A sajtó képviselői előtt Batta András, a Magyar Zene Háza ügyvezető igazgatója elmondta: a Nekünk írták a dalt! című időszaki tárlatot már több tízezren tekintették meg, köztük sok fiatal és sok külföldi is. A korszak lelkületét ezek a zenék és a kiállítást jellemző design nagyon jól visszaadja – emelte ki az ügyvezető igazgató, hozzátette azt is, hogy a csütörtökön felavatott Magyar Poptörténet Legendáinak Fala méltó módon emlékezik meg a rendszerváltozást megelőző évtizedek meghatározó előadóiról.
Batta András, a Magyar Zene Háza megbízott igazgatója örömmel jelentette be a sajtó képviselői előtt, hogy a januárban nyílt magyar poptörténeti kiállítást több mint tízezren tekintették meg
Fotó: Purger Tamás
Megtudtuk azt is, hogy A Nekünk írták a dalt! – A magyar populáris zene hőskora és társadalmi hatása 1957-től a rendszerváltozásig című időszaki tárlatot a Magyar Zene Házában január 21-ig meghosszabbították.
A most felavatott Magyar Poptörténet Legendái fotómontázson hét zenei műfajban – hagyományos tánczene, beat, klasszik pop/folklór, klasszik rock/jazzrock, hard rock/blues, az 1980-as évek pop-rock, valamint underground – mintegy kétszáz előadóművész szerepel, többek között Balázs Fecó (Neoton Taurus, Korál), ifjabb Csoóri Sándor (Muzsikás), Csuka Mónika (Beatrice), Fenyő Miklós (Hungária), Gryllus Dániel (Kaláka), Németh Alajos (Dinamit, Bikini), Radics Béla, Szörényi Levente (Illés, Fonográf), Sztevanovity Zorán (Metro), valamint Zalatnay Sarolta.
A Magyar Zene Háza második emeletén található Multimédiás Könyvtár és Klub a hazai populáris zene teljes történetét dokumentálja. A könyvtár állandó gyűjteménye: könnyűzenei könyvek, aktuális magazinok, könnyűzenei hanglemezek és CD-k helyben, ingyenesen hozzáférhetőek minden érdeklődő számára.
A könyvtárban az Arcanum Digitális Tudástár, a Nemzeti Audiovizuális Archívum, valamint a Hungaroton-archívum könnyű- és népzenei szekciója is böngészhető, ezenkívül magángyűjteményekből és popújságírók hagyatékából származó anyagok is fellehetőek itt. A könyvtár ismeretterjesztő eseményeknek is helyet ad.
Pataki Attila számára örömteli időutazást a jelent a poptörténeti kiállítás, és büszke arra, hogy legendák falán ott lehet azokkal, akikkel rengeteg közös élmény, munka, történet fűzi össze
Fotó: Purger Tamás
A csütörtöki rendezvényen arról kérdeztük Pataki Attilát, mit jelent neki a Poptörténeti kiállítás, és a most felavatott installáció. Mint lapunknak elmondta, a kiállítás és a Legendák fala számára boldogság, örömteli időutazás. Mivel zenésztársaival a kezdetektől folyamatosan zenélt évtizedeken át, nem volt sok lehetősége megállni és nosztalgiázni.
Az arcok láttán – akik a magyar poptörténetet reprezentálták az installáción, harminc-negyvenévnyi saját élményanyag jelenik meg számára. Mint megállapította, akár száz novellát meg tudna írni mindezekből, hiszen akiknek az arca mostantól a Magyar Poplegendák falán szerepel, majdnem mindenkivel vannak közös történetei, élményei. Találkoztak, beszélgettek együtt turnéztak.
Mint mondta, zenésztársai olyan emberek, akik tudják, tudták, hogy miért vannak itt, merre tartanak, és nagy valószínűséggel a kiállítást és ezt a falat is ilyen emberek nézik meg. Azért is fontosnak tartja, hogy e kérdésekre tudjuk a választ, mivel mindezek nélkül nehéz időtállót alkotni. Pataki Attila eredményes pályáját 35 arany-, 7 platina- és 4 gyémántlemez is igazolja. Jövőre lesz ötven éve a pályán, és március 9-én az Arénában zenésztársaival és az Edda-táborral megünnepli majd a kerek évfordulót. Mint mondta, boldog, hogy Miskolcról indulva most itt beszélgethet az ünneplőkkel, és teljes jogú legendaként az ő portréja is ott lehet a falon a többiekével.
Kiemelte, hogy azok a dalok, amelyeket az installáción látható énekesek, zenészek alkottak, időtállóak. Túlélik őket. Sikerült teljesen megélni az időt, az életet, ami nekik adatott, és így olyan lábnyomot hagyhatnak, amelyet nem fog betemetni a homok, és a magyar zenetörténet meg fogja őrizni a nevüket.
Egy 15 éves kislány azt mondta nekem – idézte fel az Edda Művek frontembere –, hogy azért szereti a dalaimat, mert szerinte időtállóak, életeket változtatnak meg, és boldogságot okoznak. 1982 óta írok dalokat, és egyik sem kitalált, elképzelt dolgokról szól, vagy valahonnan átvett téma, mindegyik mögött valós történet, élmény, megéltség van.
