Schadl összezavarta a koronatanút és saját történetét építette csütörtökön a bíróságon.
Cikkünk a tárgyalás szüneteiben frissül.
Csütörtökön ismét F. Viviennek, a Schadl-ügy koronatanújának volt jelenése a bíróságon, de csak virtuálisan. F.-et eddig ismeretlen ok miatt továbbra is távmeghallgatással kapcsolják csupán be a tárgyalásra. F. Vivien korábbi vallomásaiban, valamint az ügyvédek kérdéseire is egymásnak ellentmondó dolgokat állított, Schadl György pedig a bíróság előtt csütörtökön szabályosan ízekre szedte az általa korábban elmondottakat.
F. korábban ugyanis arról beszélt az ügyészségnek, hogy tisztában volt azzal, hogy a Schadlnek fizető végrehajtók mikor veszik fel irodáik osztalékát és adják át a végrehajtói kar korábbi vezérének. Schadl tételesen kérdezett rá mindegyik végrehajtóra, F. pedig sorra ismerte el, hogy valójában egyik irodából sem tájékoztatták őt tételesen arról, ki mikor vesz fel osztalékot. Ezt állította a szigetszentmiklósi irodával is, aminek irodavezetője, S. Tímea a bíróság előtt azt mondta, hogy valóban beszélt F. Viviennel kétszer az osztalékról, de pont a felvétel időpontja és a konkrét összeg nem került köztük szóba.
Majd Schadl a bizonyítékok közül szedetett elő két asztali naptárat is, amik hátlapján az ő aláírására hasonlító szignó szerepelt. A naptárak F. Vivienné voltak, ő azonban tagadta, hogy ő gyakorolta volna Schadl aláírását. Arra viszont már nem tudott válaszolni, hogy akkor ki járkálhatott be az ő irodájába Schadl aláírását gyakorolni.
Ahogy arról korábban írtunk, F. Vivien nem csak Schadlnek, hanem Sz. Balázs volt monori végrehajtónak is dolgozott. F. a volt monori végrehajtóról azt mondta, az ő nevével ő kereste meg Schadlt. De a sztorija itt is sántít: többféleképpen írta le azt a szituációt, amiben először felmerült Sz. Balázs neve közte és Schadl között. Egyszer azt mondta, hogy cigizés közben merült fel, másszor azt, hogy egy közös egyeztetésen merült fel Sz. neve.
Sz. Balázs beismerte bűnösségét a bíróság előtt, elismerte, hogy fizetett Schadlnek a monori végrehajtói helyért. Schadl viszont állítja: hozzá soha nem jutott el a pénz, nem állapodott meg Sz. Balázzsal. Sz. vallomása alapján pedig Schadl megfogta F. Vivient. Sz. ugyanis azt vallotta az ügyészségen, hogy F. intézte a kinevezését, ő járt közben Schadlnél és rakott le sok tízmillió forintot érte a végrehajtói kar korábbi vezérénél. Schadl viszont állítja, nem történt ilyen.
Leegyszerűsítve: Schadl a bíróság előtt csütörtökön egy olyan történetet épített fel, ami szerint F. Vivien átverte Sz. Balázst, amikor azt mondta neki, hogy nála jár közben a kinevezéséért, valójában közben saját zsebre dolgozott.
Azt viszont maga F. is bevallotta, hogy Sz. Balázst ő is lehúzta: azt állította, hogy Schadl mellett ő is kapott a monori iroda osztalékából 40 millió forintot. F. korábban pedig azt állította, hogy Sz. Balázs rajta keresztül fizetett Schadlnek – vagyis elismerte, hogy volt hozzáférése a pénzhez.
F. egy ponton bedobta Sz. Balázsnak, hogy már nem is Schadlnek, hanem Völner Pálnak kell fizetni Schadlön keresztül. Schadl szerint viszont F. csak azért dobta be Völner nevét, mert tarthatott attól, hogy Sz. Balázst őt meg meri kérdezni, hogy miért kell fizetni, de Völnert már nem merné.
F. pedig Sz. Balázs vallomása szerint is beijesztette őt azzal, hogy Schadlt félelmetes emberként tüntette fel. Azt mondta, hogy volt egy ember, aki Schadllel egy autó miatt keveredett elszámolási vitába, az illetőt pedig soha nem látták többé. Erre a sztorira F. kedden azt mondta, csak poén szinten merült fel, „én ezzel nem fenyegettem a Balázst”. „Biztos, hogy nem fenyegettem, annyit mondhattam neki, hogy szereted, ha a dolgok úgy történnek, ahogy te elvárod” – magyarázta F. Vivien Schadl kérdésére.
Sz. Balázs pedig valóban félt Schadltől: az ügyészségnek azt mondta, attól tartott, hogy Schadl ellehetetleníti, megnehezíti életét, ártani fog neki. Azonban mivel személyesen soha nem beszélt Schadllel, ezt csak F. Vivientől halhatta.
F. Vivien korábbi, egymásnak is ellentmondó vallomásairól itt írtunk bővebben:
HVG
