Bölccsé akkor válsz, amikor képes vagy megengedni, hogy másnak is igaza legyen, tartja a mondás. Nagy Ervin színész pedig ezzel kapcsolatban azt bizonyítja be, ő egyáltalán nem bölcs, egyáltalán nem viseli el, ha másnak is igaza van. Ehhez olyan eszközöket is szemrebbenés nélkül felhasznál, amik antidemokratikusak, amik szembe mennek a választók akaratával. Csak azért, mert ő nagy embernek képzeli magát. Azt mondja, hogy már gyerekkorában is benne volt az igazság melletti kardoskodás. Csak az a baj, hogy amit ő igazságnak mond, az hazugság, s akik a hazugságot igazságnak tartják, azok a kommunisták. Akikből négy évtizeden át elege volt a magyar társadalomnak.
Attól, hogy Nagy Ervin eljátszhatta az egyik legsikeresebb magyar film, a Kincsem főszerepét, attól még nem lett demokrata. Egy polgári berendezkedésű, pluralista világ a teljesítmény alapján még egy kommunistának is odaadhatta ezt a szerepet. Igaz, hogy Nagy Ervin ezt sosem ismeri el, de a cselekedetei alapján nem lehet őt máshova sorolni, csak a diktatórikus komcsik közé.
Elég csak a minapi ATV-s interjúját felidézni, amelyben mind a pedagógustüntetésekkel kapcsolatos megnyilvánulásairól, mind a Katona József Színházban történtekről kiderült, hogy a bolsik szekerét tolja, és hülyének nézi a választókat. Miközben lázítja a magyarokat a kormány ellen, s azt a gondolatot próbálja sulykolni a közvélemény tudatába, hogy a tavalyi választások előtti pedagógustüntetéseken vonuló néhány ezer résztvevő – közöttük néhány pedagógus – áll a jó oldalon, a gyerekek oldalán, és a mintegy 150 ezer többi pedagógus a másikon. Nagy Ervin logikája szerint ők mindannyian rosszat akarnak a gyerekeknek.
A pedagógustüntetésen felszólaló színész ugyanis azzal vágott oda a kormánynak, hogy a következőket mondta: „Ti vagytok a magyar értelmiség utolsó védőbástyája, és mi nem hagyjuk, hogy ez a védőbástya elvesszen. Ti vagytok az őrzők. A jövőnk őrzői. A gyerekeink jövőjének az őrzői.” A védőbástya ezek szerint az a néhány ezer tüntető, akik között még LMBTQ-színekben pompázó résztvevő is volt, s a többi 150 ezer pedagógus pedig egyszerűen statiszta.
A nyilván önbizalom-túltengésben szenvedő Nagy Ervin az ATV-ben kijelentette, „Vannak, akik úgy érzik, mindent megengedhetnek maguknak, mert Orbán Viktor engedélyét tudhatják a zsebükben. És becsmérelhetik például a tanárokat. Nekem kutya kötelességem ilyenkor visszaszólni, hogy ne, már!” A miért érzi kötelességének a visszaszólást kérdésre azt bírta mondani, hogy így szocializálódott. Már gyerekkorában is benne volt az igazság melletti kardoskodás. Ergo a pedagóguspályája szélén poroszkáló, főállásban színészként dolgozó ember szerinte többet tud a oktatástudományról, mint azok, akik benne dolgoznak, akik a területet irányítják, s akik azért tehetik ezt meg, mert megválasztották őket oda. A közakarat ezt a szakmai grémiumot tüntette ki bizalmával. Nagy Ervin pedig éppen velük megy szembe, eljátszva a okosat. Közben csak – közhelyeket szórva magából – okoskodik.
De ugyanezt a bolsevista dumát szajkózta a Katona József Színház esetében is, ahol – mint arról beszámoltunk – harminc százalékkal olcsóbban adták a színházjegyeket a Demokratikus Koalíció tagjainak. Ilyen politikai alapú megkülönböztetést még nem pipált a világ. Egy, a főváros pénzéből fenntartott színházban annak a DK-nak adnak kedvezményt, amely a fenntartási összeg mértékéről Karácsony Gergelyen keresztül rendelkezik.
Nagy Ervin itt is teljes mellszélességgel kiállt Máté Gábor igazgató mellett, aki a mai napig nem mondott le. Az ATV-ben így bagatellizálta az ügyet: „Ha én lettem volna az igazgató, akkor lehet, hogy összehívok egy sajtótájékoztatót, és azt mondtam volna az embereknek, hogy boldog karácsonyt. Ennyi a probléma. Ezt a csoportos kedvezményt, aki az utcáról bemegy, mindenki megkapja. Ezt holnapután a Fidelitas kapja, azután a Mi Hazánk Mozgalom.” Ami természetesen úgy hazugság, ahogy van, mert politikai párt a DK-n kívül nem kapott kedvezményt.
A tizedes meg a többiekből tudjuk, hogy az oroszok már a spájzban vannak. Nagy Ervin pedig bemutatta nekünk, hogy a kommunisták sajnos még mindig itt vannak közöttünk.
Nem árt figyelni.
A szerző szerkesztő
Írta a Magyar Hírlap
