Mellár Tamás különös figurája a hazai politikai életnek. Konzervatív közgazdászként, professzorként szolgálta az Orbán-kormányt, kinevezték a KSH elnökének, aztán fogta magát, szembe fordult a jobboldallal, és mint független országgyűlési képviselő Gyurcsány szekerét kezdte tolni. Még a Párbeszédet is kisegítette anno, hogy lehessen frakciója, hogy több pénzt lehessen így keresni az Országgyűléstől. S most rájött arra, hogy akiket ő támogat, azok megélhetési politikusok, s nem is akarják megdönteni a kormányt, csak azt élvezni, hogy kevés munkával sok pénzt lehet keresni.
Tudjuk jól, az emberek gyarlók, s úgy gondolkodnak, ahogy Mellár számára világos lett. Kevés munkával minél több pénzt lehessen keresni.
Ám a politika az más kávéház. Ha valaki ott, ellenzéki képviselőként így gondolkodik, az nemes egyszerűséggel átveri a választókat. A baloldali szavazók ugyanis azért voksolnak Szabó Tímeára, Tordai Bencére, Szabó Rebekára – józan választót e nevek hallatán kiveri a víz –, hogy váltsák le a regnáló kormányt, mert az nekik nem tetszik, és alakítsanak olyat, amilyen a baloldali szavazók fogára való.
Csakhogy ez nem olyan egyszerű. Több cikluson keresztül bebizonyosodott, hogy alkalmatlansági, képességdeficites okokból a Gyurcsány-tábor képtelen arra, hogy megbirkózzon ezzel a feladattal. Az így kialakult állóvízben viszont a baloldali politikusok szívesen dagonyáznak. Szabó Tímea általában hátborzongató dolgokat ordítozik, hogy úgy tegyen, mint aki megdolgozik a pénzéért, Tordai Bence meg leginkább házat épít úgy, hogy azt a bíróság szabálytalannak találja, mert az ő fejében nem fér össze a parasztház felújítása helyett létrejött vadonatúj építmény és az előírások be nem tartása.
Valóban úgy van, hogy ilyen értékelhetetlen munkával csak a politikában lehet havonta milliókat keresni.
Most pedig a professzor úr meg van lepődve azon, hogy a baloldalon nyoma sincs az összefogásnak annak érdekében, hogy a jövő évi választásokon minél jobb eredményt érjenek el.
Az ATV-ben ezt mondta: „Az ellenzék pedig, legyünk őszinték, megadja nekik a lehetőséget, mert rengeteg párt fog elindulni, ebből következően nagyon sok töredékszavazat lesz, amiből majd a Fidesz fog nyerni. Ha egységesen állna föl az ellenzék, amire nincs esély, akkor 3-4 mandátummal többet tudna az ellenzék szerezni. Még egy ilyen támogatottság mellett is. Így viszont 3-4 képviselői mandátumot el fog veszíteni.”
Persze Mellár ATV-s szereplésével azt is bebizonyította, hogy neki már régen elmentek otthonról. Mintha nem venne tudomást arról, hogy ellenzékben van, s a demokráciának az a lényege, hogy a győztes alakítsa ki az állam működésének a szabályait.
Azt is mondta ez a jóember: „Egyszerű lenne, ha az ellenzék valóban arra törekedne, hogy leváltsa a kormányt, akkor az ellenzéki pártoknak össze kellene fogni. Azt kéne mondani, alakítsunk egy ellenzéki kerekasztalt, amely ellenzéki kerekasztal egységesen követeli azt, hogy legyen egy új választási rendszer, legyen egy új médiatörvény és egy új Alaptörvény. Ha ez a három megvan, akkor írjanak ki új választásokat, amin a pártok elindulhatnak. De ettől fényévnyi távolságokra vagyunk.”
Ezek után csak azt lehet kérdezni, akkor mi van, ha összeül az ellenzéki kerekasztal, és a fenti követeléseket megfogalmazza? Abból hogyan lesz új választási rendszer, új médiatörvény, új Alaptörvény? Természetesen sehogy. Bár Mellár közgazdász professzor, akinek anno leszóltak Pécsett, ahol Fletót a közgáz levelező tagozatán vizsgáztatta, hogy figyeljen oda, mert Gyurcsány elvtárs érkezik majd hozzá vizsgázni. És ő – mint elmondta – odafigyelt…
Mellár tehát okosabb, mint Gyurcsány, mégsem akar szembenézni azzal a ténnyel, hogy a fenti követelésekhez előbb meg kell nyerni a választásokat, legalább kétharmaddal, nem elég hozzá egy ellenzéki kerekasztal.
A magyarok ugyanis nagyon utálják a kommunistákat. A szemkilövető Gyurcsánnyal, az 56-os vérengzést felügyelő Apró Antal unokájával, Dobrevvel együtt. Belátható időn belül nem jön el az az idő, amikor a magyarok akár csak minimális többséget szavaznának meg a Gyurcsánynak. És a szekerét toló Mellárnak. Akár megélhetési politikusnak tartja párbeszédes frakciótársait, akár nem.
Mellárnak tudomásul kéne venni, hogy mindkét oldalon kitelt a becsülete. Amit mond, az nem fontos, senki nem figyel oda. Ezt mindenesetre kevesen tudják utánacsinálni. Két ciklus alatt sikerült szaktekintélyből a jelentéktelenség professzorává összezsugorítani magát.
A szerző szerkesztő
Írta a Magyar Hírlap
