Balog Zoltán kiemelte: Jézus az egyetlen, akit – hitünk szerint – az Atya megkérdezett, hogy meg akar-e születni, akar-e élni, lemondva isteni méltóságáról és hatalmáról. Ő dönthetett, és igent mondott az emberi életre, nem elméletileg, hanem magára véve az ember összes szenvedését és halálát.
Az ember „istenképűségének”, Isten képére teremtettségének beteljesítése Isten emberré válása, „emberképűsége”. Jézus születésével így teljesedik ki emberi létünk, ez a karácsony titka és csodája.
Balog Zoltán ugyanakkor fenntartással fogadta az eredményt, szerinte az, hogy a megkérdezettek 40 százaléka nem válaszolt a vallási kérdésre, nemcsak az egyházaktól való eltávolodást jelezheti, hanem a kérdezőbiztosok vagy az internetes adatszoláltatással szembeni bizalmatlanságot is. Valamint azt a tendenciát, hogy az emberek egyre inkább személyes, másokra nem tartozó ügyüknek tekintik a vallási és nemzetiségi hovatartozásukat. Ezt tiszteletben kell tartani – mondta.
A református egyházi közösség változását úgy összegezte: „a közép erősödik, a szélek töredeznek”. Csökkent azok száma – fejtette ki -, akik családi okból vagy hagyomány alapján, de intenzív kapcsolat nélkül tartoznak a református közösséghez, ugyanakkor nőtt a reformátusságukat tudatosan megélők száma. Erre konkrét, anyagi következményekkel járó számai is vannak az egyháznak: az elmúlt 13 évben megduplázódott, 150 ezerről több mint 300 ezerre nőtt a személyi jövedelemadójuk egy százalékát a református egyháznak felajánlók száma.
Balog Zoltán ugyanakkor fontos, az egyházak életében a vészcsengőt megszólaltató adatnak nevezte, hogy több mint kétszázötvenezerrel csökkent a magukat vallástalannak tartók száma. Értelmezése szerint ez jelzi, hogy úgy csökkent az egyházak tagjainak létszáma, hogy közben – ahogy egész Európában, úgy Magyarországon is – nőtt a hit, a vallás, a transzcendens kérdések iránti érdeklődés. Ez arra biztat, hogy ne csak a „mit mondunk”-ra, hanem a „hogyan kell mondanunk”-ra is fordítsunk energiát, hogy azzal a mai kor emberét is megszólítsuk.
Jó lehetőségnek nevezte erre a református iskolákat és az állami iskolákban végzett hitoktatást, ahová többségében az egyházzal kapcsolatban nem lévő fiatalok járnak, akik kíméletlenül felteszik az őket foglalkoztató vagy a médián keresztül az egyházi iskolákba, hittanórákra is beszüremlő kérdéseket. Ez „bennünket napi szinten arra indít, hogy átgondoljuk a válaszainkat, és azt, hogy ugyanúgy kell-e azokat elmondani, mint 150 évvel ezelőtt” – fogalmazott.
Az elmúlt hónapokban az eutanáziáról kibontakozott vitában Balog Zoltán úgy foglalt állást: „azt szeretnénk, ha a törvényi szabályozás életpárti maradna a haldoklás tekintetében is”. Az államnak nemcsak szabályozni, hanem biztosítani is kell az emberhez méltó meghalás feltételeit, ahol erre az érintett családok nem képesek. Ebben pedig van tennivalója az államnak és az egyháznak is, mert Magyarországon kevés a hospice, az a hely, ahol a palliatív ellátás során nemcsak a fizikai fájdalom enyhítésére koncentrálnak, hanem a lelkire is, ezért biztosított a hozzátartozó, a lelkipásztor és a pszichológus jelenléte.
Abból nem engedhetünk – szögezte le -, hogy Isten adja nekünk és ezért csak ő veheti el tőlünk az életet vagy neki adhatjuk vissza. De adósságunk és feladatunk ezt úgy elmondani, hogy közben előttünk van a szenvedő ember.
„Ezért tartottam fontosnak, hogy az eutanázia jogi lehetőségét kezdeményező Karsai Dánielnek személyes levelet írjak, melyben az együttérzésem kifejezése mellett próbáltam megvilágítani az általunk vallott keresztyén álláspontot” – fogalmazott.
Önmagában az igazságot kimondani még kevés. Olyan szeretettel kell kimondani azt, ami keresztyén hitünkből következik, hogy az ne ítélkezés, megbélyegzés legyen.
Az egyház lelkipásztorai, önkéntesei, az orvosok, ápolók mély együttérzéssel fordulnak a haldoklóhoz, miközben mások azt a képet erősítik a társadalomban, mintha az egyház életidegenül, irgalmatlanul szajkózná a hittételeket és azokból nem lenne hajlandó engedni.
Hozzátette: az élet végéről szóló beszélgetések általában nem a médianyilvánosság előtt, hanem a haldoklók ágya mellett zajlanak, és a belőlük megszülető válaszok túlmutatnak azon, hogy egyszerűen leszögezzük, az aktív eutanázia bűn.
Balog Zoltán kitért arra is: a református egyházban 2023 a lelkipásztori hivatás éve volt, és ennek keretében több fontos döntés született. Kiemelte a lelkésznők anyagi biztonságának – korábban megoldatlan – megteremtését abban az időszakban is, amikor gyermeket vállalnak. Ugyancsak fontosnak nevezte a református egyházon belüli, fenntartható, inflációkövető nyugdíjrendszer kidolgozását. Harmadik eredményeként a lelkigondozói hálózat kiépítését említette, amely a kiégéssel küzdő lelkészeknek nyújt segítséget, hogy hivatásukat egy életen keresztül képesek legyenek gyakorolni.
Jelezte, a két konkrét, a hitoktatásról és a lelkipásztori hivatásról szóló tematikus év után 2024 egy „ideális”, lelki-szellemi fogalmat helyezve a középpontba, az „élő Ige” éve lesz az egyházban.
Az év során szeretnék „dinamizálni” a közös bibliaolvasást és bibliaértést. „Meggyőződésünk, hogy az egyház életének és megújulásának forrása elsősorban a Szentírás örök üzenetének megértése” – tette hozzá Balog Zoltán.
Írta a Magyar Hírlap
