Szili Katalin, a tanácskozás fővédnöke kiemelte: a mi felelősségünk abban rejlik, hogy hogyan tudjuk megtartani a magyar nyelven belüli diverzitást. „Fontos számunkra, hogy a 21. században megőrizzük azt, ami a saját kincsünk” – tette hozzá.
Kányádi Sándort idézve a miniszterelnöki főtanácsadó hangsúlyozta: „egyetlen hazánk a magyar nyelv”, amit jól mutat, hogy például a tengerentúli diaszpóra magyarsága megmaradásának legfontosabb eleme a magyar nyelv – mondta.
A magyar nyelvjárások december 1-jei megünneplésének szimbolikus üzenete is van, hiszen 1918. december 1-jén született meg a Románia és Erdély egyesítését kimondó gyulafehérvári nyilatkozat – emlékeztetett Szili Katalin. Mint mondta, fel kell mutatnunk, amit a szomszédos országok sokszínű kultúráihoz hozzátettünk, miközben mi, magyarok is elismerjük államalkotó tényezőként a saját nemzetiségeinket, vele az ő identitásukat és kultúrájukat.
Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója kiemelte: a tájnyelvek a magyar nyelv gazdagságát mutatják fel, rendkívül jelentősek a magyar nyelv fejlődésében és a nemzeti identitás egyik legfontosabb alappillérét jelentik. A tanácskozás gondolata elősegíti a Kárpát-medence népeinek az együttélését, megbékélését, a történelmi-kulturális sérelmek orvoslását abban az időszakban, amikor nagyon sok olyan gondolat nyer teret, amely az emberek és népek megosztását célozza meg – fogalmazott a főigazgató. „A magyar hagyományoknak, a magyar kultúrának a folytonosságát jelenítik meg a nyelvjárások” – mondta Kásler Miklós.
Az Anyanyelvápolók Szövetsége azt vallja, hogy a tájnyelvi beszéd érték, mely az anyanyelvi kultúrát színesíti – fogalmazott Juhász Judit, a szövetség elnöke, hozzátéve, hogy a magyar nyelvnek a kisebbségi közösségekben a maga teljességében, sokféleségében és egységében, földrajzi és társadalmi kiterjedésében, természetes és szabad használatában kell megmaradnia.
Pomozi Péter, a Magyarságkutató Intézet Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának igazgatója kiemelte, hogy a nyelvjárások nem csak fontos nyelvtörténeti, hanem egyben kiemelkedő jelentőségű folklór források is. „Számos olyan területe van a Kárpát-medencének és a diaszpóra magyarságának is, ahol a nyelvjárási identitás akár kizárólagos magyar identitás is lehet, és ha ez az identitás elvész, azzal a nemzeti identitás vész el” – hangsúlyozta Pomázi Péter.
A pénteki, immáron negyedik alkalommal megrendezett konferencia szervezői által küldött írásos összegzés szerint a rendezvény során a szakterület legkiemelkedőbb Kárpát-medencei tudósai tartanak előadásokat. A tanácskozás fő – nyelvjárásváltozások és közösségi identitásformák – témájához kapcsolódóan az előadások többek között az újabb nyelvjárási digitális és nem digitális korpuszokat, tájnyelvi szakmai és módszertani kiadványokat, valamint nyelvjárási szépirodalmi és lexikográfiai kezdeményezéseket mutatnak be.
Írta a Magyar Hírlap
