Szeleczki Rozália rendezővel és a film főszereplőjével, Törőcsik Franciskával a traumafeldolgozásról, a transzgenerációs mintázatokról, a macska-castingról és az időnként nehezen észrevehető ideális férfiakról beszélgettünk.
Szeleczki Rozália: A film a trauma-feldolgozásról szól, de mégis romantikus vígjáték
– Fáni harminc éves építész a filmben. Szép és tehetséges lány. Egy gyerekkori trauma miatt fél az elköteleződéstől, és beleszeret egy fekete macskába. Mi ez? Személyes történet, vagy inkább egy olyan kollektív sztori, amelyben korunk embere jó eséllyel azonosulni tud valamelyik szereplővel?
– Személyes indíttatású történet, ugyanakkor az volt a célom, hogy más is tudjon hozzá kapcsolódni. Azt látom a környezetemben, hogy sokan nehezen köteleződnek el, és ennek lehetnek a hátterében gyerekkori sérülések. A macska motívum a filmben arra szolgál, hogy nagyon komoly és mély történetet vígjátéki formában meséljünk el. A film mélyen a trauma feldolgozásról szól, egy szórakoztató romantikus vígjáték formájába öntve.
Szeleczki Rozália rendező a díszbemutatón
Fotó: Cicaverzum archívuma
– Hogyan született meg a macskamotívum?
– Egy kedves barátomnál voltam vendégségben, akinek van egy Sima Cica nevű macskája. Lement a boltba, és azzal viccelődött, hogy amíg távol lesz, a macska udvarolni fog nekem. Elváltoztatott macskahangon adta elő, hogy majd a macska ezt mondja: Szia, Cica, van gazdád? Ebből született meg a filmbeli izgalmasan abszurd szituáció.
Van egy lány, aki nem talál párt, és van egy srác, aki helyett a macskája udvarol a lánynak. Ebből alakul ki egy szerelmi háromszög, amiben a rendhagyó, hogy egy macska a harmadik.
A macskának van egy kultúrtörténeti háttere, ahogy megjelenik a képzőművészetben, az irodalomban, a vallástörténetben. Különleges, titokzatos lény, sok mindent bele lehet képzelni. Vad is, humoros is. Negatív vonásokat is bele lehet látni, ezért jó eszköz arra, hogy általa mutassunk be a filmben bizonyos problémákat, illetve egy karikírozott karaktert.
– Amikor Kafka felolvasta a barátainak Gregor Samsa történetét,amelyben a főhős bogárrá változik, dőltek a nevetéstől, de néhány évtizeddel később már mélyen meg kellett rendülni ugyanazon a novellán.
– Remélem, hogy a Cicaverzumon sírnak is, és nevetnek is a nézők, nekem ez a vágyam.
– Miért pont fekete lett a macska, akit egyébként három különböző cica alakít?
– Eredetileg is fekete macskát képzeltem el, de a fekete macskának sajátos társított jelentése van, ezért volt, aki lebeszélt róla. De amikor elmentünk macskanézőbe a Gödöllői Kutyasport Központba, ahol Halász Árpádék különböző filmes állatokat trénelnek, és a Nyugi nevű fekete cica átható zöld szemével rám nézett, sőt aztán az operatőr, M. Deák Kristóf nyakába mászott, akkor eldőlt, hogy a filmbeli Sima Cica fekete lesz. Az is a fekete cicák mellett szólt, hogy megtudtuk, őket sokkal ritkábban hívják filmekbe, éppen a jól ismert szimbolikájuk miatt.
– Milyen érzés macskákat rendezni?
– Nem könnyű feladat. Amikor először megkerestem Halász Árpád vezető állatkoordinátort a filmötlettel, azt mondta nekem, hogy, épp most tanított meg egy kecskét teregetni, de a macskákkal, na, velük viszont nehéz dolgunk lesz. Árpiék csapata hihetetlen felkészültséggel volt jelen a forgatáson, amit egy komoly közös előkészítési folyamat előzött meg, ahol mindent elpróbáltunk, minden eshetőségre felkészültünk. Volt egy főszereplő cica, Nyugi, és neki volt két dublőre, Hopi és Bagira. Az, hogy a filmben a macska végül összeáll egy beszélő, emberszerű karakterré, az Érdi Zsófi vágó munkáját dicséri.
