Ahhoz, hogy valaki sakkjátszmát nyerjen, nem kell nagymesternek lennie, csak jobbnak kell lennie az ellenfelénél. Bár Vlagyimir Putyin semmiképpen sem geopolitikai zseni, úgy tűnik, hogy jobban érti az árupiacokat, mint nyugati társai – fogalmaz a lapban megjelent írásában a szerző.
Hozzáteszi: Moszkva gazdasága semmi jelét nem mutatja az összeomlásnak a szankciók súlya alatt, sőt a Financial Times brit üzleti lap a héten arról számolt be: nyugati tisztviselők elismerik, hogy szinte nem adnak el orosz olajat az Egyesült Államok által irányított hatvandolláros árplafon alatt. A felső határt a G7-országok azért vezették be, hogy visszafogják az orosz olajexportból származó bevételeket, valamint hogy biztosítsák a stabil globális ellátást, miközben korlátozzák Putyin képességét, hogy folytathassa háborúját Ukrajnában. Az UnHerdben arról számolnak be, hogy az eredményekkel elégedetlen EU a felső határ további szigorítását javasolta.
Valójában a korlátozás mögött álló országok közel sem voltak egységesek a megközelítésükben. Nem sokkal az árplafon életbe lépése után Japán kivételt kért, hogy gazdasága működőképes maradjon.
A portál megjegyzi:
Oroszország a globális kőolajexport 13 százalékáért és a finomított termékek exportjának 11 százalékáért felelős egy energiaéhes világban. Ha a nemzetközi közösség egyetértett volna az orosz olaj szinte teljes bojkottjával, akkor valószínűleg nemcsak Moszkva, hanem az egész világgazdaság is összeomlott volna.
Ralf Schoellhammer emlékeztet: a kezdettől fogva illúzió volt azt hinni, hogy a G7 utasíthatja a világ többi részét, hogy mennyit kell fizetni egy olyan áruért, amelyet a G7 maga nem birtokol. India, Kína, de még Szaúd-Arábia is boldogan vásárolta az orosz nyersolajat kedvezményesen, finomította, majd továbbadta Európának és az Egyesült Államoknak. Ez az olaj feketepiacán is új fellendülést hozott létre, ami ismét bizonyítja, hogy a nemzeteket nem lehet könnyen megfosztani a világ legfontosabb erőforrásához való hozzáféréstől – tette hozzá.
Kiemelte: hatásosabb lett volna, ha az USA és Európa az ársapka helyett az atomerőműveket üzemben tartotta volna, valamint felgyorsította volna az új fúrási és repesztési engedélyeket Texastól az Északi-tengerig. Ebben az esetben az olaj- és gázárak összeomlottak volna, ez pedig súlyos károkat okozott volna Oroszország háborús erőfeszítéseiben, s egyben akadályozta volna Katar és Irán azon képességét, hogy támogassák a Hamászt az energiaeladásból származó bevételeikből.
Ez viszont azt jelentette volna, hogy szembemennének a környezetvédő lobbi akaratával, amely szervezetektől a nyugati fővárosokban láthatóan jobban félnek, mint Oroszországtól – hangsúlyozta a rovatvezető.
Az energia továbbra is elengedhetetlen a geopolitika számára. Amíg Putyin ezt jobban megérti nyugati ellenfeleinél, Moszkvát nem lehet könnyen legyőzni az erőforrásokért vívott háborúban – írta Ralf Schoellhammer a cikkében.
A RIA cikke pedig úgy fogalmaz, hogy eközben a nyugati országok növekvő energiaárakkal és az infláció megugrásával szembesülnek a Moszkva elleni szankciók bevezetése és az orosz üzemanyag elhagyására irányuló politika miatt. Elsősorban a gáz árának emelkedése miatt az európai ipar nagymértékben elvesztette versenyelőnyeit, ami a gazdaság más területeit is érintette. Emellett az Egyesült Államok és az európai országok évtizedek óta rekordinflációval néznek szembe.
Mint arról a lapunk korábban is beszámolt már, egyre többen ismerik el a Nyugaton is, hogy Moszkva áll győzelemre a háborúban. A Magyar Nemzet cikkében olvasható, hogy a The Guardian brit lap podcastjében Luke Harding újságíró elmondta: korábban még volt remény arra, hogy a nyugati országok által felfegyverzett ukrán hadsereg a nyáron visszaszerzi az orosz hadsereg által elfoglalt területeket, azonban ez mára már füstbe ment terv.
November elején pedig az ukrán fegyveres erők főparancsnoka, Valerij Zaluzsnij a The Economist lapnak adott interjújában ismerte el, hogy az ukrán hadsereg nem tud hatalmas áttöréseket produkálni. Azt állította, hogy nem sikerült felmutatni azt a lenyűgöző ütemű csapaterősítést, amelyet a NATO a tankönyvek szerint elvárt tőlük.
Írta a Magyar Hírlap
