Ezt a várakozást azonban többféleképpen éljük meg. Sokaknak az advent a karácsonyi vásárlást, az ünnepre való „tárgyias” felkészülést jelenti. A keresztényeknek viszont ennél sokkal többet, amit Pilinszky János költő úgy fogalmazott meg:
„Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk… És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek – megszületvén Betlehemben – maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Advent idején mi arra várakozunk és az után vágyhatunk: ami megtörtént, és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk. Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.”
Az advent a negyedik századig a vízkeresztkor tartott keresztelésre előkészítő négyhetes időszak volt. Az ötödik században azonban a most is ünnepelt karácsony vált jelentősebb ünneppé, ezért ehhez kötődött az először hathetes, majd Szimolicius pápától kezdve négyhetes formája. Ezt erősítette meg VII. Gergely pápa, aki négyben határozta meg az adventi vasárnapok számát.
Az idén csak három hetes lesz az advent, mert a negyedik vasárnap december 24-én lesz
Fotó: MH/archivum/Katona László
Magyarországon sokáig ezután is két karácsonyt ünnepeltek. Vízkereszt volt a kiskarácsony, december 25-e pedig a nagykarácsony, ahogy a jól ismert gyerekdalban is szoktuk énekelni. Mára ez már teljesen kikopott a köztudatból, bár egyes falvakban még ma is elhangzik olyan mondat például: „Majd két karácsony között találkozunk!”
Ferenc pápa szerint az advent az önvizsgálat négy hete is: „Advent a kegyelem időszaka arra, hogy levegyük álarcainkat és sorba álljunk az alázatosakkal, hogy megszabadítsuk magunkat attól az önhittségtől, hogy önellátók vagyunk, hogy meggyónjuk bűneinket, a titkosakat is, és befogadjuk Isten megbocsátását, hogy bocsánatot kérjünk azoktól, akiket megsértettünk. Így kezdődik egy új élet. Ennek pedig csak egy útja van, az alázat útja. Tisztítsuk meg magunkat a felsőbbrendűség érzésétől, a formalizmustól és a képmutatástól, hogy meglássuk a többiekben fivéreinket és nővéreinket, akik hozzánk hasonló bűnösök. És Jézusban lássuk meg Üdvözítőnket, aki eljön értünk, nem másokért, értünk jön, úgy, amilyenek vagyunk, szegénységünkkel, nyomorúságainkkal és hibáinkkal, mindenekelőtt a felemelkedés, a megbocsátás és az üdvösség iránti igényünkkel” – hangsúlyozta a pápa.
Hazánkban is elterjedt az adventi koszorú készítése. Az elsőt 1839-ben Johann H. Wichern németalföldi evangélikus lelkész készítette, aki egy örökzöldekkel díszített szekérkeréken 24 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.
Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával, három lilával és egy rózsaszínnel díszítenek. A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet a Jézusban várakozók kapnak karácsonykor.
Bálint Sándor néprajzkutató írása szerint az adventi időszakot régebben böjttel is megszenteltek. Ezért emlegetik a szegedi öregek kisbűt, tápaiak ádventbűt néven. Szerdán és pénteken szigorú böjt volt, szombaton pedig hús ételtől való megtartóztatás. A zajos mulatságtól is tartózkodtak, csak a disznótorok családias hangulatában olvadt egy kissé föl.
Jelenleg a katolikus egyházban nincsen böjti előírás az adventi időszakra vonatkozóan, ugyanakkor ajánlott a visszafogottság, csend, a több ima és lelki olvasmány, valamint a bűnbocsánat szentséghez járulás.
Az advent meghitt hangulatát a hajnali mise, vagy angyali mise, a régiségben aranyos mise, liturgikus szóval roráté adja meg, amely még a középkori hazai liturgia maradványa. A hívek a hajnali sötétben várják a napfényt, a Messiást, mint hajdan a próféták.
Írta a Magyar Hírlap
