Kult: Miért ilyen hosszú mostanában minden film? És miért nem lehet szünetet tartani a mozikban?

„A tv előtt ülve is eltöltünk öt órát úgy, hogy nézünk valami sorozatot. Emellett sokan vannak, akik három és fél órán keresztül színházi darabot néznek. A színpadon igazi színészek vannak, nem lehet felállni és sétálgatni az előadás közben. Adjátok meg ezt a tiszteletet, adjatok a mozinak egy kis tiszteletet”

– reagált dühösen Martin Scorsese egy interjúban arra a hírre, hogy legújabb filmjét, a Megfojtott virágokat egyes mozik olyan hosszúnak tartották, hogy a vetítés során beiktattak egy „pisiszünetet”.

„Ez egy jogsértés, úgyhogy ezt ki kell deríteni” – fenyegetőzött ennél is konkrétabban Thelma Schoonmaker, a film szerkesztője és Scorsese régi munkatársa is a Standardnek.

Bár világszerte mintegy tízezer moziban vetítik a filmet, és ebből csak néhány helyen tartottak szünetet (ráadásul valószínűleg a forgalmazó és a film gyártója nyomására már ezekben is megszűnt ez a gyakorlat), a szünet közbeiktatásával tartott vetítések lehetőségéről világszerte újra fellángolt a vita.

Magyarországon ugyanakkor egyelőre nem várható, hogy a szüneteket iktatnának be a mozik.

„Mi, mint mozi, a filmeket úgy vetítjük, ahogy a forgalmazótól megkapjuk. Sem a film hosszáért, sem a minőségért nem tudunk és nem szeretnénk felelősséget vállalni” – mondta el a hvg.hu-nak Buda Andrea, a Cinema City mozihálózat marketingigazgatója. Hozzátette, hogy ők az alkotó, a forgalmazó engedélye nélkül nem tennének be szünetet a vetítésekbe.

„Az alkotónak megvan a koncepciója, mit és miért mutat meg egy filmen, egy mozinak szerintünk nincs joga megszakítani a művészi koncepciót. Hol vágnánk el? A felénél? És ha épp ott valami fontos dolog van? Alapvetően sokan a tévében sem szeretik, hogy a legérdekesebb, legizgalmasabb, legfontosabb részt hirtelen reklámszünet szakítja meg.”

A 2003-as Gyűrűk ura: A király visszatér filmet tervezett, hivatalos szünettel vetítették, de ott előre megmondták, hol szakítsák meg a mozik a vetítést, azok még teremzenét is kaptak hozzá. Ez 20 éve volt, amikor még technikai oka is volt a szünetnek: a 35mm-es gép nem tudta egyben lejátszani a filmet, mert nem fért fel a filmszalag a platterre. Ilyen probléma a digitális átállás óta nincs.

Takács Máté, a Forum Hungary pr-felelőse szintén arra emlékeztet, hogy nemigen vetítettek szünettel filmet nálunk az elmúlt másfél évtizedben. Szerinte egyébként a magyar nézők nem zavartatják magukat a játékidő miatt, ezt mutatják a számok is: a 195 perces Avatar: A víz útját több mint egymillióan nézték meg, a 180 perces Oppenheimert több mint félmillióan, az aktuálisan futó Megfojtott virágokat pedig már 100 ezernél is többen. Takács úgy véli, zömében olyan filmek játékideje kirívóan hosszú, amelyeknek a sikere biztosra vehető, tehát nem érzik a siker kulcsának azt, hogy rövidre szabják, vagy pedig alkotójuk presztízse akkora, hogy szabad kezet kapnak, és élnek is vele.

Egyébként nem számítanak újdonságnak a filmtörténetben a hosszúra nyúlt alkotások, minden évtizedben számos sikerfilm akadt három órát meghaladó játékidővel (elég csak minden idők legsikeresebb filmjére, az Elfújta a szélre vagy a nem kisebb jelentőségű Ben-Hurra vagy akár a Keresztapára gondolni). Takács szerint ötven év múlva csak azokra a mostani hosszú filmekre fognak emlékezni, amelyek sikeresek és népszerűek, így nem fogják azt gondolni, hogy fél évszázaddal korábban milyen sok ilyen volt.

