hogy „Kérdezni akkor is fontos, Ha senki nem felel.”
Pedig Karácsony nagyon is okot adott arra, hogy az újságíróban felmerüljön a kérdés, vajon ő a magyar válogatottnak szurkol-e.
Emlékezhetünk, 2019-ben Karácsony Gergely nem ment el a Puskás-stadion megnyitójára, a Magyarország–Uruguay meccsre. Sőt emlékezhetünk arra is, hogy a legutóbbi önkormányzati választás előtt egy hónappal stadionstoppal kampányolt. 2021 nyarán pedig megzsarolta a kormányt, ha nem vonják vissza a Fudan-törvényt, akkor leállíttatja az atlétikai vb stadionjának építését. Szemünk előtt futhat az a videó, amelyen a következő szöveg hallható a főpolgármestertől: „Azt javaslom a Tisztelt Fővárosi Közgyűlésnek, hogy Budapest vonja vissza elvi hozzájárulását a 2023-as atlétikai világbajnokság megrendezéséhez.” Puff neki! Ez valójában azt jelenti, hogy hajrá magyarok? Mindent bele?
Korábbi párttársa, Baranyi Krisztina, akkor még ferencvárosi polgármesterjelöltként pedig arról beszélt, mindent elkövetnek, hogy elgáncsolják az atlétikai vb-t. Baranyi: „Akkor augusztusra, az atlétikai világbajnokságra, amely mint tudjuk, önöknek nagy szívügye, a miniszterelnöknek egy gyémánt a sport koronáján, pont addigra fog leállni ez a város és leáll a tömegközlekedés.”
Mindebből ugye az szűrhető le, hogy Karácsony lelke ujjong a magyar sportért, és el sem tudja képzelni, hogy másnak szurkoljon, mint a magyaroknak.
Az a baj, hogy ezek a megnyilvánulásai sajnos arra utalnak, hogy mintha ez mégsem lenne így.
Ezek alapján joggal vonhat le következtetéseket az újságíró ebben az irányban. Számára ugyanis – legalábbis kérdéses –, hogy lehet-e Karácsony Gergelynek hinni, hogy a magyaroknak szurkol. S miután a dolog nem teljesen világos, ezért nekiáll és elvégezné a munkáját, amelynek szerves része a kérdezés.
Karácsonynak nem tartalmi feleletet kell adnia, hanem kifogásokat kell keresnie azért, mert nem akar egyenesen válaszolni. Azt kérdi ez a nagyszerű zöldbólya-mester, a pesti dugók szervezésének specialistája, hogy „Egy olyan országban akarunk-e élni, ahol egy újságíró azt gondolja, hogy ezt a kérdést föl lehet tenni?”
Erre lehet kérdéssel is válaszolni, nevezetesen olyan országban akarunk-e élni, ahol egy magas beosztású fővárosi vezető megteheti-e azt, hogy egy ilyen egyenes kérdésre nem egyenes választ ad, hanem igyekszik morálisan kikezdeni az újságírót. Holott minden olyan háttérinformációt, amely alapján bárkiben fölvetődhet, hogy Karácsony szurkol-e a magyar válogatottnak, azt maga a főpolgármester szolgáltatta nemcsak a sajtómunkásoknak, hanem valamennyi, közélet iránt érdeklődő embernek. A főpolgármester szerint ugyanis méltatlan megkérdőjelezni, hogy ő a magyar válogatottnak szurkol-e.
Nem baj, ha emlékszünk néhai Kósáné Kovács Magda elhíresült mondására, nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.
Ez esetben pedig fel sem merülne senkiben ilyen kérdés, mert olyan evidens volna a válasz. Most azonban azért van kérdés, mert a válasz egyáltalán nem evidens.
A szerző szerkesztő
Írta a Magyar Hírlap
