Japán tudósok azt vizsgálták, mikor a legvalószínűbb a fertőzés kockázata, ha egy beteg ember mellett megyünk el.
Egyre többet tudunk a koronavírusról, a fertőzés terjedéséről, de azért még közel sem mindent. Az ugyan már tisztázott, hogy a parányi folyadékcseppeket hordozó aeroszolok kulcsszerepet játszanak a Covid és sok más vírus, például az influenzavírus átvitelében. Amikor egy fertőzött személy köhög, tüsszög vagy beszél, akkor a levegőbe juttathatja a vírust. A vírust tartalmazó cseppek pedig belélegezve vagy a szembe kerülve jutnak az ember szervezetébe. Az viszont egyelőre még nem teljesen világos, mennyi idő alatt jutnak át a kórokozókat tartalmazó aeroszolok az egyik emberről a másikra.
A kérdés megválaszolásához a Particle Trace Velocimetry nevű technikát alkalmazták a japán Tsukuba Egyetem kutatói. Mesterséges köhögés segítségével generáltak vírust tartalmazó cseppeket, majd ezeket egy mesterséges légtérben követték nyomon. Egy lézerlapot és egy nagysebességű kamerát használtak a próbababa szájából kiáramló mikrorészecskék mérésére. A kutatók – írja a ZME Science – nyomon követték, hogyan változik az aeroszoloknak való kitettség különböző körülmények között (séta vagy futás, szellőztetett vagy nem szellőztetett környezet) – lényegében a fertőzött személy elhaladásának aeroszol-expozícióját mérték különböző sebességgel.
Beépített mikrorészecske-fúvó eszköz (a) és a kísérleti elrendezés a részecske nyomkövetési sebességmérő rendszerrel (b), amely egy lézerlapot (piros) és egy nagysebességű kamerát tartalmaz © Tsukuba Egyetem
Ez a módszer ugyan nem tökéletes, mivel csak egy adott interakciókat szimulál (a valós életben például fontos lehet a száj formája vagy az, hogy valaki hogyan lélegzik), ettől függetlenül néhány fontos megfigyeléshez vezetett, és figyelemre méltó jelzést adott a fertőző aeroszoloknak való kitettségről. Azt találták, hogy az aeroszol részecskék száma nagyon gyorsan tetőzik. Mindössze öt másodperccel a személyes találkozás után eléri a maximális expozíciót, majd a kockázat fokozatosan csökken, ahogy a cseppek leülepednek a földre vagy más felületekre. Ezt szellőztetéssel és anélkül is megfigyelték.
Nem szellőztetett környezetben (ami hasonló egy zárt helyiséghez vagy egy csendes sikátorhoz) az expozíció átlagos csúcsideje nagyjából 1,33 másodperc volt. Szellőztetés setén ez az időtartam 1,38 másodpercre emelkedett. Bár a lélegeztetés nem késleltette jelentősen a kockázati csúcsidőt, drasztikusan csökkentette a mikrorészecskék mennyiségét, és ezáltal a potenciális vírusterhelést. Az is kiderült, hogy mindenféle tevékenység során elérték az 5 másodperces csúcsot, azaz akár egy szobában beszélt, akár futott valaki, az ötmásodperces szabály továbbra is érvényben volt.
A kutatók azt is kiderítették, hogy maszk nélküli köhögéskor – ha nincs szél vagy szellőzés – a mikrocseppek gyorsan két méteren belülre esnek. Ha mérsékelt szél fúj, hat méterig is eljuthatnak, bár ez ritkán történik meg. Az aeroszolok minden esetben a forrás körüli egyméteres területen koncentrálódtak leginkább.
Ezek a megfigyelések – a vizsgálat korlátait szem előtt tartva – segíthetnek csökkenteni a fertőzés kockázatát. Ha valaki úgy gondolja, hogy egy fertőzött személy mellett halad el, akkor próbáljon meg egy méternél nagyobb távolságot tartani, vagy néhány másodpercig visszatartani a lélegzetét – javasolják a kutatók. Azt is írják a Scientific Reports folyóiratban, hogy a jövőben kulcsfontosságú lesz, hogy ne csak a személyes interakciókhoz kapcsolódó kockázatokat tárják fel, hanem azokat is, amelyek a testmozgás különböző formái, sportversenyek és sportesemények során jelentkeznek.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
HVG