Mivel a világon évente több ezer film készül, nehéz lenne kategorikusan kijelenteni, hogy az utóbbi időben hosszabbak lettek átlagosan a filmek, mint korábban. A whattowatch.com megnézte az Egyesült Államokban legnagyobb bevételt hozó 10 film átlagos hosszát 1981-ben, 1991-ben, 2001-ben, 2011-ben, 2021-ben és tavaly. Az adatok azt mutatják, hogy szépen kúszott fel a számláló az évtizedek során.

Míg 1981-ben 110 perc volt a TOP10 filmek átlagos hossza, tavaly több mint fél órával több.

Hogy tovább nő-e ez az érték, meglátjuk, de az biztos, hogy idén sem csak az új Scorsese-film volt ilyen extra hosszú, hiszen például a Babylon vagy az Oppenheimer is elérte a háromórás hosszt.

Még mindig kivétel a 3 órás film

A magyar filmforgalmazók mindenesetre azt állítják, hogy továbbra is ritkaságnak, extrém hosszúnak számít egy háromórás vagy azt meghaladó időtartalmú film. Buda Andrea a Cinema City mozihálózat marketing és pr-igazgatója érzékeli ugyan, hogy egyre több hosszú film van, de mint mondja, azért még ma is a „normál”, eddig megszokott, két óra körüli alkotások a leggyakoribbak, ilyenek a mesék, és szinte az összes európai film is. A Fórum Hungary által forgalmazott filmek is ezt igazolják, ezek szeptemberi játékideje például átlagban 113 perc volt, októberben 110, a novemberieké pedig 116 perc lesz.

A Vertigo Médiánál a családi filmek többnyire még mindig legfeljebb 80-90 percesek, a szerzői filmeknél pedig a két órát meghaladó hossz nem volt ritka eddig sem, így ezen a területen nem érzékelnek jelentős változást. „Az viszont tapasztalható volt eddig is, hogy a három óra körüli, vagy azt meghaladó hossz emberpróbáló az artfilmek esetében, amely az adott alkotás sikerétől függetlenül már limitáltabb érdeklődésre tarthat számot, gazdaságilag így jóval kockázatosabb a magyar forgalmazása” – mondta el lapunknak – mondta a Vertigo ügyvezetője, Berta Balázs.

A hosszabb filmek a moziüzemeltetők számára okoznak is némi fejfájást, ugyanis azok a filmek beosztásánál nem egy, hanem két sávot foglalnak le, tehát normál esetben két filmvetítés eredményével kell lépést tartaniuk.

A Barbenheimer időszakban ez jól meg is mutatkozott. A premierhetekben a Cinema City mozijaiban a Barbie azért tudott tízezrekkel nagyobb nézőszámot hozni, mert egy adott napon, egy teremben mondjuk hatszor lehetett lejátszani, a sokkal hosszabb Oppenheimert csak négyszer. A film időtartama ilyen formában a nézőszámára is hatással lehet. Nem sok olyan mozi van Magyarországon, ahol van annyi terem, hogy „játszani tudjanak” a nagy érdeklődésre számot tartó, de hosszú filmek bemutatásával, és akár több teremben is tudjanak ilyeneket vetíteni elcsúsztatott kezdésekkel.

Lehetne még a hosszabb nyitva tartás is opció, de az a 35-40+-os korosztály, amely mondjuk a Megfojtott virágok célközönsége, nem fog este 10-es kezdéssel három és fél órás filmre beülni. A késői kezdés egy fiataloknak szóló film esetében még lehet „buli”, de a komolyabb filmeknél ez nem megoldás.

Minőségjelző a hossz?

