Két szépen fénylő bronzérmet hozott az otopeni rövidpályás Eb negyedik napja: Márton Richárd 200 pillangón, Késely Ajna 1500 gyorson ért a falhoz harmadikként, ő ráadásul óriási új országos csúccsal. Bónuszként Flück Nóra utóbbi távon 5. lett, Komoróczy Lora 6. 50 háton, Holló Balázs pedig 8. 200 vegyesen, plusz lett három döntősünk szombatra.
Márton Richárd négy napja tért vissza Amerikából, vissza-akklimatizálódásnál ez a legrémesebb időszak egyike, ő sem érezte túl frissnek magát, az elődöntős úszásában annyi rémisztő elemet fedezett fel, hogy éremre sem gondolt ezután, csak arra, ne szakadjon le túlzottan a mezőnytől. Persze, azért amúgy Ricsisen közölte a döntő előtt: „ha százötvennél még meccsben leszek, akkor rakhatjátok ki az érmes posztot.”
Nos, száznál nem tűnt úgy, hogy úgymond meccsben lesz. Százhuszonötnél is kevésbé. Százötvennél nem kezdtük el írni a posztot… Viszont ahogy 160 környékén megindult, majd ráfordult az utolsó hosszra, az egészen elképesztő volt – egyértelműnek tűnt, hogy nem csupán rámászik a német Klenzre, de a falig lehagyja, és így is történt, végül tizedekkel ért oda előbb s lett harmadik.
„Ahhoz képest, amilyen állapotban vagyok, amikor megláttam a három lámpát a rajtkövön, csak az volt bennem, áááááá, ez de jóóóóó… És nem érdekelt az idő, semmi, csak az, hogy megvan az érem, ez a történtek fényében sokat jelent. Mert az rövidpályás ob-n éreztem, hogy megvan a kontroll minden számban, jól éreztem magam a vízben, erre viszont ráraktunk egy olyan alapozást, ami nekem nagyon nem jött be. Tudom, olimpia lesz, meg a vébé a fontos, és arra kell alapozni, mégis… Életemben nem ment olyan rosszul edzőtáborban, mint Hódmezőn, Amerika kész szenvedés volt, vonszoltam magam, úgy néztem ki, mint egy felfújt lufi, a hosszú repülőút után még itt sem festettem túl jól azon a váltós fotón… De megvan az érem, és ez most kárpótol.”
Aztán jött még egy érem, erre mondjuk számítottunk, Késely Ajna a 800 után 1500-on is gond nélkül bejött harmadiknak – viszont sokkal lényegesebb, hogy meglett az országos csúcs, amitől 25 századnyira került már a csütörtöki előfutamban. Most kérdés sem fért hozzá, hogy megdönti a saját, 2021-ben felállított rekordját, ráadásul több mint négy másodpercet faragott belőle!
„Azt hittem, már sohasem lesz vége… Az utolsó harminc hossz, nahát körülbelül a végelgyengülés lehet ilyen… Persze most nagyon boldog vagyok, de ez nagyon kemény volt, viszont újabb érem, megvan a csúcs, ez azért persze iszonyú jó érzés” – sóhajozott és mosolygott felváltva Ajna. Flück Nóra is minden dicséretet megérdemel, a 800-as 4. hely után ezúttal bejött ötödiknek!
Ami a többieket illeti, Komoróczy Lora élete első komoly felnőtt döntőjében 6. lett 50 háton, ami parádés teljesítmény, Holló Balázs viszont saját bevallása szerint teljesen kibillent a 200 vegyes fináléjában és megint nem tudott előrébb kapaszkodni a 8. helynél.
A középdöntőben érdekeltek szenzációsan teljesítettek, Szabó Szebasztián a legjobb idővel kvalifikált 50 pillangón, Ugrai Panna ötödikként landolt a 100 pillangó legjobbjai között, Németh Nándor pedig kőkemény kezdés után hatodikként jutott a 200 gyors fináléjába (kár, hogy rá komoly „bunyó” vár szombaton a 100 gyors előfutamában és elődöntőjében). Csupán Molnár Dórának (100 hát, 10. hely) és Szabó-Feltóthy Eszternek (200 vegyes, 11. hely) nem jött össze a finálé, tőlük azonban ezeken a távokon már a középdöntő is jó teljesítménynek számított.