– Patkós Márton a gengszter rapper kandúr emberhangja, és a laza szövegeivel szerintem sokat tett azért, hogy a film abszurd vonatkozásait elfogadja néző, sőt nevessen rajtuk.
– Marci nem csak kölcsönözte a macska hangját, hanem ott volt a felvételeknél is, így élőben hozzá tudta igazítani a szövegét a macska viselkedéséhez. Illetve, mikor Franciska irányát vettük fel, bebújt a Macska helyére, és így, amikor Franciska a macskához beszélt, akkor valójában Marcival társalgott.
– Kellett bátorság, hogy egy ilyen történetet megrendezzen?
– Igen, kellett, de hittem benne, ezért ez az elszántság vezetett végig az úton. És sokat jelentett, hogy az alkotó csapat is meglátta a fantáziát ebben az abszurd történetben.
– Ez a film teljesen megfelel egy romantikus vígjáték kritériumainak, de vannak benne mesés elemek is. A mese, a mesésség mit jelent az ön számára a filmben?
– Van egy ilyen hitem, hogy a mesés elemek, a mesékre jellemző átfordítások közelebb visznek a történet igazság magvához.
– Fáni vonzó lány, de mégsem talál párt magának, és álomvilágba, egyfajta érzelmi zsákutcába menekül. Mennyire számít ő ma tipikus fiatal nőnek?
– A környezetemben azt látom, hogy gyakran nehézségekbe ütközik az elköteleződés, és így az életkorban is kitolódik. A Cicaverzumban egy mesés, elrajzolt világban követünk nyomon egy fiatal nőt, aki nem talál maga mellé férfit, mivel meg van ragadva a múltban. Ezért menekül álomvilágba a valóság elől, mert még nem bír szembenézni egy fájdalmas múltbeli eseménnyel.
– A környezetemben azt látom, hogy gyakran nehézségekbe ütközik az elköteleződés, és így az életkorban is kitolódik. A Cicaverzumban egy mesés, elrajzolt világban követünk nyomon egy fiatal nőt, aki nem talál maga mellé férfit, mivel meg van ragadva a múltban. Ezért menekül álomvilágba a valóság elől, mert még nem bír szembenézni egy fájdalmas múltbeli eseménnyel.
– Mikor még nem láttam a filmet, azt gondoltam, hogy olyasmi lesz, mint A rókatündér, de most inkább az Amélie csodálatos életét és a Bridget Jones filmeket érzem távoli rokonainak.
– Ennek azért örülök, mert amikor pályáztam az Inkubátor programban, hogy elkészíthessem ezt a filmet, és referenciákat kellett megjelölni, éppen ezt az utóbbi két filmet is megjelöltem. Másrészről viszont egy nagyon egyedi világot szerettünk volna megteremteni, ami összességében semmihez sem hasonlítható.
– Irigylésre méltó szereplőgárdát sikerült felvonultatnia a filmben, hiszen a mellékszereplők, Tordai Teri, Udvaros Dorottya, Martin Márta nem csak kiváló színésznők, de azt lehet mondani, hogy húzónevek is. És még ott van Alföldi Róbert és Kiss Tibi, valamint Csobot Adél is.
– Fáni szerepére kezdettől fogva Törőcsik Franciskát, a macska hangjának pedig Patkós Mártont képzeltem el. Kemény Zsófi forgatókönyvíróval már úgy kezdtünk el dolgozni a fejlesztésen, hogy ők ketten megvoltak a fejemben. Majd aztán a könyvben megálmodott szerepekhez kerestük meg a színészeket Ascher Irma casting direktor vezetésével.
A többi szereplő ötlete tőle jött, Csobot Adél, mint bohókás influenszer barátnő, Kiss Tibi, a rocksztár édesapa, Alföldi Róbert, mint bogaras főnök, és persze a lenyűgöző hölgykoszorú, Fáni egyszerre fullasztó, és szórakoztató nőrokonai, Udvaros Dorottya, Tordai Teri, Martin Márta, mind “aha” élményt okoztak nekem a szereplőválogatási folyamat során, éreztem, hogy ők testesítik meg legjobban ezeket a karaktereket. Ezért vettem a bátorságot, és felkértem őket.
