Egészen döbbenetes belegondolni abba, miközben cicákat simogatunk, kutyát sétáltatunk és galambok között mászkálunk, hogy micsoda döbbenetes, óriási és felfoghatatlan méretű lényeg éltek korábban ott, ahol ma a metropoliszaink álltak. Ma már ritkaságszámba megy, ha meglátunk egy őzikét a réten, egy sast átrepülni a város felett, de vannak annyira városi gyerekek is, akiket egyszerűen egy boci látványa is letaglóz.
Hatalmas változás történt evolúciós szempontból: minden kisebb lett, kompaktabb és minden túlzás nélkül barátságosabb kinézetű. Még a legtöbb ragadozónkra is úgy tudunk nézni, hogy méltóságteljes kinézetű, szép állat. De mi a helyzet a több, mint 150 millió évvel ezelőtti Földdel? Egyre újabb és újabb leletek kerülnek elő, dínókiállítások nyílnak, de még mindig elenyészően keveset tudunk arról a korszakról és még az sem elképzelhetetlen, hogy mitológiai lények éltek akkoriban.
A világ minden tájáról kerülnek elő újabb és újabb megdöbbentő leletek, amelyek eddig ismeretlen, ám hatalmas élőlények maradványai, most Japánban találtak valamit a tudósok, ami kutatások egész sorát indította el. A felfedezésem kisebb dolgot állítanak, mint hogy tengeri sárkány maradványaira bukkantak, amelyek ráadásul kivételesen jó állapotban voltak. A megkövesedett példány a nagy tengeri hüllők egy kihalt csoportjába, a mosasauruszfélékhez tartozik. Ez a vízi ragadozó egykor, mintegy 72 millió évvel ezelőtt a Csendes-óceán vizein barangolt.
A Wakayama Soryu, azaz „kék sárkány” névre keresztelt maradványokat az Aridagawa folyó mellett Wakayama prefektúrában fedezték fel, ráadásul teljesen véletlenlül. Figyelemre méltó, hogy ez a fosszília a Csendes-óceán északnyugati térségéből valaha előkerült legépebben megmaradt mosasaurusz csontváz.
Akihiro Misaki fedezte fel a csontokat, miközben ammoniteszek (gerinctelen állatok) után kutatott a homokkőben. Ammonita helyett egy fekete kövületet fedezett fel a szilárd homokkőbe ágyazódva. Közelebbről megvizsgálva kiderült, hogy egy csigolyáról van szó, amely egy szinte tökéletes állapotban fennmaradt moszaszaurusz része.
A példányt a Cincinnati Egyetem kutatói alaposan megvizsgálták, és felfedezték ennek az ősi tengeri ragadozónak a szokatlan fizikai jellemzőit. Ez a különleges mosasaurusz lenyűgöző méretéről nevezetes, amely a nagy fehér cápáéhoz hasonlítható.
Extra hosszú hátsó uszonyokkal rendelkezett, amelyek valószínűleg megkönnyítették az előre haladást, hosszúkás farkával összehangolva. A tudósok tudományosan Megapterygius wakayamaensis néven jelölték meg. A Megapterygius jelentése „nagy szárnyú”, ami találóan tükrözi a mosasaurusz hatalmas uszonyait. A fosszíliának cápaszerű hátúszója volt, amely segítette a gyors és pontos mozgást a vízben. Ez különbözteti meg a többi moszaszaurusztól vagy a korabeli hatalmas kihalt tengeri hüllőtől.
A hivatalos közlemény szerint a lénynek szinte „binokuláris látása” volt, ami fokozta félelmetes vadászként való jártasságát. A moszaszauruszok mintegy 66 és 100 millió évvel ezelőtt között csúcsragadozóként uralták az ősi óceánokat. Létezésüknek ugyanaz a tömeges kihalási esemény vetett véget, amely egy aszteroida becsapódása miatt szinte az összes dinoszauruszt kiirtotta.
Ez a vérszomjas bestia a filmeseket is megihlette, itt nézhetitek meg minden idők legismertebb dinaszauruszos filmjében, a Jurassic parkban történő ábrázolását:
Objektum doboz
Írta a Magyar Hírlap
