Katonai „szakkörökben” a dagerrotípia feltalálása óta külön ágat képviselnek a fotókat elemző emberek. Az érintetteknek valójában az a fő feladatuk, hogy az éppen aktuális ellenség (vagy olykor a „barátok”) által közölt fényrajzokat az utolsó négyzetcentiméterig végigvizslassák, majd megfelelő és elfogadható következtetéseket vonjanak le a látottakból, illetve ennek megfelelően tájékoztassák feletteseiket. A források lehetnek a másik fél által közölt nyílt adatok, a több emelet mély darknet bugyrai, felderítési információk, családi albumok vagy mások által megosztott közösségi oldalak – illetve bármi, ami képi információkat tartalmaz. A lényeg a „látottakon” van, s a szakértő szemnek az esetek többségében már az is elegendő, ha egy adott tárgynak – esetünkben kézifegyvernek – csak egy csekélyke részlete szemlélhető a háttérben.
Azt, hogy a libanoni illetőségű Hezbollah milyen fegyverzettel rendelkezik, látszólag egyre megy. Hiszen annak az embernek, akit eltalál egy-egy lövedék, mindegy, hogy a vég, a roncsolás, a fájdalom vagy esetleges csonkulás mögött egy 1944-ben a Szovjetunióban gyártott forgótáras Nagant vagy a legmodernebb, osztrák eredetű Glock áll.
A népszerűségi listát ma is az AK–47 és annak változatai vezetik
Fotó: AFP/Hezbollah Press Office
Ám mindjárt más értelmet nyer a kérdés, ha tudjuk, hogy a terroristák arzenáljában akadnak olyan eszközök, melyek tudásukban messze meghaladják a korunkban is tömegesen alkalmazott – és amúgy bevált és strapabíró – AK–47-esek szintjét. Fölvetődik ugyanis rögvest minimum két nyugtalanító kérdés: egyrészt mennyi lehet belőle nekik, másrészt miként jutottak – és jutnak ma is – hozzájuk?
A nyugati és izraeli titkosszolgálatok abban megegyeznek, hogy a libanoni szervezetnek összességében legkevesebb száz-százötvenezer kézifegyvere lehet, de egyesek nem tartják elképzelhetetlennek ennek a dupláját sem. A készlet java a már említett Kalasnyikovokból áll. Töretlen népszerűségüket jelzi, hogy a hírszerzési adatok alapján a harcosok kívánságlistájának élén ez az eszköz szerepel – azaz amikor eljön a egyéni védő- és támadóeszköz választásának ideje, akkor a döntő többség e szovjet eredetű eszköz mellett teszi le a libanoni fontot.
Pláne, hogy annyi lőszer van hozzá, mint égen a csillag.
Heckler & Koch MP7 (képünk illusztráció)
Fotó: AFP/Patrik Stollarz
A „fegyverzeti korfán” – ha tetszik: alulról felfelé – haladva szintén kedveltek a húsz-harminc esztendős amerikai modellek (M4, M16 és Browning géppuskák), illetve azok újabban készített pakisztáni, iráni és afganisztáni klónjai. Egyes arab régiókban egész iparág épül arra, hogy ezeket a termékeket mentül jobban lemásolják. S bár a nyugati elemzők olykor ma is hajlamosak lenézni a muszlim országok termékeit, az elkobzott szállítmányok vizsgálata azt mutatta, a minőség terén nem lehet ok a panaszra.
Az persze más kérdés, hogy egy ipari léptékben dolgozó nagyüzem kapacitását nem képes még több apró sufni-tuning műhely sem ellensúlyozni – ám ez nem vigasztalja azt, akit egy ilyen másolt fegyverrel bármilyen mértékben összelövöldöznek.
