A világ talán leghíresebb ilyen önműködője az Ezüst hattyú (Silver Swan), mely kis híján éppen 250 éves. A szerkezet korai története kicsit keszekusza: szó volt arról, hogy valamelyik európai uralkodó kaphatja meg, de aztán mégsem kellett neki, ennek ellenére megépült a fémmadár. Egy londoni ékszerész, James Cox felelt a külsőért, míg a mechanika John Joseph Merlin feltaláló keze munkája.
Nem mintha a külső nem lenne lenyűgöző, mégis csak az felel a látványért, de a technika előtt ma is térdre lehet borulni: három szerkezet párhuzamosan kelti életre a hattyút. Egy a zenéért felel, egy a hattyú nyakának mozgásáért, egy pedig az üvegrudak és a halak mozgatásával teszi élettel telivé a vizet.
1774-ben készült el a 25-30 kilót nyomó, 99 ezüsttollból, a nyakhoz használt 113 ezüstkarikából és a 141 üvegrúdból álló automaton. Összesen több mint 700 alkatrész alkotja, és ebben nincsenek benne például az elemeket összefogó csavarok.
Annak idején a híres író, Mark Twain is megemlékezett róla. „Néztem, ahogy olyan kényelmesen és gond nélkül úszik, mintha egy mocsárban született volna, nem is egy ékszerüzletben” – fogalmazott.
Twain a hattyúval nem új korában találkozott, a gép akkor már bőven elmúlt 80-90 éves is. A széles nyilvánosság 1867-ben ismerhette meg a különlegességet, a Párizsi Világkiállítás szenzációjának számított. Vevőt is kerestek rá, állítólag 50 ezer frankot – mai értéken 65-70 millió forintot – akartak érte kapni, de nem a pénztárcák nyíltak, inkább az állak estek le a döbbenettől.
Amit azonban biztosan tudunk, hogy 1872-ben John és Josephine Bowes megvették gyűjteményükbe a madarat az eredeti ár tizedéért, és azóta is a róluk elnevezett múzeumban tárolják Észak-Angliában. Állapota nem olyan tökéletes, mint a képeken vagy a fenti videóban: működni működik, de a biztonság kedvéért már stabilizálni kell a nyakat – hiába, 250 év nem múlik el nyomtalanul. A múzeum szeretné felújítani az automatát, azonban erre egyelőre nincs fedezetük, így napjainkban inkább szoborként funkcionál az Ezüst Hattyú.
Objektum doboz
Írta a Magyar Hírlap
