Nagy Áron
2023. november 15. szerda. 12:46
Hogyha megnézzük, milyen projekteket finanszíroz az Európai Unió akkor azt látjuk, hogy a periféria összekötését támogatja a centrummal – hangzott el az előadáson. Ebben van logika, hiszen a bővítésekkel a „magterület” piacokat, olcsó munkaerőt és gyártókapacitást szerzett magának, amit a lehető legjobban be kell csatornáznia. Ugyanakkor a perifériák, tehát például Magyarország és Lengyelország összekapcsolásához nem fűződik érdek.
Az észak-déli irányú infrastruktúrafejlesztésben tehát a régió nem számíthat Brüsszelre, szemben Kínával. Természetesen Pekinget sem a jótékonykodás vágya hajtja: a pireuszi kikötőt akarja összekötni a Baltikummal, és ezért van szükség például a Budapest-Belgrád vasútvonalra. A balkáni és a kelet-közép-európai államok érdekei itt azonban találkoznak a kínaiakéval.
Hasonló megfontolások hajtják Kína felé Nyugat-Afrikát, vagy késztetik a Washington és Peking közötti kényes egyensúlyozásra a délkelet-ázsiai országokat. Ez nyilvánvalóan zavarja a Nyugatot, amely azt állítja, hogy az Övezet és Út (BRI) kezdeményezés valójában Hszi Csin-ping birodalomépítési, neokolonialista törekvéseit hivatott elleplezni, mint egy szépségtapasz. Ezért próbálnak zavart kelteni, nyomást gyakorolni, oldalválasztásra bírni az érintetteket.
A szakértők azonban hangsúlyozták: Senkinek nem érdeke a BRI-ben, hogy a projektek ne sikerüljenek. Még az amerikai kutatók is kimutatták, hogy az az állítás, miszerint Kína szándékosan adósságcsapdába hajtja a partnereit, egyszerűen nem igaz: egy propagandafogás. A Peking részévtelével zajló beruházások Délkelet-Ázsiától Afrikán át Európáig hosszútávú kereskedelmi célokat szolgálnak, azon túl, hogy rövid távon segít lekötni a kínai vállalkozók és a munkaerőpiac szabad kapacitásait.
Alternatíva pedig nincs. Bár mindenkinek jót tenne a verseny; ha ugyanannak a beruházásnak a finanszírozására, megvalósítására többen bejelentkeznének, de a helyzet az, hogy az amerikai és uniós programok csak szalagcímek. Van olyan iniciatíva, ami mögé körülbelül 30 millió dollárt tettek.
Emellett a kínaiak malmára hajtja a vizet az is, hogy nem politizálnak. Peking nem akarja másokra kényszeríteni a saját értékrendjét, nem foglalkozik világnézeti kérdésekkel. Kereskedni akar. És ha valaki jelentkezik egy ötlettel, ami beleilleszthető a terveibe, akkor hajlandó támogatni. Az előadáson elhangzottak alapján a kínai hadiflotta fejlesztését, a mesterséges szigetek létrehozását és a külföldi támaszpontok létesítését is ebből a szempontból érdemes vizsgálni.
Ténykérdés, hogy a világtengerek és a fő kereskedelmi útvonalak ura jelen pillanatban az Egyesült Államok, amely számtalanszor visszaélt már az erőfölényével. Kína pedig attól tart, hogy Washington ezt vele is megteheti. Ezért önállóságra, függetlenségre törekszik. Azt szeretné, ha a számára fontos tengeri utak biztosításában nem lenne kiszolgáltatva Amerikának.
Figyelembe kell venni azt is, hogy a világ változik. Az úgynevezett washingtoni konszenzus, ami az elmúlt évtizedeket meghatározta, nem csökkentette az egyenlőtlenségeket a Földünkön, ráadásul a világbékét sem hozta el. Ezzel együtt a „globális Dél” gazdasági súlya nőtt, a demográfiai különbség közte és a Nyugat között szintén, és még nagyobb ütemben. Viszont a nemzetközi intézmények továbbra is döntően az Egyesült Államok és szövetségesei befolyása, irányítása alatt állnak.
Tehát, miközben a Nyugat egyfajta blokklogikát követ, és protekcionista módon védeni igyekszik az elsőbbségét, kizárólagosságát, addig Kína a „globális Dél” hangjaként a szabadkereskedelem és a kiegyenlítődés szószólója lett. Pekinget természetesen önös érdekek vezérlik, de amit ajánl, az sokak számára minden kockázatával együtt is vonzóbb a jelenlegi rend konzerválásánál.
Írta a Magyar Hírlap