Folytatva a sort, a Hezbollah raktáraiban több tízezer AKM és AK–74 gépkarabély, rengeteg féle sörétes, H&K G3, Dragunov és Steyer mesterlövész puska, szovjet/orosz, francia, német és (mint fentebb is jeleztük) amerikai könnyű- és nehézgéppuska található. Az, hogy ezekhez változatonként mennyi lőszerrel bírnak, nem megválaszolható kérdés. Ami bizonyos, az izraeli haderő mind a tengeri, mind a szárazföldi szállítást igyekszik megakadályozni – olykor egészen drasztikus módon. (Értsd: Szíriára kilőtt rakétákkal vagy egész autókonvojok elpusztításával.) Ám ha a kábítószer-csempészetet mint analógiát tekintjük, azt látjuk, hogy az elfogott mennyiség legfeljebb csak tíz-tizenöt százaléka lehet a tényleges mutatóknak.
Félkész pisztolycsövek egy üzemben
Fotó: Anadolu Agency via AFP/Veysel Altun
Ugyancsak borítékolható, hogy a Hezbollah a 2006 óta tartó békés időszakban több ezer tonnás készleteket halmozhatott föl mindenből – így lőszerből is.
Mindezzel párhuzamosan pedig a bevezetőben is említett szakértők munkájából – továbbá az elfogott szállítmányok vizsgálatából – nyugtalanító folyamatok is kirajzolódnak. Jelesül arról van szó, hogy az elmúlt években elszaporodtak az újdonatúj kézifegyverek, mint a legmodernebb, osztrák gyártású Glockok, a német eredetű, pár esztendős Heckler & Koch MP5 géppisztolyok vagy „szinte még meleg” amerikai nehézgéppuskák.
Maga a Heckler & Koch MP5 régi termék, hiszen 1966-ban jöttek ki az első példányai. Ám az eszköz az idők folyamán pár ráncfelvarráson már átesett, így a szakavatott szemnek viszonylag könnyű meghatározni, hogy milyen tájt bocsátotta ki az üzem azt, amivel éppen szembenézünk – s ezek sajnos már az M7-es változatok. Az osztrák eredetű Glock alapverziója 1982-ben került piacra, de ezt is modernizálták. Számos fotón a Hezbollah harcosainál a legújabb változatokkal találkozhatunk.
Egy pakisztáni kisüzem. Bár sokan lenézik az efféle termelőegységeket, valójában ezeken a helyeken is minőségi termékeket tudnak előállítani. Igaz, a mennyiség csekély…
Fotó: Anadolu Agency via AFP/Muhammed Semih Ugurlu
Természetesen teljességgel ismeretlen, hogy a valóságban pár- vagy sok száz (esetleg néhány ezer) példány lóg a terroristák oldalán/vállán ezekből. Ha az optimista verziót tekintjük, akkor csak elszórt esetekkel akad dolgunk – míg a kevéssé vidám megközelítés úgy véli, ha már „merik/tudják” reklámozni, akkor nagyobb készletek felett diszponálhatnak.
A titkosszolgálati jelentések alapján a beszerzési utak többfélék lehetnek. Az izraeliek lepleztek le olyan, Nyugat-Európában bejegyzett fedővállalkozást, amely nagy tételben kívánt modern fegyvert vásárolni egy távol-keleti állam nevében. A terroristák által ugyancsak preferáltak a kusza cégláncolatok, ahol egy idő után követhetetlenné válik mind a megrendelő személye, mind a célállomás. Rengeteg modern, amerikai és nyugat-európai eredetű új fegyver érkezett Afganisztánból, illetve Irakból Szírián át. A lőszer általában eredetmegjelölés nélküli – de gyaníthatóan pakisztáni, iráni, kínai, orosz vagy észak-koreai származék. A no name lőszerek megbízhatósága az utóbbi években látványosan javult.
S mindezen túl nem szabad elfeledni a Hezbollah kiterjedt alvilági kapcsolatait, ahonnét szintén nagy mennyiségben jut modern fegyverekhez. A legújabb forrás pedig a pletykák szerint Ukrajna, ahol bizonyíthatóan az oda szállított eszközöknek durván a harmada tűnik el kézen-közön.
Írta a Magyar Hírlap
