Brit kutatók a Keck Obszervatórium által 2006-ban rögzített adatok alapján mutatták meg, hogy miként lehetne látni a sarki fényt az Uránuszon, ha az szabad szemmel is látható volna.
A csillagászok 1986-ban fedezték fel, hogy a Naprendszer hetedik bolygójánál, az Uránusznál is tapasztalható sarki fény. Igaz, ez nem a látható tartományban van, ehhez olyan eszközzel kell a planétát megfigyelni, ami az ultraibolya sugarakat is látja.
Most kiderült, nem ez az egyetlen típusú sarki fény, ami jelen van a bolygón. A Leicesteri Egyetem kutatói a Keck Obszervatórium teleszkópja segítségével most először sikerült kimutatni az aurorát az infravörös tartományban. A felfedezésről a Nature Astronomy című tudományos lapban számoltak be.
A publikáció szerint a megfigyelést valójában még 2006 szeptemberében végezték el, de az adatok elemzésével csak most sikerült kimutatni a H3+ molekula-iont, amely feltárta a sarki fény jelenlétét – írja a Gizmodo.
© NASA / ESA / M. Showalter (SETI Institute)
Emma Thomas, az egyetem tudósa és a tanulmány vezető szerzője szerint a mostani felfedezést 30 évnyi kutatás előzte meg. Szerinte a mostani eredmény nemcsak az Uránusz mágneses mezőjét, de az exobolygókét és a Földét is segíthet megérteni.
Az Uránusz egy jégbolygó. Nagyjából négyszer olyan nagy, mint a Föld. Több mint két tucat holdja van, amelyek közül a legnagyobbaknak óceánjai lehetnek, mélyen a jégpáncéljuk alatt. Emiatt asztrobiológiai szempontból is rendkívül fontos lenne az égitest kutatása, a tudósok szerint pedig a legfontosabb küldetésnek kell lennie a jövőben, hogy szondát küldünk a planétához.
Nem a mostani felfedezés az egyetlen az idei évben az Uránusszal kapcsolatban. Nemrég a James Webb űrteleszkóp fényképezte le minden eddiginél részletesebb módon a gyűrűit, a Hubble pedig azt mutatta meg, hogy a forgási tengelye eltolódott: az északi pólusa gyakorlatilag a Nap felé néz.
A sarki fény ugyanúgy keletkezik a bolygón, mint a Földön: a Nap töltött részecskéi lépnek kölcsönhatásba a légkörrel. Az Uránusz esetében ez ultraibolya és infravörös hullámhosszon is látható, ami segíthet megérteni a légkör és a pólusok helyzetváltoztatását is.
A bolygó tanulmányozása azt is megmutatja, mire számíthatunk, ha a Föld pólusai megváltoznak, és ez miként fogja befolyásolni a mágneses teret.
Ha valóban küld az emberiség szondát a bolygóhoz, az leghamarabb 2031-ben vagy 2032-ben indulhat majd útnak.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
HVG
