Elképesztő, felbecsülhetetlen értékű kordokumentum fog napvilágot látni könyv formájában hazánkban, a második világháború idejéből, méghozzá olyan szemszögből, amilyenből sajnos ritkán olvashatunk róla: egy magyar katona szemszögéből.
Az egykori katona neve Pintér Gyula, 2013-ban halt meg. Pintér Gyula nem közlegény volt, hanem az egyik legkomolyabb ügyességet és kiképzést igénylő feladatkört látta el: vadászpilóta volt, méghozzá a háború végén, amikor a szövetséges bombázások szinte állandósultak, gyakran óriási túlerőben.
A repülőgépegységet, amelyben Pintér Gyula is repült, 1944 tavaszán hozták létre, és a Puma nevet kapta, parancsnoka vitéz belényesi Heppes. Aladár volt. Az egységbe azokat a vadászpilótákat igyekeztek beválogatni, akik a legtöbb fronttapasztalattal rendelkeztek, de kezdő vadászpilóták is kaptak lehetőséget.
Az ezred jelszava a „Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse” – és bizony szükség is volt mind a kettőre. A pumák maximálisan bevethető létszáma 38 repülőgép volt, és előfordult, hogy 1000 amerikai bombázó ellen szálltak fel.
A háború alatt, ’44 tavaszától a Puma vadászpilótái összesen 454 ellenséges repülőgépet lőttek le, ezek közül 288 volt szovjet, míg 166 angolszász gép. A háború után sokan hadifogságba estek, az amerikaiknak adták meg magukat, és sokan nem is tértek haza – Pintér Gyula hazatért, de a rendszer nem volt kegyes hozzá, nagy nehézségek árán tudott csak mérnöki diplomát szerezni a kádári enyhülés éveiben.
A most kiadásra kerülő naplója egészen eddig Szentgyörgyi Dezső, a legsikeresebb magyar vadászpilóta fiának tulajdonában állt, és egészen hihetetlen kordokumentum. Nem utólagos visszaemlékezés, hanem igazi napló, ami mindig az aktuális eseményekre reflektál, egy 20 éves, kezdő katona tollából.
Kedvcsinálónak egyetlen sort idéznénk a naplóból, amit mindenkinek ajánlunk, aki érdeklődik a korszak után – a pumás pilóták a mai napig példát mutatnak magyarságból, bátorságból: A háborút befejeztük, most az Élet következik, sokkal erősebb harcokkal
Írta a Magyar Hírlap
