LMA
2023. november 9. csütörtök. 11:56
Frissítve: 2023. november 9. 12:07
Összegző cikkben számoltunk be arról szerdán, mekkorát szólhat(na) az izraeli atombomba? Jelenleg már nem kérdés, hogy a zsidó államnak létezik tömegpusztító képessége – még annak ellenére is, hogy ezt jórészt tagadják (ha tetszik: lebegtetik). Ugyanakkor az is áll, hogy a pozitív felelet önmagában még nem mond semmit. Hiszen a darabszám, az egyes eszközök pusztítóereje és az aktuális bevethetőség állapota is része (lenne) a képletnek, ám ezekről érthető okokból a nemzetközi elemzők csak találgatni képesek.
A zsidó állam nukleáris programjáról ismertek nagy része egyébként Mordechai Vanunutól származik, aki korábban a Negev Nukleáris Kutatóközpont technikusa volt. A férfi 1986-os, kompromittáló fényképekkel bőven teletűzdelt nyilatkozata után hazaárulás címszóval tizennyolc esztendős börtönbüntetést kapott hazájában.
Visszakanyarodva a tömeggyilkos arzenálra, az egyetlen tiszta pont talán a célbajuttatás módja, e téren ugyanis eléggé nagy találati valószínűséget lehet elérni.
Az állam katonai ereje szárazföldi, légi és tengeri módszerekkel egyaránt le tudja radírozni ellenségeit a Föld színéről. Az arzenál gerincét a tengeralattjáróról indítható cirkálórakéták adják, amelyeknek első (helyi) példányait valamikor az 1960-as évek elején tesztelték. Mint az izraeli atom történetét bemutató cikkünkben is megírtuk, a fejlesztés során óriási segítséget kaptak Franciaországtól. Ugyanez a támogatás a cirkálórakéták elkészítésében is megnyilvánult, lévén a Dessault repülőgép-ipari vállalat volt az, amely ott bábáskodott ezen eszközök születésénél is.
A közös munka gyümölcse lett az 1971-ben szolgálatba állt Jericho–I, majd II közepes hatótávolságú – azaz a katonai terminológia szerint 1000–3500 kilométeres – rendszer. A nemzetközi szakirodalom úgy tartja, a Jericho–II-vel csaknem nyolcezer kilométerig tudnak kiváló pontossággal nukleáris csapást végrehajtani. Az idők folyamán többször modernizált szerkezet a szakértők szerint ötszáz (ezer?) kilogrammnyi terhet képes hordozni.
Az pedig szinte csak amolyan „kellemes” hozadék, hogy ennek a rakétának a három fokozatú változatát a kereskedelmi műholdak fellövésére is gyakorta igénybe veszik.
Utódja, a 2008-ban sikeresen tesztelt Jericho–III még messzebbre képes eljutni, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy az ellenség 11 500 kilométer távolságra sem alhat biztonságban. A szerkezet legfeljebb 1,3 tonna „hasznos” terhet tud elvinni a hátán, ami megfelel hat, egyenként száz kilotonnás, vagy egy darab egy megatonnás nukleáris robbanófejnek. A pontossága – apró éllel fogalmazva – kimagaslóan halálos.
A becslések alapján Tel Aviv nagyjából százhúsz Jericho–IIB és ismeretlen mennyiségű (talán hatvan-nyolcvan darab) III-as változatú rakétával rendelkezik.
Az izraeli vadászrepülőgépekre ugyancsak lehetséges nukleáris célba juttató rendszerként szokás hivatkozni. A csapat gerincét a módosított Boeing 707-ekből álló utántöltő flotta és az F–16-os vadászbombázók adják.
Légvédelmi üteg a dimonai atomerőmű mellett
Fotó: Thomas Coex / AFP
Mint fentebb is utaltunk rá, az atomarzenálban a fő erőt a haditengerészet jelenti. A zsidó állam több, német gyártású Dolphin I és II osztályú tengeralattjáróval és számos korszerű hajóval rendelkezik. Különböző jelentések szerint a búvárhajók Popeye Turbo cirkálórakétákkal vannak felszerelve, amelyek tekintélyt parancsoló precizitással tudnak akár nukleáris, akár hagyományos robbanófejeket fuvarozni. A világ hagyományos és nem állami szereplőinek fegyverkezését szemmel tartó intézetek úgy vélik, Tel Aviv több tucat olyan, kétszáz kilogrammos nukleáris robbanófejjel bír, amely hat kilogramm plutóniumot tartalmaz, és cirkálórakétákra is felszerelhető. Utóbbiakat állítólag 2000 júniusában próbálták ki az Indiai-óceánon, Srí Lanka közelében. A jelentések úgy vélik, a hatótávolságuk megközelítette az ezerötszáz kilométert.
Külön érdekességként megemlíthető, hogy Izraelnek állítólag akad bőröndatombombája is, amely a töltetek miniatürizálása nyomán született. Taktikai atomfegyvereket is emlegetnek, lévén a zsidó állam több olyan önjáró löveggel rendelkezik, amelyek (gyakorlatilag) alkalmasak a nukleáris lövedékek használatára. Ha a hírek igazak, három zászlóaljat szereltek föl ezekkel, amelyek összesen száznyolc darab nukleáris lőszert tárolnak. Az ágyúk és tarackok hatótávolsága negyven és hetven kilométer között ingadozik.
Izrael az EMP csapásmérő képesség terén is csodákra képes. Maga az EMP rövidítés az angol nukleáris elektromágneses impulzus kifejezést takarja. Az ilyenkor létrejövő és roppant gyorsan változó elektromos és mágneses mezők káros áram- és feszültséglökéseket idézhetnek elő, s így teszik tönkre az ellenség rádiótechnikai és elektromos eszközeit, rendszereit.
Izrael állítólag több, egy megatonnás bombával rendelkezik, amelyek emberi elmével nehezen fölfogható EMP támadási képességet biztosítanak számára. Csak a miheztartás végett: egy darab egy megatonnás fegyver négyszáz kilométer magasan Irán felett megsemmisülve komoly károkat okozhat a Közel-Keleten és Európa nagy részén az összes elektromos rendszerben.
Az pedig szinte már csak amolyan mellékes körülmény, hogy Izraelnek a jelentések szerint ismeretlen számú neutronbombája is akad valahol a sivatag mélyén.
Írta a Magyar Hírlap