– Emlékszem, hogy fiatalkoromban nekem is ilyen rettentő mondatokat tudott odacsapni anyukám és nagymamám, mint ebben a filmben Udvaros Dorottya és Tordai Teri. Akkor nem tudtam ezeken nevetni, de most igen.
-Igen, ez volt a cél, hogy szeretettel ábrázoljuk a kellemetlen jeleneteket is, és nagyon örülök, ha most ezeken tudott nevetni.
–Polgár Csaba Mihály szerepében korunk ideális férfiját, szerelmes hősét alakítja, aki Jókai Mórtól kezdve, mint most is, mérnök. Ön szerint létezik ez a szelíd, türelmes, odaadó, megbízható, de önmagát nem feladó férfitípus, vagy ilyen csak a romantikus vígjátékokban van?
– Ön szerint?
– Talán a macskák mellett, és a traumáink árnyékában nem mindig vesszük észre őket.
– Én is ezt gondolom.
-Van már valamilyen visszajelzés, hogy tetszett Tallinnban a Cicaverzum, amelyet az elsőfilmes versenyprogramban vetítenek hamarosan?
– A fesztivál honlapján van egy ajánló a filmről, amely alapján úgy érzem, hogy ők igazán értő és érzékeny nézői a filmnek: “A Cicaverzum egy megragadóan rétegzett világot teremt, tele humorral, a szerelem szépségével és fájdalmával, valamint tökéletesen eredeti abszurditással. Ez a film a maga teljes bolondságában egy kellemesen üdítő perspektívát mutat be az önszeretetről és az emberi kapcsolatokról. Mindegy, hogy egy beszélő macska vagy egy lelki társ megtalálásában hiszel – szerezd be a jegyed, és készülj fel egy őrült hullámvasútra, ami segít hátrahagyni a gondokat.”
Törőcsik Franciska: Korunk embere túlmisztifikálja a szerelmet
– Mennyire tudott azonosulni a főhőssel, Fánival?
– Azt gondolom, lehet kapcsolódni ehhez a történethez, mert sokunkat érinthet. Milyen egy bántalmazó kapcsolatban élni? Mi kell ahhoz, hogy valaki feldolgozhassa a gyermekkori traumáját? Ilyen és hasonló kérdéseket is feszeget a film. Ez nem kifejezetten egy női film, a férfiak is tudnak kapcsolódni a történethez, azonosulni Mihály karakterével: milyen az, amikor nehezebb egy nőt elcsábítani, türelmesebbnek kell vele lenni a traumái miatt.
Törőcsik Franciska, aki Fánit alakítja az abszurd romantikus vígjátékban
Fotó: Cicaverzum archívuma
– Fáni, vonzó, értékes lány, de nem mer belemenni egy normális kapcsolatba, ő korunk nője ön szerint?
– A klisék szintjén vannak csak hasonlóságok más filmes hősnőkkel, de igyekeztünk, hogy teljesen eredeti történet szülessen. Nem szeretek általánosítani, de az igaz, hogy Fáni és a mai női társadalom között vannak hasonlóságok.
– Itt a nagy dumás, vetítő férfit macskaként ábrázolják, gyakran a népmesékben is állatként szerepel az olyan emberfigura, akivel valami zűr van.
– Az én értelmezésemben macskával lenni, egy párt alkotni, az nem a valóság Fáni számára, hanem menekülés.
– Sok ember ma háziállatot tart, őt dédelgeti, és legjobb esetben az ösztönvilágát gyógyítja vele.
– Gyakran gyermekpótlékok. A fiatalok sokszor nem mernek belevágni, tologatják a gyermekvállalást. Egy plátói szerelem könnyebben megszületik, mint amikor ott van egy hús-vér ember, akivel a kapcsolat ténylegesen megvalósulhatna, mert megkerülhetetlenné válnak a földi dolgok. Közben az is igaz, hogy korunk embere túlmisztifikálja a szerelmet. Ma kevesebb ember fogékony a transzcendens világára, és ezért a szerelem lép a helyére.
