– A Videoton a története során mindeddig válságállónak bizonyult, a covid sem törte meg a cég fejlődését. Most azonban válságra válság jött: a háborús infláció, a szankciók hatásai, az energiaválság sok nagy múltú cégnek okozott problémát szerte Európában. Mi a helyzet a Videotonnal?
– Magyarország nagyon helyesen kimaradt ebből a konfliktusból, és a béke pártján áll. A válággazdaság hatásai hozzánk is begyűrűztek, az energiaválság itthon is érezhető. A gáz- és villanyszámlák magasabbak lettek iparvállalati szinten is, de ez nem billentette meg a Videotont. Az árbevételünk folyamatosan növekszik. 2020-ban még nem érte el a kétszázmilliárd forintot, idén viszont meghaladta a háromszázat.
Ez többek között annak köszönhető, hogy közvetve vagy közvetlenül, de gyakorlatilag 100 százalékban a nyugat-európai piacokra vagyunk bekötve, magyarán exportra dolgozunk. A nyugat-európai ipar évről évre egyre komolyabb beruházásokat hajt végre Kelet-Európában, azon belül pedig kitüntetetten Magyarországon – gondoljunk csak a BMW megjelenésére Debrecenben vagy a kecskeméti Mercedes-gyár bővítésére –, ezért a megrendeléseink folyamatosak, a volumenük pedig egyre csak növekszik.
Itt fontos hangsúlyozni azt is, hogy a nyugat-európai partnereink ragaszkodnak a magas minőséghez, ők ebből nem engednek.
A háború közvetlenül annyiban érintett minket, hogy volt egy ukrajnai vállalatunk, amelyet természetesen be kellett zárni. Háborús körülmények között a gyártást nem lehetett folytatni. Viszont ez még igazából csak amolyan szárnypróbálgatás volt, ezért a Videoton eredményét nem érintette különösebben. Oroszországgal pedig semmilyen kapcsolatunk nem volt. Megemlíteném viszont a bulgáriai vállalatunkat, régi nevén DZU, amely a KGST-ben hasonló méretű volt, mint a Videoton. Ez a vállalat csaknem 25 éve a tulajdonunkban van, és az első nehéz évek után azóta is folyamatosan egyre jobb gazdasági eredményekkel működik, köszönhetően annak is, hogy egyre nagyobb technológiai beruházásokat hajtunk végre, a legnagyobb beruházás éppen ezekben az években zajlik.
Bármi történik, a Videoton fejlődése töretlen
Fotó: MH/Videoton
– Az európai ipar sérülékenysége részben legalábbis annak következménye, hogy nagy mértékben függ az ázsiai beszállítóktól és/vagy a szállítási útvonalak biztonságától, mivel a vállalatok jelentős része kihelyezte a gyártását is. A globális biztonsági helyzet romlása önöknél is érezteti a hatását?
– Egy óriási termelővállalat vagyunk: a több mint háromszáz milliárdos – azaz közel egymilliárd dolláros – forgalom már nyugat-európai szemmel is figyelemre méltó. Mivel ekkora termelőkapacitással rendelkezünk, nyilván a multik is odafigyelnek ránk, és bizalommal fordulnak hozzánk, ha van kooperációra alkalmas elképzelésük. Ráadásul itt vagyunk Európában, a közös piacon belül, szóval velünk dolgozni szemben egy távol-keleti vállalattal, ez inkább növeli az ellátásuk biztonságát. A beszállítói láncok akadozásából így nem éreztünk semmit. Sőt, nagyon szerényen azt is mondhatjuk, hogy pozitívan hatott ránk ez a globális probléma.
E téren egyébként látunk egy trendfordulót a világban. A multik állandó félelme miatt, hogy „Jaj, mi lesz Kínával, mi lesz Amerikával?” mostanában olyan beszállítókat keresnek, amelyek elérhető távolságban vannak, illetve valamilyen okból függenek tőlük. Például azért, mert benne vannak a tulajdonosi körükben.
Mármost a Videoton egy 100 százalékban magyar tulajdonú cég, tehát ebből a szempontból kilógunk a sorból. Viszont észrevettük azt is, hogy egyre több olyan vállalat van az Európai Unióban, amelyek még nem multinacionális méretűek, de egy közepes méretű vállalatnál (nyugat-európai értelemben véve) már nagyobbak. Rájuk az jellemző, hogy a saját függetlenségüket szeretnék megtartani, és nyilván, hogyha fokozni akarják a gyártási kapacitásukat, akkor olyan partnerekre van szükségük, amelyek szintén függetlenek, ugyanakkor magas minőségben és nagy kapacitással képesek legyártani a megrendelt termékeket. Ezért tehát a számukra nagyon izgalmasak vagyunk, és a jövőben ezt a vonalat szeretnénk erősíteni, minél több stratégiai partneri kapcsolatot kialakítani.
– Az előző kérdésekkel már érintettük ezt, de rákérdeznék konkrétabban is: a Videotoné egy igazi sikertörténet. Túlélte a rendszerváltozást, ami önmagában figyelemre méltó, ráadásul magyar kézben maradt, ami szinte kuriózum – és 30 éve töretlenül fejlődik. Mi a siker titka? Hol csúsztak el mások, és hogyan volt képes talpra állni a Videoton?
