A kialakuló félelmet erősíti az az érzés is, mely szerint a beteg nem tudja, mi történik vele a következő pillanatban, súlyos szervi bajokra gyanakszik: infarktus, agyvérzés – mindez önmagát gerjesztő folyamattá válik a pánikroham során.
A pánikroham tünetei
A kialakuló tünetegyüttes számos formában jelentkezhet. A tünetek között előfordulnak testképzavarok, térérzetzavarok, szédülés, remegés, a rémület okozta „hideg verejték”, de akár mellkasi diszkomfortérzet, mellkasi fájdalom, ájulás is. Mindez nagyon magas pulzusszám (tachycardia) és kapkodó légzés kíséretében jelentkezhet.
Pánikroham tünetei lehetnek az alábbiak:
- rendkívül magas pulzusszám;
- verejtékezés („jeges veríték”);
- hányinger, hányás;
- mellkasi fájdalom;
- légszomj, fulladás érzése;
- hidegrázás, remegés;
- hőhullámok;
- akár testszerte jelentkező zsibbadás;
- térbeli bizonytalanság, szédülés;
- hirtelen székelési inger;
- rettegés, halálfélelem;
- összeszoruló gyomor érzése;
- testképzavarok, „testen kívüliség” érzése;
- félelem a megőrüléstől;
- önkontroll elvesztésétől való félelem.
Pánikroham során a tünetek közül legalább négy jelentkezik, és ezek hirtelen, nagyjából 10 percen belül elérik teljes intenzitásukat. A legtöbb pánikroham 5 és 20 perc közötti időtartamig tart, ám a szakirodalom ennél lényegesen hosszabb ideig tartó pánikrohamról is említést tesz.
Amennyiben a tünetek havonta több alkalommal jelennek meg, és a pánikrohamtól való rettegés oly mértékű, hogy a beteget a mindennapjai során korlátozza, pánikbetegségről (újabb nevén: pánikzavarról) beszélünk.
Mikor forduljon orvoshoz?
Fontos! A vegetatív tünetek valós szervi működészavart is jelezhetnek, ezért ha bármely tünetegyüttesben megjelenik az erős mellkasi fájdalom, hívja a 112-t és kérjen mentőt!
Ha környezetében egyértelműen pánikrohamot észlel, szólítsa meg az érintettet türelmesen, beszéljen lassan, megnyugtatóan, próbálja a légzését irányítani, lassítani, fogja meg a kezét, és minden módon éreztesse vele, hogy biztonságban van.
A pánikroham lehetséges okai
Pánikroham bárkinél előfordulhat. Jelentős vagy hosszan tartó stressz, huzamos ideje fennálló, a páciens számára kezelhetetlen élethelyzet (pl. gyász), sorozatos pszichés kimerültség, súlyos, az életet veszélyeztető élmény átélése is kiválthatja.
Ha többször is előfordul, a szorongásos zavar időben való felismerése és kezelése megakadályozhatja, hogy az érintett személy éveken keresztül szenvedjen az időről időre rátörő pánikrohamoktól és azok – a legkülönbözőbb fóbiák, illetve depresszió formájában megjelenő – következményeitől.
A pánikroham diagnosztizálása
A diagnózisra általában már az első pánikroham idején sor kerül, a beteg ugyanis tünetei alapján súlyos szervi (legtöbbször szív- és érrendszeri) bajra gyanakszik, és emiatt keresi fel a sürgősségi betegellátást vagy háziorvosi ügyeletet. Ellátása során azonban kiderül: szervi elváltozás nem mutatható ki sem fizikai, sem EKG-, sem pedig laborvizsgálattal, és a kapott nyugtató hatására a tünetek rövid idő alatt megszűnnek. Ebben az esetben a pánikroham nagyban valószínűsíthető, ám előfordulhat, hogy a minden kétséget kizáró diagnózishoz további vizsgálatok szükségesek.
Egy pánikroham átélése nem feltétlenül jelent pánikbetegséget. Pánikbetegségről akkor beszélünk, ha a rohamok ismétlődnek, és a köztük lévő időben jellemző az aggodalom egy esetleges következő roham miatt. Ez az aggodalom gyakran magatartásváltozást is okoz, például egyes tevékenységek vagy helyek kerülését eredményezi.
A pánikroham kezelése
A pánikroham nem egyenlő a pánikbetegséggel. Ugyanakkor a pánikbetegség kezelésében használt pszichoterápia, gyógyszeres terápiák és életmódbeli módosítások a pánikrohamok ellen is hatékonyak. Ha a pánikrohamot nem kezelik, az állapot rosszabbodhat, kialakulhat a pánikbetegség.
Pánikroham kezelésére javasolható módszerek:
- kognitív viselkedésterápia,
- mindfulness,
- meditáció,
- autogén tréning,
- légzéstechnikák elsajátítása,
- egyéb stresszoldó technikák,
- rendszeres testmozgás.
A pánikrohamok megelőzésében a stresszmentesebb élet, a rendszeres sporttevékenység, a szélsőséges életmód kerülése, a mentális és fizikai erő határainak minél ritkábban történő feszegetése is segíthet.
Írta a Magyar Hírlap
