LMA
2023. november 17. péntek. 15:05
Légi hadműveletet indítottak a jemeni huti lázadók októberben Izrael ellen. A lépésük súlyát és komolyságát egyaránt mutatja, hogy – a lottó ötös esélyével iráni eredetű – eszközöket az amerikai haditengerészet egyik hajójának, a USS Carney-nak (DDG 64) kellett lelőnie a Vörös-tengeren október 19-én éjszaka. A fregatt három szárazföldi rakétát és több drónt likvidált sikerrel.
Azt, hogy a nemzetközi megfigyelők egyöntetűen iránt sejtik a lépés hátterében, nem csak az magyarázza, hogy Jemen a legutóbb 2014-ben kitört polgárháború nyomán válságból-válságba sodródik. Hanem a miatt is, hogy az Ádeni-öböl mentén fekvő ország nem csak a szofisztikált ipar amúgy is totális hiánya, hanem az infrastruktúra teljeskörű összeomlása miatt sem lenne képes saját maga fejlett rakétákat előállítani. Mivel a térségben pont Teherán az, amely leginkább érdekelt a zavaros állapotok fenntartásában, teljességgel érthető, ha a többség őt nevezi meg a történtek felelőseként.
A fotón az USS Carney (DDG-64) indít elfogórakétát valahol a Vörös-tengeren a huti lázadók által Izrael ellen kilőtt harci drónra
Fotó: Aaron Lau / US NAVY / AF
Jemen múltja soha nem volt nyugodtnak nevezhető. Diktátorok jöttek és mentek – pont olyformán, mint a szövetséges és ellenséges nagyhatalmak, melyek nagyszerű lehetőséget láttak az amúgy fontos helyen fekvő ország területén a másikkal szemben fennálló számlák kiegyenlítésére. A legutóbbi. és jelenleg is a szemünk előtt zajló polgárháború 2014 szeptemberében kezdődött, amikor a huti erők elfoglalták a fővárost, Szanaát. 2015. március 21-én a szervezet vezette Forradalmi Legfelsőbb Bizottság általános mozgósítást hirdetett Abdrabbuh Mansur Hádi akkori elnök megdöntésére, – minek nyomán csapataik az addig viszonylag nyugodtnak tekinthető déli tartományokba is behatoltak.
A felkelők március végére elérték és bevették Adent, az egyik legnagyobb kikötővárost – mire Szaúd-Arábia légicsapásokat indított és kissé nehezen ugyan, de mégiscsak visszaállította a volt jemeni kormányt. Bár a teheráni kabinet nem lépett be közvetlenül a konfliktusba, a megfigyelők egyöntetűen úgy vélik, a jemeni vircsaft valójában az Irán és Szaúd-Arábia között dúló „helyettesítő” háború része. A siíta állam ugyanis az általa gründolt terrorszervezetek révén küzd – nem csak az olajmonarchia, hanem minden vélt és valós ellenségével. Teherán a Nyugat által szinte egyöntetűen terroristáknak tartott kollektívákat nem csak pénzzel, fegyverszállítással, katonai kiképzéssel, logisztikával és stratégiai koordinációval látja el, hanem újabban egyre többször rendkívül modern eszközökkel, azaz rakétákkal és drónokkal is. Szaúd-Arábia ennek megfelelően ezeket – a nagyvonalúan hálózatnak hívott – agresszív alakulatokat nem csak a vele szomszédos Jemenben, hanem általánosan is olyan iráni kísérleteknek tekinti, melyek célja a térség törékeny biztonságának aláásása, tágabb értelemben pedig az iszlám szunnita ágának megsemmisítése.
Jemeni lázadók egy demonstráción: az oldalválasztást egyértelműen mutatja a palesztin zászló. Az elmaradhatatlan AK-47-es ugyancsak a jelenet része…
Fotó: Mohammed Huwais / AFP
Azt, hogy a jemeni lázadók mennyi iráni – vagy méginkább helyesebben: döntően észak-koreai – eredetű/gyártású rakétával rendelkeznek, vélhetően csak a küldő és a fogadó állam felsővezetése ismeri. Annyi azonban bizonyos, ezeket az AK-47-es géppisztolynál csöppet szofisztikáltabb eszközöket nem igen lehet rábízni bárkire. Egy-egy indításhoz nem elég az agytalan üvöltözés, hanem minimum térképészeti ismeretek szükségesek. Az állapotokat jellemzi, hogy a 2014-ben regisztrált több mint ötmillió diák közül 2015-2016-ban 1,8 millióan maradtak el az órákról. Mára a hajdan felépített 3600 oktatási intézmény közel harmada veszett oda. A jemeni kormány a korlátozott hatásköre és a képzett munkaerő miatt nem tudott javítani ezen a helyzeten. Az pedig már csak hab a tortán, hogy Jemen eleve soha nem a kiváló felsőoktatásáról vagy a magasan kvalifikált dolgozóiról volt híres, jó eséllyel kijelenthető, az indítások mögött iráni szakemberek állnak.
A helyi lázadók egyébként épp úgy ellenségüknek tekintik Izraelt, az Egyesült Államokat és a teljes nyugati civilizációt, mint a Hamász és a Hezbollah – vagy csak „szimpla” keleti terrorszervezet.
Utcai életkép a fővárosból, Szaana-ból
Fotó: Mohammed Huwais / AFP
Visszakanyarodva a huti felkelőkre, azok jelenleg a fővárost, Szanaát és az északi országrészt irányítják , kivéve Marib kormányzóság keleti szegmensét. A harcok itt a mindennapok részei: egymást csépelik a hutik, a Szaúd-Arábia által támogatott erők és az Egyesült Arab Emírségek pénzelte déli szeparatisták. A béke teljességgel reménytelen, s a zavarosban természetesen ott halásznak az Iszlám Állam elüldözött muszlim terroristái is. Napi szintű emberrablások, politikai és egyéb okok motiválta gyilkosságok tarkítják az életet. S mindemellett tökéletesen megfér a rabszolgatartás, a többnejűség. Eufémisztikusan adónak nevezett sápokat a felkelők épp úgy gyűjtenek, mint a központi kormány, a nyomor ennek megfelelően pusztító. A harcok nyomán eddig legkevesebb negyed millió ember halt meg s még ennyien lettek földönfutók.
Az pedig szinte természetesnek mondható, hogy ebben a közegben a nagyhatalmak is a saját szájuk íze szerint segélyezik azt, aki az ellenségük ellensége.
Írta a Magyar Hírlap
