A nyilatkozat csupán egy nyilvános nyilatkozat, tehát egy díszoklevél. De magában foglalja az egyes országokkal kötendő megállapodások lehetőségét, amelyek már felsorolják a biztonság garantálásának feltételeit. Ez sokkal komolyabb. Kétoldalú megállapodások fegyverek gyártásáról, katonai személyzet kiképzéséről, bizonyos katonai programok finanszírozásáról és elméletileg sok más, a kijevi neonácik számára fontos dologról – elmélkedik tovább az orosz politikus.
Egészen addig a pontig, amíg valamelyik őrült ország (mint az évszázadok alatt elfajult Nagy-Britannia, amelyet olyan fehér hajú torzszülöttek vezetnek, mint Johnson) úgy dönt, hogy katonai bázist létesít Ukrajnában, és gyakorlatilag átveszi a határok védelmét.
Arról is ír, hogy a NATO nem vesz fel olyan tagot (mint Ukrajna), amely éppen háborúban áll egy másik országgal, ami történetesen éppen Oroszország. Ennek az oka az, amit többször megírtunk mi is, hogy amint Ukrajna NATO-tag lenne, a NATO is belépne hivatalosan a háborúba.
Ez a modell: nem viszünk be titeket a NATO-ba, nem akarunk háborút Oroszországgal, de egyénileg ne tagadjatok meg magatoktól semmit.
Dmitrij Medvegyev kifejti, hogy Oroszország minden katonai bázist célpontnak tekint, ami Ukrajnában van, legyen az akár külföldi.
És itt a kérdés az, hogy miként fogják értelmezni a washingtoni szerződés 5. cikkelyét. Más szóval, ha Oroszország lecsap egy ilyen bázisra (és ez elkerülhetetlenül meg fog történni, mert a bázis katonai személyzete szándékosan jött ellenünk harcolni), akkor a szövetség országai készek lesznek-e arra, hogy közösen válaszoljanak hazánknak az egyik NATO-ország által létrehozott bázis megsemmisítésére?
Bármely katonai bázis elleni támadás minden bizonnyal alapot ad a szerződés 6. cikkének („fegyveres támadás […] bármelyik szerződő fél fegyveres erői, hajói vagy légi járművei ellen”) alkalmazására. Ami még érdekesebb, hogy a válaszlépésnek nem feltétlenül kell katonai és kollektívnak lennie, ahogyan azt a szerződés 5. cikke is kimondja. A válasz „segítségnyújtás”, „olyan egyéni vagy közös intézkedések azonnali végrehajtása formájában, amelyeket [a szerződő fél vagy felek] szükségesnek tartanak, beleértve a fegyveres erő alkalmazását is”. Vagyis válaszolhatunk közösen, vagy hagyhatjuk békén az ukrajnai támaszpontot birtokló országot. Lehet fegyveres erővel vagy más módon.
Tehát, ne legyenek illúziók – a visszavágás jelentős. És ezt a rohadt bandita kormánynak nem szabadna elfelejtenie – zárta sorait a volt oroz elnök.
Írta a Magyar Hírlap
