Nincs nyugalma Izraelnek a hullámok hátán sem – a libanoni Hezbollah ugyanis bizonyíthatóan két olyan rakétával is rendelkezik, amellyel képes a tengeri hajókat elpusztítani/megrongálni. Eredetét tekintve az egyik eszköz orosz, a másik kínai, ugyanakkor közös tulajdonságuk, hogy nagy távolságot képesek leküzdeni és tekintélyes a rombolóerejük.
Korábban a nyugati elemzők úgy vélték, a zsidó államot északról fenyegető terrorszervezet tagjai nem képesek a rakéták (legyenek azok bármilyenek is) tárolása során gondosságot, a kezelésüknél pedig pontosságot tanúsítani, ám az élet véresen cáfolta meg e balga hitet. Elegendő csak a legutóbbi, 2006-os háborúra utalni, ahol több tucat Merkava és másféle lánctalpas esett áldozatul a Hezbollah akcióinak. S bár akkor az izraeli tengerészet egységei közül csak egy korvettet ért kár, ez a tény nem egyenértékű azzal, hogy a terrorlegények nem képesek a páncélozott hajók ellen is tömegesen és hatékonyan fellépni.
A világ haditechnikáját, illetve az egyes államok legális és kevéssé látható fegyveres erőiben zajló folyamatokat figyelemmel kísérő szaklapok és portálok az elmúlt évtizedben egyöntetűen arra a véleményre jutottak, hogy a libanoni szervezet két, hajók ellen nagy távolságról bevethető rakétával rendelkezik. Az első a – szinte már unalmas is leírni – szovjet/orosz eredetű P-800 Oniks, amely az exportban a Yakhon nevet nyerte el. A libanoni terroristák egyébként Szíriából kapták a készleteiket és a kilövőállásokat, ahová Moszkva nagy számban exportálta azt 2011 környékén.
A Yakhont kiállított példánya 2018-ban egy haditechnikai vásáron
Fotó: AFP
A fenti képen szemlélhető eszköz tömege három tonna, hossza kevés híján kilenc méter, hatótávolsága pedig eléri a háromszáz kilométert. (Az eredeti orosz változat ennek durván a két-két és félszeresére képes.) A nagyjából hetven centis átmérőjű testben kiviteltől függően kétszáz vagy kétszázötven kilogrammnyi robbanóanyagot helyeznek el a gyártáskor. Szuperszonikus, azaz óránként háromezer kilométert meghaladó cikázó siklórepülésre képes míg irányításáról alapesetben inerciális navigáció gondoskodik, de szerelik radaros és passzív követő fejjel is. Óriási előnye, hogy nem sokkal a víz felszíne fölött, alig tíz méterre is képes haladni, ezért a radarok számára nehezített pálya a követése – s akkor még szóba sem hoztuk az ellentevékenységet, amelynek a célja a Yakhon lelövése lenne.
A nemzetközi megfigyelők úgy vélik, a Hezbollah több száz ilyen eszközzel bír. S mivel nem csak hadi-, hanem fegyvertelen civil hajók, illetve statikus gázkitermelő kutak ellen is bevethető, érthető Izrael aggodalma.
A másik veszély a C-802 jelű, eredendően kínai rakéta és annak kilövőállása. E terméket 1995-ben vásárolta meg Teherán, s bár Peking elkezdte a szerződés teljesítését, az Egyesült Államok nyomására hatvan tétel leszállítása után felmondta a kontraktust. Iránt e lépés természetesen nem hozta zavarba, s néhány év alatt a „reverse engineering”, azaz a visszafejtés módszerét bevetve saját kezébe vette a gyártást. Az eredmény lett a Noor, amely kis kerülőúton hamarosan a Hezbollah kezébe került. (A szaksajtó korábban arról írt, e termékeket alapvetően a teheráni rezsim katonái üzemeltetik, ám újabban egyre inkább elfogadott az a nézet, hogy a kezelést a Hezbollah harcosai a saját kezükbe vették.)
A Noor a Yakhon-hoz képest egy „lomha szamár”, hiszen sebessége nagyságrenddel alacsonyabb, sőt, a hatótávolsága sem tűnik túl acélosnak a maga negyven-százharminc kilométerével. A 0,8 tonnás testbe foglalt robbanóanyag tömege nem éri el a kétszáz kilogrammot, a hossza 6,4 míg átmérője 0,36 méter. Alapesetben ugyancsak inerciális a vezérlése, de a fejlesztések révén ma már radaros változatokat is készítenek belőlük.
Mint fentebb is utaltunk rá, a 2006-os konfliktus során egy izraeli korvettet ért találat. Ez az esemény a Noor-hoz köthető, ugyanis a Hezbollah két rakétát lőtt ki a hajóra. A támadásban egy tengerész vesztette életét s a hajón is jelentős károk keletkeztek.
Figyelemreméltó, hogy eddig az időpontig maga Tel Aviv sem tudott arról, hogy a terroristák rendelkeznek a Noor-ral. Szintén ehhez az eszközhöz köthető egy 2020. május 10-i tragikus incidens, amikor az Ománi-öbölben egy, az iráni Jamaran fregattról kilőtt Noor találta el az ugyancsak a teheráni haderő részét képező Konarak segédhajót. Az esemény nyomán a fedélzeten tartózkodó mind a tizenkilenc katona életét vesztette.
Írta a Magyar Hírlap
