Telt ház előtt zajlott az Őrült nők ketrece 400. előadása az Átriumban, Alföldi Róbert rendezésében a napokban. A történet egy meleg párról szól, akik éjszakai mulatót üzemeltetnek. Egyikük transzvesztita sztárfellépő. A produkciót 2014 nyarán mutatták be, néhány hónappal azután, hogy Orbán Viktor másodszor is kétharmaddal került kormányra. Alföldi különös gondolattal „ünnepelte” a 400. előadást, amelyen a százötvenezredik nézőt is köszöntötték. Mint az RTL-nek elmondta, ez egy olyan ország, ahol „a melegeket befóliázzák, betiltják, a nácikat meg nem”.
Mielőtt kifejteném álláspontomat Alföldi állításával kapcsolatban, álljon itt Bognár Zsolt magyar színész, zeneszerző, dalszövegíró reakciója (Mindenszo.hu).„Végtelenül ízléstelen tahóságnak tartom, hogy a Nemzeti Színház volt igazgatója az RTL-nek adott nyilatkozatában – mit is nem adna azért, hogyha ez a »volt« szócska hiányozhatna a nyitómondatomból – egy sajnálatos és elfogadhatatlan történelmi gyalázat esetleges visszatérésének rémével taknyolja össze a kormányzatot és a mögötte álló milliókat, így személyesen engem is.”
Alföldi azt mondja még, hogy „ahogy az embereket hergelik, nagyon rossz időket idéz”. (…) „Mondhatunk kommunista időket, de mondhatunk nagyon durván náci időket, s várom, hogy mikor szednek össze minket, s mit kell viselnünk, mert ez a történelemben mindig így indult a normalitásra hivatkozva.”
„Na, most figyelj rám kolléga!” – folytatja Bognár. – A közélet színpadán a másságukat vallók többsége önszántából tárulkozik a világ elé. Mi, konzervatívok, közéjük értve magamat is, tudomásom szerint nem comingoutoltunk olyannal a nyilvánosság előtt, hogy nácik lennénk. Éppen ezért, ha megkérhetlek, még áthallásosan se öltöztess bennünket olyan szellemi egyenruhába, amilyet soha nem hordanánk. Az általad sejtetett vészkorszak újjáéledése esetén a magam részéről elsők között lennék, aki védelmedre kelne, és nem volnék egyedül, hidd el. Ezért csak óvatosan az általánosításaiddal.”
Azért idéztem hosszan Bognárt, mert mélységesen egyetértek vele.
A haza bölcse, Deák Ferenc azt mondta, „Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos, jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni”.
Nem tudom, mit mondanak Alföldinek Bognár Zsolt vagy Deák Ferenc gondolatai. Alföldi kapcsán persze kérdés: hogy kerül a csizma az asztalra?
Jövőre tizedik éve játsszák az Őrült nők ketrecét, már vastagon Fidesz-időkben mutatták be. Az elmúlt évtized alatt senkinek semmi baja nem volt az előadással, nyugodtan tapsolhatott neki a homoszexuális téma iránt érdeklődő közönség. A 400. előadásra meghívták az ország leismertebb transzvesztita színésznőjét, Lady Dömpert is. Az előadás után Dömper, alias Petróczi Zoltán elmondta, „amiről ez a darab szól, az a mi életünk. És ezért nagyon hálás vagyok nektek.” Ennek ellenére Dömper nem retteg, eszébe sem jutott, ami Alföldinek, hogy itt a vészkorszak is visszatérhet. A FreeSZFE-n tartott előadásában becsületesen elmondta, „én csak egy sima buzi vagyok, nem tudom, mit jelent az hogy queer”. Hozzátéve, csak akkor öltözik nőnek, ha fizetnek érte. Magyarán: az üzlet, az üzlet. Kellő humorral elárulta azt is, hogy „nem a pénztelenség zavarja, hanem a harisnya, ami csúszkál a lábán”.
Alföldi persze képtelen ilyen elegánsan viselni a másságát, régen politikát csinál belőle: a Varosikurir.hu-nak már öt évvel ezelőtt elmondta: „Én már el vagyok könyvelve baloldali, liberális, zsidó, buzi menekültbérencnek.”
Hogy ez alatt mit ért, milyen hátrány érte, arról az olvasónak fogalma sem lehet, hiszen éppen a 400. előadással büszkélkedik az Őrült nők ketrece esetében. Magánszínházi produkciók közül páratlan sikernek számít ez az előadásszám. Akkor hol itt a baj? – tessék mondani.
Alföldit a jelek szerint nem érdekli Deák Ferenc, nem gondolja, hogy „Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos, jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni”.
Ő valószínűleg nem ezt a Magyarországot szereti. Inkább a gyurcsányistát, ahol a Nemzeti Színház igazgatója lehetett. Hogy mondta fentebb Bognár Zsolt? „Mit is nem adna azért, hogyha ez a »volt« szócska hiányozhatna a nyitómondatomból.”
Finoman szólva erre még várnia kell egy kicsit…
A szerző szerkesztő
Írta a Magyar Hírlap
