A norvég közszolgálati média közölt megható portrét Anasztázia Kobilicskáról, az ukrán Teen Master Chef győzteséről, aki háborús menekültként előbb egy 11 ezer lakosú kisvárosban próbált szerencsét, majd az anyja szerelme miatt Altába költözött, és nem tett le arról, hogy egyszer újra kávézót nyit.
A most 21 éves Anasztázia Kobilicska a nagymamájától tanult meg sütni, és mindig is arról álmodott, hogy egyszer saját kávézót nyit majd, ahol ő készíti a süteményeket – írja a norvég közszolgálati médium, az NRK. Az anyukája viszont azt akarta, hogy menedzsmentet tanuljon a középiskola után, mert azt hitte, hogy a sütögetésből nem fog tudni megélni.
Aztán négy évvel ezelőtt, az akkor 17 éves Anasztázia jelentkezett egy ukrán főzős tévéműsorba, a Teen Master Chefbe, hogy bizonyítsa az anyjának, lehet karrierje a cukrászatban is. Több ezer jelentkező közül válogatták be, és végül meg is nyerte az egész vetélkedőt, így már az anyja is bízott benne, és megkapta azt a kezdő löketet, amivel Harkivban kávézót nyithatott.
A Twinkle nevű hely hamar az 1,4 millió lakosú nagyváros egyik kedvence lett, de csak egy évig működött. A 2022-es orosz invázió során ugyanis lebombázták az épületét, Anasztázia pedig két napig sírt egy óvóhelyen, miután egy videón látta, hogyan pusztult el az élete álma.
Miután már több hetet a föld alatt töltött az anyukájával és az Áfonya nevű macskájával úgy döntöttek, hogy a bombázások közepette is megpróbálnak elmenekülni, autóval jutottak el Lengyelországba.
Eredetileg nem volt úti céljuk, de Anasztáziát útközben felhívta egy régi ismerőse a tévéműsorból, és megkérdezte, hogy beajánlhatja-e őt egy norvégiai munkára, amire a lány örömmel mondott igent. Így kötött ki a 11 ezer lakosú Hammerfestben, ahol szakácsnőként kapott állást egy szálloda konyhájában.
Az anyja nehezen tudott átállni a kisvárosi életre, ezért hamar átköltözött Altába (ami a maga 20 ezer lakosával még mindig nem a harkivi értelemben vett nagyváros), Anasztázia viszont lelkesen dolgozott, a fizetése egy részét hazaküldte, hogy az ukrán hadsereget támogatta, a munkája végeztével pedig online megrendelőket keresett, akiknek otthon süthet. Mivel a legtöbben tradicionális norvég sütiket szerettek volna venni, online fordítóprogram segítségével igyekezett megtanulni a számára még ismeretlen recepteket.
Anasztázia azt mondja, hogy a norvég süteményeknek enyhébb az ízük, mint az ukrán sütiknek, ő pedig szereti, ha az eper íze „robban” a szájában, és azt követi valami lágyabb utóíz.
Egy év után aztán annyira hiányzott az anyja, akinek időközben lett egy norvég párja Altában, hogy utána költözött. Ott is kapott egy állást, de a szenvedélyét továbbra sem adta fel, ha lejár a munkaideje, otthon süt.
A 21 éves ukrán menekült arról álmodik, hogy egyszer Norvégiában is képes lesz arra, hogy megnyissa a saját kávézóját. De attól függetlenül, hogy ez összejön-e neki, már most a legsikeresebb ukrán menekültek közé tartozik. Norvégiában ugyanis a több mint 55 ezer ukrán menekültből eddig alig 8500 főt regisztráltak munkavállalóként a Norvég Statisztikai Hivatal adatai szerint.
HVG