– Kezdjük az elejéről! A kommunizmus bukása előtt a hazai nagyvállalatokat „piszkos tizenkettőnek” hívták, mivel mind veszteséges volt. A rendszerváltozás után ezeknek a nagy része eltűnt, sajnos a Videoton is az elsők között került csődbe. Amelyik valamilyen formában megmaradt, az vagy külföldi kézbe került, mint például a gyógyszeripar jelentős része, vagy elég „billegős” lett, és összezsugorodott. Kettő maradt teljes egészében magyar tulajdonban. Az Ikarus és a Videoton.
Az Ikarus újkori története nagyon zavarosan, nehézkesen indult. Elvesztette a piacait, mivel teljes egészében a KGST-nek dolgozott, ezért el kellett adni a vállalatot, majd visszavásároltuk. Ezen huzavona miatt hosszú időbe telt, mire magára talált. A Videotonnal ebből a szempontból könnyebb helyzetben voltunk. Eleve öt évvel korábban került hozzánk, így hamarabb tudtunk fordulni. A helyzete abból a szempontból is más volt, hogy nem egyetlen termék – mint az Ikarus esetében a buszgyártás – köré szerveződött, és nem függött annyira a keleti piacoktól.
Hogy mi a siker titka? Az alkalmazkodóképesség, a sokoldalúság és a technológiák folyamatos fejlesztése, a magas innovációs képesség. A Videoton ma autóipari, számítástechnikai, háztartási elektronikai eszközöket és alkatrészeket gyárt, valamint az akkumulátorgyártáshoz is kapcsolódunk.
Nagyon fontos az innovatív képesség, a fejlesztőgárda, mert van olyan, hogy idejön egy multi, és azt mondja, hogy körülbelül ilyen paraméterekkel rendelkező termékre van szüksége, és nem kerülhet többe x összegnél. Ezek szigorú elvárások, nem lehet eltérni tőlük, és nekünk kell kitalálni, hogyan feleljünk meg nekik. Ilyen körülmények között egy vállalat akkor lehet sikeres, ha folyamatosan modernizálja az technológiáit, bővíti az alkalmazottak tudását és a mérnöki gárdát. Mi nagyon figyelünk arra, hogy az innovációs képességünk a lehető legmagasabb legyen.
– A történelemnél maradva: sokan emlékeznek még a magyar Commodore-ra, a Videoton tv-computerekre és a vállalat színes televízióira. De mi most a zászlóshajójuk? Mi az a termékcsalád vagy szolgáltatás, ami ennyire eredményessé teszi a Videotont?
– A rendszerváltás előtti Videoton stratégiától pontosan a túlélés, majd a siker érdekében el kellett térni. Van erre egy klasszikus példám: 199. decemberében vettük át a Videotont, és még egy pár évig ment a tévégyártás, de látszott, hogy egyre veszteségesebb, ráadásul megjelent a Philips, és felépített egy nagy tévégyártóbázist Székesfehérváron. Világos volt, hogy mellettük már nem rúghatunk labdába. Bele kellett törődni, hogy a jövőben Fehérvárról nem Videoton, hanem Philips tévék fognak kikerülni a Philips gyárból. Ezért elengedtük a tv-gyártást, de milyen a sors, ma már a Philips sem gyárt tévét Székesfehérváron, sőt ezt a vállalatát más profilú nyugati vállalat vásárolta meg, és működteti.
Ahogy már utaltam rá, a mi stratégiánk az volt, hogy a lehető legszélesebb körben legyünk képesek kielégíteni a megrendelői igényeket. Nem arra törekszünk, hogy legyen egy zászlóshajótermékünk, hanem megelégszünk kisebb önálló termékekkel, amelyeket beépítenek, mondjuk egy autóba a járműiparban. Függetlenül attól, hogy a régi típusú diesel vagy új, elektromos járműről van szó. És ez működik.
Mindegy, hogy háztartási gépekről, ipari elektronikáról, számítástechnikáról, akkumulátorgyártásról, autóiparról beszélünk, a Videoton minden téren jegyzett vállalat. Ezekben az iparágakban mi különböző részegységeket fejlesztünk és értékesítünk sikeresen. Régebben, tíz évvel ezelőtt, már igaz volt az, hogy minden egyes nyugat-európai autóban körülbelül tizennyolc Videoton-termék van. Mivel az autókat nem Videotonnak hívják, ezt nagyon kevesen tudják, de az eszközeink, alkatrészeink ott vannak bennük, rajtuk a Videoton márkanévvel. Ez a több mint 300 milliárdos eredmény pedig magáért beszél.
A Videoton sikereinek egyik alapja a vállalat sokoldalúsága
Fotó: MH/Videoton
– Az Ikarusnak sok rajongója van Nyugaton is, Keleten pedig Záhonytól Vlagyivosztokig tömegek ismerik, és máig sokan felkapják a fejüket, ha meghallják a nevét. Ez elmondható a Videotonról is? Külföldről is érdeklődnek iránta, sok a megrendelésük, esetleg terveznek megjelenni új vagy régi-új piacokon?