A Tallinni Black Nights fesztiválra beválogatták a filmet az első filmes szekcióba, és ott volt egy nagyon jó ajánló. „Mindegy, hogy a lelki társakban vagy a beszélő macskákban hiszel, gyere el, és kapcsolódj ki a filmmel”. Nekem azért tetszett ez nagyon , mert ha kicsit belegondolunk, az, hogy nekem valahol a világban van egyetlenegy lelki társam, ugyanannyira babonás, megfoghatatlan, és lehetetlen dolog, mint a beszélő macskák. Ilyen aspektusa is lehet a filmnek.
– Milyen volt a macskákkal közös munka?
– Nekem is van két cicám. Tréningekre jártunk, ahol megtanultuk a trükköket, én is, és a macskák is. Volt a forgatás során, amit én kérhettem a macskától, és volt, amit a tréner, jelenetfüggő volt. Tudtam, hogy intelligens állatok, de azt nem, hogy ennyi mindenre meg lehet őket tanítani. Nagyon gyorsan megcsinálták a feladatot, nem kellett rájuk sokat várni.
– Ön szerint létezik a valóságban az a férfitípus, akit Polgár Csaba alakít a filmben?
– Szerintem léteznek ilyen férfiak, ha elvétve is.
– A filmben az édesanya és a nagymama a legnagyobb szeretettel borzasztó dolgokat mond Fáninak …
– Egy anya-lánya viszony mindig terheltebb, mint egy anya-fia, apja-lánya viszony. A nőknek nagyon erősnek kellett lenniük, nehezebb dolgokat kellett elszenvedniük a múlt században a mi régiónkban, mint manapság. A sok elhallgatás, titok, érzelmi bezárkózás generációról, generációra tovább adódik, de az én generációm ezen már túl akar nőni.
Amik a nagymamámnak voltak az érzelmi elakadásai, az az anyámon másképp jött ki, és nekem is van még vele dolgom, de már más lehetőségek állnak rendelkezésre. Nagyon sok önfejlesztő könyv jelenik meg, könnyebb az embernek beszélni az érzéseiről, mert nincs annyi titok, tabusítás mint a múltunkban.
– Egy színésznek könnyebb dolgoznia a traumákkal?
– A színészet nagyon önreflexív szakma, előnnyel indulok, hogy a traumáimat, elhallgatásokat feldolgozzam. Mindig szerepekkel foglalkozom, ezáltal magamat is, az embereket is megismerhetem. Néha emiatt nehéz helyzetek jönnek létre, a színészet sebet is ejthet, de sokat ad is cserébe.
-Nagyon nagy belső szabadsággal született meg ez a film, és így a néző is felszabadulhat, és megalkothatja a saját párhuzamos történetét.
– Ez a jó benne, ezért várom nagyon a nézői reakciókat. Bizakodó vagyok a fogadtatással kapcsolatban, de nem lehet megjósolni, milyen lesz, mert a művészet szubjektív.
A stáb és a közönség a telt házas, jó hangulatú közönségtalálkozó végén
Fotó: Cicaverzum archívuma
– Milyen filmekben lehet önt látni a közeljövőben?
– Nem sokára, a jövő év végére, ha minden igaz elkészül a Hunyadi sorozat, az év végén pedig elkezdjük forgatni a Hogyan tudnék élni nélküled című zenés filmet.
– Milyen érzés kosztümös, történelmi filmben játszani?
– Mint bármilyen más filmben. Ha jó a szerep, a csapat, akkor jó. Minden szerepben igyekszem megtalálni a kihívást. Mara szerepét játszani nagy élmény volt a Hunyadi című sorozatban. Nagyon erős karakter, nehéz életúttal, de mégis egy három dimenziós, küzdő, és olykor hibázó nőalak. Izgalmas volt az is, hogy szerbül és törökül is kellett beszélnem a filmben a magyar mellett. És a gyönyörű kosztümök, monumentális díszletek is segítettek az elmélyülésben.
Írta a Magyar Hírlap
