A tiszti főorvos hangsúlyozta: az első ezer nap a gyermek fogantatásával kezdődik, vagyis a várandósság időszaka és a gyermek csecsemő- és kisdedkora meghatározó az egészséges felnőtté válásban. Kiemelte a csecsemők anyatejes táplálásának fontosságát.
Hornung Ágnes családokért felelős államtitkár erre reagálva hangsúlyozta: a szoptatás nem csupán táplálékot jelent a csecsemőnek, de a kötődés kialakulása is ezzel kezdődik.
Czeizel Barbara, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ intézményvezetője elmondta: az évente 90 ezer élve született gyermekből hatezer intenzív csecsemőosztályra kerül, ezért nagyon fontos, hogy ma már az anyák is jelen lehetnek a koraszülöttosztályokon.
Nagy Katalin, az Ágacska Alapítvány az Örökbefogadásért és a Családokért koordinációs vezetője arról beszélt: csecsemők örökbefogadása esetén a szoptatás nem minden esetben valósítható meg, ilyenkor a testkontaktus, figyelem egészíti ki a táplálást.
Madeleine Wallin, a Szülők és Gondozók Európai Szövetségének főtitkára a család támogató szerepét emelte ki, és ezzel a beszélgetés többi résztvevője is egyetértett. Czeizel Barbara megjegyezte, fontos, hogy lehessen a felmerülő problémákról is beszélni és szakember segítségét kérni.
A második panelbeszélgetésen Nagy-Vargha Zsófia fiatalokért felelős helyettes államtitkár a fiatalok elmagányosodásáról, a pártalálás és a családalapítás nehézségeiről beszélgetett szakértőkkel.
Phil Gungor amerikai párkapcsolati tanácsadó, lelkész szerint a házastárs kiválasztása a legfontosabb döntés a fiatalok életében, és úgy vélekedett, a fiataloknak szükségük lenne oktatásra a párkapcsolatokról.
Pászthy Beáta pszichiáter szerint komoly identitásválságban lévő fiatal generáció nő fel, amelynek tagjai félnek az elköteleződéstől. Azt mondta, a felnőttek sokat tehetnek ez ellen azzal, hogy „szeretetben, jelenlétben” nevelik a gyermekeket, elérhetők számukra és minőségi időt töltenek velük, de ha kell, korlátokat is felállítanak, például a médiahasználattal kapcsolatban.
Guld Ádám médiakutató szerint a fiatal generáció „túl van feszítve”, komoly befolyást gyakorol rá a médiakörnyezet, és olyan magas ingerküszöböt tesz általánossá, amit a hétköznapok valósága nem tud reprodukálni. Úgy vélekedett, nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a családon belüli edukációra.
Pető Dorina pszichológus, a Mélylevegő Projekt társalapítója szerint a fiatalok nyitottak arra, hogy a mentális egészségüket támogassák. Kiemelte a közösségek szerepét a fiatalok mentális egészségének megőrzésében.
Gundel Takács Gábor újságíró, műsorvezető a családok életében előforduló kihívásokat középpontba állító előadásában kifejtette: a család alapvetés, mégis nehezen definiálható. Akár abban is viták lehetnek, hogy hány főből kell állnia – jegyezte meg. Jellemző rá a közös ünneplés, ugyanakkor a viták is hozzátartoznak. Viszont a családtagok a belső viták ellenére kifelé összezárnak. A családot végül úgy határozta meg, mint végső menedéket, magát a biztonságot.
A panelbeszélgetés moderátora, Fűrész Tünde, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért elnöke arról a „szendvicsgenerációról” beszélt, amelyhez a jelenlévők is tartoznak, akiknek egyfajta tolmácsszerepet kell betölteniük a szüleik és a gyermekeik között. Fontos feladatuk, hogy segítsenek az időseknek kapaszkodót találni a 21. században.
Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus, író úgy vélekedett: főleg egyéni felelősség, hogy a következő generáció egészségesen nőjön fel, de nem hagyható ki a társadalom, a kormányzatok szerepe sem. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az idősgondozás 80 százalékát a családok látják el.
Dabóczi Kálmán, a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom elnöke azt mondta: történelmileg egy rendszerváltó generáció „tagjai vagyunk”, történelmi és technológiai váltás „határán nőttünk fel”. A hétgyermekes családapa kijelentette, hogy a nagycsaládnál nincs jobb tanító, és a gyermekek fiatalítanak is.
Nagy Anna, az Egyszülős Központ elnöke arra a felvetésre, hogy milyen a „szendvicsgenerációhoz” tartozni, azt felelte: olyan kérdésekre kell válaszokat adniuk, melyeket a szüleik nem is értettek volna. Miközben pedig az önállóságra törekszenek, hiányzik a többgenerációs együttélés.
„Mi sok életet és korszakot élhetünk meg, ez az előnye az életkor szerint két nemzedék közötti szendvicsgenerációnak” – vélekedett.
Mészáros József matematikus, szociológus, egyetemi tanár emlékeztetett arra, hogy az idősekről gondoskodás sokáig a család dolga volt, de napjainkban a szociális intézményrendszer is részt vesz ebben a feladatban. Nagy vívmánya a modern kornak, hogy nincs öregkori szegénység – jelentette ki. Közben a várható élettartam jelentősen megnőtt – hangsúlyozta.
Beneda Attila családügyekért felelős helyettes államtitkár azt mondta, szerencsésnek érezheti magát, mert egy négygenerációs családban él. Látja a kölcsönös gondoskodási szándékot az idős hozzátartozóin. Az idősekről mint rejtett erőforrásról is szólni kell, nyomatékosította, nem csupán arról, hogy „ki kell termelnünk a nyugdíjukat”.
Carlo Casalone, a Pápai Élet Akadémiájának koordinátora kifejtette: egész jegyzéket lehet összeállítani, milyen ajándékokat kaphatunk az idősektől. A lelassulást említette, ami jellemzi ezt a kort. Vagyis az idősek nem képesek bekapcsolódni a társadalom gyors ritmusába, de az elmélyülés lehetőségét adja a lelassulás, ami nem teher. Úgy vélekedett, hogy helyesen a maga teljességében, a születéstől a halálig kell nézni az életet, nem csupán az aktív kort kell figyelembe venni.
Czibere Károly, a Magyar Református Szeretetszolgálat kuratóriumi elnöke azt mondta, ma az a fontos, ami hasznos, ami versenyképes. Ez sajnos az öregek ellen szól, elfedi, hogy ők milyen erőforrást jelentenek. Az idősek tudják, milyen módszerrel spórolhatnak, hozták a tapasztalataikat a háborús évekből – emelte ki. Arról is beszélt: nem mindegy, hány évet tölt egészségben és mennyit betegeskedve egy idős. Kérdés, a döntéshozók el tudják-e érni, hogy az egészéges évek számát növelni lehessen – mondta, hozzátéve: az állami erőforrások kifogyóban lesznek, ezért erősödni fog az igény a szülőtartásra.
Egervári Ágnes neurológus, a Boldog Gizella Alapítvány Gizella Otthon és a Biatorbágyi Egészségház igazgatója arról beszélt, hogy nem egységes az idősek generációja.
Írta a Magyar Hírlap
