Az MMA művészeti ösztöndíjprogramja 2018-ban indult az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet kezelésében. Az alapító szándék az volt, hogy a magyar művészeti élet minden műfajában a fiatal, de nem kezdő, már jelentős életművel rendelkező művészek legjobbjait három éven keresztül segítsék havi 200.000 Ft-os összeggel. A költségvetés évente száz művész ösztöndíját biztosítja az Akadémia kilenc tagozata számára.
„A Film-és Fotóművészeti Tagozat a hat évfolyamon harminc fotóművész ösztöndíját kísérte és kíséri figyelemmel, azaz mentorálja a négy hónaponként kötelező beszámolók alkalmával. Ennek a harminc jelenlegi és volt ösztöndíjas kollégának hirdettük meg bemutatkozási lehetőségként a Pesti Vigadóban rendezett kiállítást. Tizenheten tudták elfogadni a meghívást, az ő műveik láthatók itt a falakon.” – mondta el Haris László Balogh Rudolf-díjas fotóművész, érdemes művész, az MMA elnökségi tagja a megnyitó során.
A felkérésre jelentkezett művészek változó arányban 5-15 képet (gyakran képsorozatot) ajánlottak fel, melyekből a kiállítás kurátora, Nagy Zopán fotóművész-költő, Haris László fotóművész és Buglya Sándor filmrendező, az MMA elnökségi tagja, az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozatának vezetője – a művészekkel egyetértésben – választották ki a kiállítandó képanyagot.
A tárlaton az érzelemmel telített portréfotóktól a festői tájképeken át a különleges kísérleti fotográfiákig, gazdag látványvilággal találkozhat a látogató. A különböző szerzői megoldások széles skálája mellett, a dokumentáló fotográfia kiváló példái is felfedezhetők a kiállított anyagban. A hat évfolyam munkáiból olyan válogatás került a falakra, amely hűen tükrözi a fiatalabb fotóművész-generációk szemléletét, vizuális érzékenységét.
A kiállító művészekről és alkotásaikról
Bartis Milán Rafael a Jezsuita jelenlét programban zenét tanítani jár a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Arlóra, ahol a község legszegényebb utcájának lakóit fényképezi.
Belicza László Gábor a börzsönyi kis falu, Kóspallag életét, az ember és a természet viszonyát fényképezi rendkívül szubjektív élményei alapján.
Bezzeg Gyula számára meghatározó élmény a délvidéki falvak magyar lakóinak kissebségi léte. Az a tapasztalata, hogy a kissebség kifejezés nemcsak a „kevesebbséget”, hanem a kicsiséget, az „értéktelenebbséget” jelöli.
Czigány Ákos land art-szerű képei az ember földi jelenlétének architektúrájával foglalkoznak.
Gábor Enikő absztrakt sorozata, a Pszichogramok egy analóg pszichológiai mérőműszer tesztjeinek fotográfiai megjelenítése.
Haid Attila tanárként értelmileg sérült gyermekekkel dolgozik, az ő életüket fényképezi húsz év óta.
Hernád Géza hatalmas, 8×10 inches műszaki kamerájával budapesti és vidéki lakótelepek épületeiről és az épületek lakóiról készít hiteles felvételeket.
Illés Katalin Zsuzsanna a nagycsaládok bölcsességeit fogalmazza képben. A képeket a családokkal készített interjúk részletei kísérik és teszik teljessé. A vizuális és verbális rész összehangolása izgalmasan megoldott feladat.
Ilyés Zalán sorozata, az Akik szeretnek, messze vannak a perifériára szorult, láthatatlan emberek történeteit teszi láthatóvá.
Krász Kira Dorottya a Nagyharsányi Szoborparkban készít szubjektív dokumentumokat. Célja, hogy a szobroknak ne csak külsejéről, de belsejéről is megőrizzen valamit az utókornak.
Lengl Orsolya festőművész hagyományos olaj, vászon technikával dolgozik, de képeinek kiindulása, alapja fotográfia.
Pilló Ákos ösztöndíjprogramjának a Földút címet adta. Azokat az embereket fényképezi, akiknek házához nem vezet aszfaltozott út. Munkáinak állandó kísérője a szomorúság és a reményvesztettség, de a bölcsesség és a derű is.
Somogyi Márk képeinek mintája a természet. A természet elemeiből komponált, először jelentéktelennek tűnő képekben rejtett csodákat talál a néző.
Stiller Ákos már régóta fényképezi a Tanyavilág-ot. Képein látjuk, hogy nemcsak a modern korban gazdaságtalanul termelő tanyák tűnnek el, hanem velük együtt az a hagyományos tudás is, amely képessé tette a tanyák közösségeit az önfenntartásra.
Szöllősi Mátyás erdélyi falvakban élő idős házaspárokról készít otthonaikban hiteles, gyönyörű képeket.
Török Máté maga is versénekmondóként a hazai verséneklés kultúráját tanulmányozta és fényképezte. Képei mellett az ösztöndíj alatt készített könyve is látható a kiállításon.
Zellei Boglárka Éva fiatal közép-kelet európai keresztény alkotó nőként a státuszából eredő problémákat kutatja, fényképezi és őszintén megosztja velünk.
A kiállítás 2024. február 25-ig, szerdától vasárnapig 10-17 óra között látogatható a Pesti Vigadó ötödik emeletén.
Írta a Magyar Hírlap