Kovács Gellért „filmszerész” szerint a mai moziközönségben akaratlanul is kialakult valamiért, hogy egyfajta minőségjelzőként kezeli a hosszú játékidőt. „Az 50-es, 60-as években készült nagy hollywoodi eposzok kifutása után is voltak olyan évek, amikor alig találtunk Oscarra jelölt filmet 2 óra alatt. De most már ott tartunk, hogy egy egyszerű műfaji film is nehezen tud 120 perc alatt maradni.”

Kovács a hosszúra nyújtott filmek „divatjának” gyökereit a 2000-es évekre teszi. „Ekkor indultak azok a nagy adaptációk, látványfilmek (A Gyűrűk Ura-trilógia, Gladiátor, Harry Potter-filmek stb.), amelyek, egyébként vállalásukkal indokoltan fogalmaztak dagályosabb filmnyelven, de kétségtelenül visszaszoktatták a nézőket a hosszabb filmekhez. Akik már azon se akadtak ki, hogy egy vidámparki látványosság alapján készült produkció épp aktuális darabja alulról nyaldossa a 3 órás játékidőt – ahogy ez A Karib-tenger kalózai-széria esetében történt. És aztán ma ott tartunk, hogy a franchise-rendszer egyik sajátja, hogy a szuperhősök egyszerűen képtelenek emberi játékidőben felrobbantani a vásznat.”

Kovács úgy véli, a stúdiók azt gondolják, hogy a vászon mérete, a legmodernebb, legdrágább látvány, a kényelmes ülőhely, és a hangtechnika mellett talán „azzal is könnyebb becsábítani a nézőket a multiplexbe, hogy már a játékidővel is azt sugallják, hogy itt valami marhanagy dolog vár titeket”.

A technika diktál

A filmek hossza összefügghet a mozi és a streamingek harcával is. Kovács szerint e harc egyik jól látható eleme, hogy a stúdiók azt hangsúlyozzák: a mozifilmjeik csakis moziban működnek igazán. És ebben van valami: „Egy Marvel/DC-mozi hatásához valóban erőteljesen hozzájárul az, amit a moziterem nyújtani tud. Otthon ezek a produkciók unalmasak. Ami a legtöbb átlagos franchise-filmre igaz. Ezek alapvetően cirkuszi mutatványok, még ha mívesek is. Nagy porondon tudnak a legjobban működni.”

A filmek hossza és az adott kor technológiája korábban is mutatott némi összefüggést. A 60-as évekig számos blockbuster volt, amelyiknél nem sajnálták a készítők a játékidőt. Már csak azért sem, mert a televízió térnyerésével filmeposzokkal próbálták a moziba csalni a nézőket. Amikor azonban bejött a VHS-korszak, Hollywood is kénytelen volt rövidíteni a filmeken, hogy ráférjenek a szalagokra. Ez a korlát azonban elmúlt, amikor megjelent a DVD és a Blu-ray, majd végül a streamingszolgáltatók.

Kovács Gellért úgy véli, nem volna baj, ha a hosszú filmeket szünetekkel vetítenék, mert ez erősítené (visszaállítaná) valamennyire a filmszínház színházi jellegét. „Ha színházba megyünk, általában bekalkuláljuk, hogy azt az estét a kiválasztott előadásra szánjuk. Szerintem jót tenne a mozi rangjának, a mozikultúrának, ha hétköznapinak számítana egy-egy beiktatott szünet.”

Woody Allen szerint amit nem lehet elmesélni 90 percben, azt nem is kell. Kovács Gellért nem ennyire szigorú formailag. „Sokszor tűnt 80 perces film is 180 percesnek, és éreztem már ideális hosszúságúnak 4 órás – vagy akár 7 órás filmet is. Pont Tarr Béla szokta mondani a Sátántangóra, hogy azért ilyen hosszú, mert ilyen hosszúnak kell lennie.”

Nem a játékidő számít, hanem a film minősége – foglalja össze a dilemmát Kovács.