A „histamenon nomisma,” típusú kis érmét először Kr. u. 960-ban vezették be. Az egyik oldalon Jézus van, a Bibliát tartva, a másik oldalon II. Vazul és VII. Konstantin, a két testvér, a Bizánci Birodalom uralkodói. A Római Birodalom nyugati része 476-ban összeomlott, míg a Bizánci vagy Kelet-római Birodalom még csaknem ezer évig fennállt.
A régészek úgy vélik, hogy az érmét valamikor 977 és 1025 között verték, a testvérek regnálása alatt, az érmét szegélyező három pontozott vonal alapján, amit gyakran használtak abban az időszakban.
Az érmén van két bevésés. Az egyik latinul: „Jézus Krisztus, az uralkodók királya”. A másik görögül: „Vazul és Konstantin, a rómaiak császárai”.
Azt nem tudják a kutatók, hogy került az érme a hegyoldalra. Lehetséges, hogy Harald Hardrada, vagy más néven III. Harald érméje volt, aki Norvégiában uralkodott 1045–1066-ig. Mielőtt király lett, a bizánci császár őreként szolgált; gyakori volt, hogy az őrök engedélyt kaptak, hogy kifosszák a palotát, miután egy császár meghalt. Lehetséges, hogy az érme Kijev hercegének, Jaroszlav herceg, vagy más néven Bölcs Jaroszlav lánya hozományának egy része volt, akit III. Harald feleségül vett.
A régészek azt tervezik, hogy 2024-ben visszatérnek a helyszínre, hogy további ásatásokat végezzenek.
Írta a Magyar Hírlap
