Mint elmondta, a professzionális horgászversenyek iránt folyamatosan nő az érdeklődés, a különböző szakágakban szerencsét próbáló magyar válogatottak külföldi versenyeit is egyre inkább nyomon lehet követni a Magyar Országos Horgász Szövetségnek (Mohosz) köszönhetően.
Egy versenyen pedig teljesen más horgászni, mint amikor csak kedvtelésből dobál a szenvedélyének hódoló pecás. „Itt éli meg az ember igazán azt, hogy mit jelent magyarnak lenni. Egészen más pszichés, lelki folyamat, mint amikor a magam örömére horgászom. Sokan magukénak érzik azt az eredményt, amit elérünk, ami extra nyomás, és átéli az ember azt, hogy nemcsak magáért horgászik, hanem az országáért horgászik, a szűkebben vett közösségéért horgászik” – fogalmazott Bosánszky Péter.
Hozzátette, amikor egy pergető a világ legjobbjaival méri össze a tudását, akkor az eredmény, amit kap, az egy visszacsatolás, hogy a munka, amit beletett, mire volt elég.
Az idei visszacsatolásokkal nem lehetett elégedetlen Bosánszky, a tanítványai ugyanis helytálltak a világversenyeken. November 11-én és 12-én rendezték meg az olaszországi Mantovában a II. street fishing világbajnokságot, amelyen a magyar csapat a 10. helyen végzett. Igaz, a második versenynapon megvolt rá az esély, hogy egészen a dobogó második fokáig repítse egyetlen hal Magyarországot. Csakhogy Gégény Viktor csukája végül lefordult az igencsak könnyű felszerelésről.
Összejött viszont a dobogó korábban a csónakos pergetőknek, akik Rigában csapatvilágbajnoki bronzérmet szereztek, a Hipszki Róbert-Deák Ferenc páros pedig egyéni világbajnoki címet szerzett.
Bosánszky Péternek szövetségi kapitányként hasonló feladatai vannak, mint a többi sportág szakági vezetőinek. A pergetőknél a szövetségi kapitány a ranglista első öt helyezettje közül állíthatja össze a nemzeti csapatot, de hogy kinek szavaz bizalmat, az kizárólag az ő döntése.
„Ez emberileg nagyon nehéz, hiszen akik ott vannak, mind rengeteg munkát tettek bele, mind szeretnének versenyezni, de ezt a döntést meg kell hozni, ezt a felelősséget fel kell tudni vállalni” – magyarázta Bosánszky.
A csapatkohéziót azzal a tudattal kell megalkotnia, hogy jól tudja, a kerettagok egész évben egymás ellen versenyeznek, míg a vb-ken közös az érdekük. A horgászatban ez azért különösen komoly lecke, mivel mindenki szereti titkolni azokat a megoldásokat, amelyekre egyszer már rájött. A felkészülés során azonban rendre összecsiszolódik a csapat.
„Egész nap, napkeltétől napnyugtáig horgászik a csapat, esténként összeülünk, átbeszéljük az összes tapasztalatot, levonjuk belőle a tanulságokat, azokat összegezzük, majd stratégiát alkotunk és meghatározzuk a következő napot” – jegyezte meg a kapitány.
Mindeközben egy magasztos céljuk is kell, hogy legyen a vb-kerettagoknak. A horgászok száma egyre nő, ezért – ahogyan Bosánszky fogalmazott – muszáj, hogy a kultúra és az etika lekövesse ezt a változást, és az ember saját magának húzzon határokat, tegyen be fékeket annak érdekében, hogy az ne legyen katasztrófa a környezetre.
„Amikor versenyzünk, megjelenünk cikkekben, videókban. Nagyon fontosnak tartom, hogy követhető példák legyünk annak érdekében, hogy fenntartható legyen ez a tevékenység” – zárta gondolatait Bosánszky Péter.
Írta a Magyar Hírlap