– A Videotonnak olyan márkaneve már a KGST-ben sem volt, mint az Ikarusnak, amire az egész keleti buszágyártás profilírozva volt. Ez volt az oka annak, hogy az Ikarus buszokból annak idején több készült, mint például Mercedesből. Az Ikarus márkanév ismertsége megkönnyítette például a kínai vállalatokkal a kapcsolatok kiépítését, buszok kooperációs gyártását. Az Ikarus továbbra is a járműgyártásra koncentrál, de nem kizárólag buszokra, hanem például a vasúti szerelvényekre, valamint truckok bizonyos egységeinek gyártására. Ezekben mára már szép eredményeket értünk el, például német, osztrák területekről folyamatosan van igény és megrendelés nagy volumenű gyártásra.
A Videotonnál első sorban arra törekszünk, hogy ebben a kelet-közép-európai régióban alakítsuk ki új gyártóbázisainkat, és fokozzuk a termelékenységet, ezáltal minél több igényt tudjunk kielégíteni az Európai Unión belül. A Videoton alapvetően exportra termelt az elmúlt 31 évben, de látszik, hogy az Ikarus vállalatcsoportnál nem csak az unión belül, hanem azon kívül is kezd bejönni ez az irány.
Az Ikarusnál egy busz vagy egy vasúti szerelvény nem olyan, mint egy alkatrész vagy egy nyomtatott áramkör. Ott elsősorban a vállalat úgynevezett kitelepítésére megyünk rá. A magyar piac nagyon pici ilyen szempontból. Ráadásul az ország most elég nehéz gazdasági helyzetben van, nem igazán tud arra költeni, hogy nagy mennyiségben buszcseréket hajtson végre, ráadásul a legfejlettebb buszokat, az elektromos buszokat vegye meg. Erre jó példa a korábban meghirdetett elektromos buszokra történő átállási stratégia, ami remélem csak átmenetileg állt meg, mivel a több ezerből csak 60 darab valósult meg, amiből 12 darabot az Ikarus nyert meg. Az Ikarus termékei iránt Német- és Lengyelország után most úgy néz ki, hogy Görög- és Olaszországból, Kazahsztánból, Egyiptomból és Közép-Afrikából is van érdeklődés. Sőt, Németország bizonyos városaiban már több mint 100 ezer kilométert teljesítettek az Ikarus elektromos buszai. Tehát abban kell gondolkodnunk, hogy hová telepítsünk ki gyárakat. A Videoton viszont kifejezetten az Európai Unióra koncentrál.
– A válságokkal kezdtük az interjút, és a jövőről sem lehet anélkül beszélni, hogy ezt ne érintenénk. A világban nagy a bizonytalanság. Az ukrajnai háborúnak nem látjuk a végét, közben a Nyugat mintha új frontot akarna nyitni Kínával szemben. Ilyen körülmények között nagyon nehéz tervezni, de kíváncsi lennék, hogyan látja a következő évet, éveket úgy a magyar ipar, mint kifejezetten a Videoton szempontjából?
– A Videoton szempontjából nagyon fontos, hogy mi történik az Európai Unióban. Ha fölfelé megy gazdaságilag, akkor nyilván a Videoton is tovább erősödik piacilag. Hogyha lefelé megy, az egy nehezebb dolog. Nem véletlenül említettem, hogy kicsit változtatni akarunk a stratégiánkon: szoros kapcsolatot kiépíteni a multik mellett a feltörekvő nyugat-európai vállalatokkal.
Gondoljunk például a Mercedesre: prémium autókat gyárt, és ha valamiért nem tudja eladni a termékeit az amerikai piacon, akkor az exportja zsugorodik. Ha az unióban is nehézségei támadnak, akkor még inkább csökkennek az eladásai, ez pedig nyilván ránk is kihat. Tehát nem köthetjük magunkat kizárólag a multikhoz, több lábon kell állnunk.
Szerencsére elmondhatom, hogy eddig minden helyzetre találtunk jó megoldást, a Videoton sikeresen átvészelt több nagy gazdasági világválságot. Sőt, növekedni tudott! Pedig sokan nem hitték volna, hogy a szerény indulás után szakadatlan fejlődést tudunk produkálni.
Egyébként most abban gondolkodunk, hogy idővel tőzsdére visszük a vállalatot. Az elmúlt három évtizedben elért eredményei alapján már alkalmas erre a vállalat, de mi úgy gondoltuk, hogy nincs szükségünk tőzsdén keresztüli forrásbevonásra. Az utóbbi időben viszont el kellett gondolkoznunk ezen, mert a végtelenségig nem lehet saját tőkéből fejlődni és növekedni. Márpedig nemzetközi szintéren az érvényesüléshez, a sikerhez távlatilag erre is szükség van.
Széles Gábor, a Videoton főtulajdonosa (középen) Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere mellett
Fotó: MH/Purger Tamás
Írta a Magyar Hírlap