Sebestyén Márta Kossuth-díjas népdalénekes lapunknak elmondta, hogy a magyar népzenei mozgalmak és a magyar beat-, pop-, rockzene az indulásuktól számtalan szállal összekapcsolódtak
Fotó: MH-archívum
Nagy örömünkre Sebestyén Márta fotója is ott van a poplegendák portréi között a falon, pedig azt gondolhatnánk, a népzenészek és népdalénekesek talán kilóghattak kissé a pop-, rock-, dzsessz-zenészek csapatából. Meg is kérdeztük erről a Kossuth-díjas népdalénekest.
Mint mondta: a hetvenes évek elején indult magyar népzenei mozgalmak már ott tartanak, hogy a magyar népzene Kodály-módszer szerinti megőrzése felkerült UNESCO kulturális listájára. Nemzedékek nőttek fel a magyar népzene ismeretében és szeretetében. „Nagyon örülök, hogy mi sem maradtunk ki, minket is megörökítettek, mert rengeteg közös történetünk, élményünk van a magyar pop-rock zenészekkel, mindazokkal, akik most már a legendák falán láthatók.”
Nagyon sok rockzenésszel volt baráti és munkakapcsolatom – emlékezett vissza. – Két rockoperában, Az István, a királyban és az Attilában énekeltem. Nagyon sok közös, utazás koncertemléke köt össze ezekkel az emberekkel. Azt is kiemelte, hogy akkoriban nem volt olyan ellentét a művészek között, hogy egymás rovására akartak volna elérni bármit is.
A falon olyan pályatársak képei is láthatók, akik már nincsenek velünk, Éri Péter a Muzsikás együttesből volt az egyik zenész, akivel a legrégebb óta dolgoztam együtt – jegyezte meg a népdalénekesnő. – Ott áll a legendák falán Cseh Tamás mellett, és már mindketten az égi zenekarban vannak.
Nagyon jó gondolatnak tartom, hogy minden műfaj képviselői , a pop, a rock, a dzsessz, az alternatívok és a folk együtt láthatók az installáción. Ezt azt jelenti, hogy minket is oda számítottak – állapította meg.
Amikor indultunk, nemcsak a beat- és rockzenét fogadták gyanakvással, hanem a népzenét is. A cenzorok még a népdalokat is képesek lettek volna megcenzúrázni. Az ilyen sorokat például, mint hogy „Szabad élet, szabad madár…” Ahogy változtak az idők, enyhültek azért a dolgok. A tiltott, a tűrt és a támogatott közül mi inkább a tűrthöz tartoztunk – folytatta az emlékezést.
Nagyon sokat jelentett nekünk a magyar beat-pop-rock zene. Volt egy Illés-szám, az Átkozott féltékenység, és folyton azt zongoráztam. Édesanyám Kodály-tanítvány volt, és karvezető, levette a polcról Lajtha László 1941-es Széki gyűjtését, és ott volt rajta az eredeti dallam egy az egyben – idézte fel. – Attól lett különleges és egyéni, hogy Bródy írt rá egy dalszöveget. Az Illés együttes később is tudatosan vagy tudat alatt népi dallamokat használt.
Kíváncsiak voltunk, hogy vajon a többi népzenész is hallgatott-e rockzenét. Mint Sebestyén Márta elmondta, a népzenészeket is inspirálta a rockzene, nem is nagyon ismer olyan népzenészt, aki diákkorában ne játszott volna rockzenekarban. Ifjabb Csoóri Sándor és Éri Péter akkora Rolling Stones-rajongók voltak, hogy ágyuk fölött kint volt Mick Jagger képe a kinyújtott nyelvével – osztotta meg velünk az emlékeket.
Én legelőször az Illés dalaira mozdultam. Ha megtetszett egy dal, amikor hazaértem az iskolából, leültem a zongorához, és eljátszottam – mesélte. – Nagyon sok kiforrott dal született akkoriban. Most is jó például Tolcsvay László szerzeményeit hallgatni. Az olyan dalok, amelyeket a népzene inspirált, máig is mind megállják a helyüket – állapította meg.
Kiemelte azt is, hogy a régi beat-pop-rock zenészek, akik pályatársai voltak, alapos zenei képzésben részesültek, mielőtt a könnyű műfaj mellett elköteleződtek volna, többen a Magyar Rádió Gyermekkórusában kezdték zenei pályafutásokat, mint például Bódy Magdi. Mert – mint megjegyezte – ezt sem lehet megfelelő zenei alapok nélkül művelni.
Kitért arra is, hogy volt olyan korszak, amikor a rockzenéhez tartozó külsőségek számítottak menőnek, a népzenészek viseletét, zenéjét furcsállták, de bizonyára nem tudták, vélekedett – hogy a rockzene az angolszász népzenéből született meg. Jövő év január 28-án, a magyar népzene ünnepén a Müpában lép fel Sebestyén Márta az Erdőfű Zenekarral, a Söndörgővel, Szerényi Béla és fiai tekerőzenekarával és a Szent Efrém Kórussal, akikkel egy Cseh Tamás-átiratot ad elő.
Írta a Magyar Hírlap
