Szintet lépett az észak-koreai fenyegetés. Phenjan néhány nappal ezelőtt, két sikertelen kísérlet után, pályára állította első kémműholdját. Túl azon, hogy Kim Dzsongun, észak-koreai vezető, propaganda célokra használta fel a kilövést, elgondolkodtató, hogy az elmúlt évtizedben milyen gyorsan és mennyire sikeresen épült ki a Remete Királyság technológiai infrastruktúrája.
Nem nagyhatalmi státusszal rendelkező országok is bocsátottak fel műholdakat, de ezekben az esetekben azokat az űrkutatásban jártas országok rakétái állították pályára. Észak-Korea viszont saját maga gyártotta a műholdat, a hordozó rakétát és a kilövést is maga végezte el. Az ezzel kapcsolatos ellentmondásos helyzetet jól jellemzi, hogy a gazdaságilag, technológiailag és minden más tekintetben sokkal fejlettebb Dél-Korea nemrég azt közölte, hogy első kémműholdjának kilövésére készül, melyet egy amerikai Falcon 9-es rakétán juttat keringési pályájára.
Kim Dzsongunnak saját árnyékát kellett volna átlépnie, ha a sikeres kilövést és pályára állítást egyben nem használta volna fel az Egyesült Államok elleni fenyegetésre. A hivatalos phenjani hírügynökség azt állította, hogy a Malligyong-1 – ez a műhold hivatalos neve – részletes képeket is küldött amerikai nukleáris repülőgép-hordozókról, a Fehér Házról és a Pentagonról is.
Viszont szakértők és a dél-koreai titkosszolgálat szerint néhány nappal a fellövése után túl korai lenne megállapítani, hogy a Malligyong-1 kémműhold megfelelően működik. A hivatalos észak-koreai hírügynökség, a KCNA azt állította, hogy a műhold Dél-Koreáról is készített fotókat, de ezek a képek sem kerültek nyilvános közlésre. Az események azonnal kiváltották az Egyesült Államok tiltakozását és az eddigieknél is nagyobb lett a katonai feszültség a két Koreát elválasztó demilitarizált övezet mind két oldalán, mivel Phenjan tüzérséget vont össze a térségben. Mindehhez tudni kell, hogy Szöul, a déliek fővárosa, alig 80 kilométerre van légvonalban a demilitarizált övezettől, tehát lőtávolon belül fekszik.
Időközben kiderült, hogy nagy valószínűséggel az észak-koreai és orosz „cserekereskedelemnek” volt köszönhető, hogy Phenjannak a legújabb műhold kilövési kísérlete, az előzőektől eltérően, nem vallott kudarcot. Moszkva ugyanis Észak-Koreától kért lőszereket, mert abból igen csak hiány van az ukrán fronton. Elsősorban a 155 milliméteres ágyukhoz nem volt elég muníció. Phenjannak komoly tüzérsége van és a 155 milliméteres lőszerből, állítólag két millió is raktáron volt. Jelenleg úgy tudni, hogy ennek a készletnek a negyedét adták át az orosz hadseregnek. Az Egyesült Államok szerint Phenjan eddig több mint 1000 konténer katonai felszerelést és hadianyagot küldött a Kremlnek. Cserében orosz szakértők segítettek Kim Dzsongunnak, hogy kiküszöbölje azt a hibát, amely a Malligyong-1 korábbi kilövéseit kudarcra ítélte.
Külső körülményekből azt a következtetésre lehet jutni, hogy Washington, talán éppen az ukrajnai háború, a Hamász terrorszervezet Izrael elleni támadása, illetve a Tajvani-szorosban uralkodó feszültség miatt most inkább békülékenyebb hangnemet használ Észak-Koreával szemben. Linda Thomas-Greenfield, Washington ENSZ-nagykövete ugyanis a világszervezet Biztonsági Tanácsában való felszólalásában – talán most első ízben – használta az észak koreaiak hivatalos nevét, vagyis a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot (KNDK). Előzőleg rendszerint a Phenjant nagyon is irritáló Észak-Korea kifejezést alkalmazta.
Észak-Korea ENSZ nagykövete viszont nem viszonozta a gesztust. A szokásos kioktató, agresszív hangnemben válaszolt az amerikai nagykövet szavaira, mondván: A KNDK-nak, mint egy másik hadviselő félnek – itt a diplomata arra utalt, hogy az 1950 és 1953 közötti Koreai háborút a mai napig nem zárták le békeszerződéssel, a harcoknak csak egy tűzszünet vetett véget – törvényes joga, hogy az Egyesült Államok birtokában lévő fegyverrendszerekkel azonos értékű eszközöket fejlesszen, teszteljen, gyártson és birtokoljon.
Vagyis Észak-Korea biztonságban érzi magát, talán éppen a fent említett válsággócok miatt, amelyek lekötik az amerikaiak figyelmét és katonai kapacitását. Ha megfigyeljük, akár hányszor az Egyesült Államoknak valamelyik válsággócban problémája akadt, Észak-Korea kihasználta a helyzetet.
A legutóbb például 2021-ben, amikor Washington arról döntött, hogy kivonul Afganisztánból. Augusztus 30-án az utolsó amerikai katona is elhagyta a közép-ázsiai országot és ezen a napon látott napvilágot a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség jelentése, miszerint Észak-Korea újraindította jongbjoni atomreaktorát, amelyben korábban plutóniumot állított elő atomfegyverei számára.
Észak-Korea a hátát is biztosította. Peking változatlanul Phenjan legfontosabb szövetségese, amely eddig mindig kihúzta a nagy bajból. Most már Moszkva aktív diplomáciai támogatásban is biztos lehet.
A kémműhold fellövése és a feszült nemzetközi környezetnek együttesen az a hatása, hogy Észak-Korea véglegesen kitört a globális elszigetelésből, technológiai fejlődése megállíthatatlan, az ENSZ által, a kísérleti atomrobbantások és rakétatesztek miatt bevezetett embargók hatástalanok. Az észak-koreai kistigris – kizárólag katonai és nukleáris területen – ledobta láncait.
Írta a Magyar Hírlap
