Az álomkutatás meglehetősen ingoványos terep: a modern tudomány az olyan dolgokat kedveli, amiket egyszerűen meg lehet mérni, reprodukálni eredményeket laboratóriumi körülmények között, ami egy olyan emberi tényezőktől függő, szubjektív dologgal, mint az álmodás, bajosan megvalósítható.
Az azonban még a modern kutatók sem kerülte el, hogy vannak bizonyos témák, szimbólumok, amik gyakorta előfordulnak a legkülönbözőbb embereknél, mintha egyfajta „kollektív tudattalanként” (Carl Gustav Jung pszichológus által bevezetett kifejezés) az egész emberiség sajátja lenne. Egyik ilyen leggyakrabban előforduló álom-kép a foghullás, a fogak elvesztése.
A különböző kultúrák megszámlálhatatlan interpretációs móddal álltak elő a jelenségre, az egyiptomiaktól a paraszti kultúrákon át a Talmudig.
A legtöbb magyarázat meglehetősen egyértelmű párhuzam alapján a fogvesztést valamilyen, az élet más területén bekövetkező veszteséggel köti össze. Bizonyos értelmezések alapján a fog és a körmök az emberben az állatvilággal egyemben az erő és az agresszió szimbólumai, így erővesztést, de akár közeli családtag halálát is jelezheti a foghullást az álmoskönyvek szerint.
Most a modern tudomány próbált a jelenség végére járni, és bizony kevésbé misztikus eredményre jutottak az álmoskönyveknél. A kutatók némileg csalódottak voltak, ugyanis a megvizsgált esetek alapján azt az összefüggést tudták kimutatni, hogy nem találtak semmilyen összefüggést. Stresszes, de nyugodt életmódot folytató emberek esetében ugyanúgy előfordulnak fogvesztős álmok, mint olyanok esetében, akik éjszaka csikorgatják a fogukat – és olyanok esetében is, akik egyáltalán csikorgatják a fogukat.
Úgy tűnik tehát, hogy a modern tudomány nem fog tudni az álomvilág iránt érdeklődőknek egzakt magyarázatokkal szolgálni – a misztikus téma továbbra is megmarad a pszichológia határterületének.
Írta a Magyar Hírlap
